Ha hosszú ideig feszültségben éltél, a nyugalom szokatlan lehet számodra. A tested és az idegrendszered folyamatosan „üss vagy fuss” üzemmódban működik, ezért amikor végre csend lesz körülötted, gyanakodni kezd. A megnyugvás azonban tanulható: adj magadnak időt, engedd be a csendet, és hagyd, hogy a tested megtapasztalja, hogy a nyugalom nem veszélyt, hanem biztonságot jelent.
8 szokás, amit az évekig tartó „jól vagyok” álarc teremt
Aki valaha is mondta már, hogy „jól vagyok”, miközben belül egészen más történt, pontosan ismeri ezt az apró önvédelemből szőtt hazugságot. Rövid távon működik: haladsz tovább, mosolyogsz, teszed a dolgod. Hosszú távon viszont észrevétlenül szokásokat épít, amelyek eltolják a határaidat, a kapcsolataid ritmusát – és végül a személyiséged is megváltoztatják.
Nem véletlen, hogy ezek a minták kitartanak akkor is, amikor a vihar már elült. Megszokod őket, mert biztonságot ígérnek. Viszont ennek a védelemnek az ára gyakran az, hogy valódi kapcsolódások nélkül élünk.
Miért mondjuk, hogy rendben vagyunk, amikor nem?
Mert egyszerűbb. Mert nem akarunk terhet rakni másokra. Mert csalódtunk, és úgy érezzük, jobb egyedül megoldani. Ugyanakkor a „minden oké” maszk lassan érzelmi távolságot, fáradtságot és tompaságot hoz. Ahogy lenni szokott, a kényelem itt is csak egy csapda: a felszíni béke alatt lassan felemésztenek az elfojtott érzések.
Ha ezt felismered, az már fél siker – és a tudatosabb önismeret felé tett lépés.
8 szokás, amely évekig tartó „jól vagyok” után megjelenik
1. Mindent lekicsinyítesz
„Nem nagy ügy.” „Másoknak sokkal rosszabb” – mondod. A relativizálás pedig szép lassan automatikussá válik. A baj csak az, hogy ami másokhoz viszonyítva kicsinek tűnhet, benned attól még nem biztos, hogy nem okoz nagy zűrt. Idővel egyre nő a távolság aközött, amit érzel, és aközött, amit kimondasz – míg nem teljesen magyányossá válsz a saját, elfojtott érzelmeid hálójában. Az első lépés, amit tehetsz ellene: nevezd nevén, amit érzel. Nem kell felfújni, de vedd észre és tudatosítsd az érzést, mert csak így tudsz majd megküzdeni vele.
Ezt olvastad már?
Férfiközösségek: Egy szövetség, ami erőt ad és érzelmeket mozgósít
9 hétköznapi szabály, amivel boldogabb lehetsz az emberek 95%-ánál
2. Túlzott önállóságba menekülsz
„Megoldom egyedül.” Ismerős? A túlzott önállóság sokszor egy korábbi csalódásból születik. Lehet, hogy régen valakitől segítséget kértél, és cserben hagyott, vagy rosszul alakultak a dolgok, ezért bezártál. Biztonságosabbnak tűnhet egyedül küzdeni ilyenkor, de egy idő után rettentő kimerítő lesz. Ugyanis olyan terheket fogsz egy idő után cipelni, amelyeket nem lenne szabad egyedül vinni. A valódi erő nem az, hogy sosem kérsz segítséget, hanem az, hogy felismered, mikor van szükséged rá.
3. Menekülsz a megélés helyett
Végtelen görgetés, túlóra, telepakolt napok… Bármit megteszel, hogy ne kelljen szembenézned az érzéseiddel. Csakhogy a fájdalom nem tűnik el attól, hogy elásod. A tudatos jelenlét segíthet megküzdeni vele: figyeld meg, hol ül a feszültség a testedben, lélegezz mélyeket, és engedd, hogy hullámként jöjjön-menjen. Meg fogsz lepődni, mennyivel könnyebbnek érzed magad, ha nem futsz többé előle.
4. Nehezen fogadsz el segítséget
Ha az identitásod része, hogy „rendben vagy”, a támogatás zavarba ejtő lehet számodra. Bűntudat, méltatlanságérzés, és a „nem akarok terhet rakni rájuk” gondolata jellemez. Pedig az összetartozás egyik alapja éppen az adok–kapok egyenlőség. A buddhista szerzetes, Thich Nhat Hanh „kölcsönös létezés” – vagyis interbeing – fogalmát használva: azért érezzük teljesen egésznek magunkat, mert egymásból is töltődünk. Más szóval, az egyén és a közösség, az én és a másik csak egymással összefüggésben kap igazán értelmet.
5. Túlgondolod a történteket
Amikor a szív elnémul, az ész pörög tovább. Minden mondatot visszajátszol, minden arckifejezést elemzel. Valójában nem választ, hanem biztonságot keresel. A gondolkodás itt már nem eszköz, hanem akadály. Az elengedés nem azt jelenti, hogy közönyös vagy valamivel, hanem, hogy belátod, nem tudsz mindent irányítani, és nem is feladatod.
6. Érzelmi álarcokat viselsz
A mindig vidám kolléga. A mindent kibíró társ. Az, akihez bátran fordulnak – ő maga viszont ritkán nyílik meg. Ezek az álarcok nem hamisságból, hanem önvédelemből születnek. A bökkenő csak az, hogy aki csupán a „vállalható” részeidet látja, az nem ismer téged igazán, így csak felszínes kapcsolódásaid lesznek. Kezd kicsiben a megnyílást: mondd ki először csak magadnak, hogy ma nem vagy jól. Már ez is egy lépés a valódi kapcsolódások irányába.
7. Érzelmileg eltávolodsz
A semleges zóna csábító: nincsenek mély sebek – de nincsenek nagy örömök sem. A fájdalom csillapításával együtt a derű is tompul. A Dalai Láma szerint a valódi örömhöz a szomorúság kockázata is hozzátartozik; a kettő egyensúlya működik (lásd: A boldogság művészete című könyvében).
8. A békét ürességnek érzed
Hogyan kezdheted a változást?
Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni. Apró, következetes lépésekből születik a tartós változás.
- Adj nevet annak, amit érzel. Ha nincs megfelelő szó, használj egy 1–10-es skálát: hogy érzed magad ma
- Kérj segítséget egy konkrét dologban – ne általánosságban, ne holnap, hanem ma.
- Tarts napi 10 perc meditációt, telefon nélkül, csak a légzésedre figyelve.
- Írj három igaz mondatot magadnak: „Ma erre vagyok büszke…”, „Ma ettől félek…”, „Ma ezt kérem…”.
- Mozogj rendszeresen: a testmozgás erősíti a mentális állóképességet, és hosszú távon az egészség egyik legerősebb védelme.
Apró, napi rituálékkal épül a fegyelem és a tudatosság. Csak indulj el az úton, ha pedig elakadsz, a terápia nem gyengeség, hanem befektetés a jövőbeli egyensúlyodba és teljesítményedbe.
Forrás: The Expert Editor
Borítókép: Lukas Rychvalsky, Unsplash
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
