A genetika tölti meg a fegyvert, de az életmódunk húzza meg a ravaszt

Az életkilátásainkat és az életminőségünket egy speciális mix határozza meg. Ezek egy részére nincs, míg más tényezőkre nagyon is van ráhatásunk. A jó élet nem egyetlen nagy döntés eredménye, másra van szükségünk. Cikkünkben erről írtunk

Nem tudunk minden egyes sejtünkre odafigyelni, az élettani folyamataink az akaratunktól függetlenül működnek. Ez egy biológiai törvényszerűség, ami viszont nem jelenti azt, hogy akkor dobjuk a lovak közé gyeplőt; még így is nagyon sokat tehetünk az egészségünk érdekében. Komoly befolyásunk van az életminőségünk alakulásra: arra, hogy mennyi az egészségben letöltött életévünk, hogyan küzdünk meg a betegségekkel, a különböző kóros állapotokkal, s hogy összességben mennyi ideig élünk. Sajnos az adatok – és a mindennapok kereső tapasztalatai – azt mutatják, hogy a magyar férfiak jelentős része generációkra visszamenőleg úgy „döntött”, hogy betegen, rossz állapotban és kevesebb ideig él. A dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a lelki és mentális egészség teljes elhanyagolása egy olyan „alap beállítottság”, aminek felülírására minden lehetséges eszközzel és módon törekednünk kell.

Az egészségi állapot-mix

Az, hogy meddig és milyen minőségben élünk, igencsak sok tényezőn múlik. Vannak olyan – mint például a genetikai hátterünk – amelyek előre leosztott lapokként határozzák meg az életünket. Ugyanakkor vannak olyanok is, amelyekre komoly befolyásunk van. Most pedig nézzük meg, hogy melyek azok az alaptényezők, amelyek a leginkább meghatározzák az életminőségünket és az életkilátásainkat (forrás: Egészség elvitelre című interaktív egészségfejlesztő könyv)

• A környezet, amiben élsz – 7%
• Az egészségügyi ellátórendszer – 11%
• A genetikád – 22%
• A társadalmi helyzeted – 24%
• Az életmódod – 36%

Ha figyelmesen olvasunk, akkor láthatjuk, hogy az életmód-tényező közel negyven százalékkal szerepel ebben a miben. És szerencse módon éppen ez az tényező, amelyre a legnagyobb ráhatásunk lehet. Ez az a rész, ami a saját döntéseinkből, a szokásainkból és a felelősségállatásunk szintjéből áll össze.

És nem, sokszor is nem: az egészséges életmód elsősorban nem az anyagi erőforrások kérdése. Az önszeretet, az önbecsülés, önmagunk tisztelete, az elhatározás egy jobb életminőség mellett és az ezt mozgásban tartó motiváció nem kér pénzt.

Nem szeretnék úgy tenni, mintha nem tudnám: egyikünk sem él örökké és az életünk bizonyos pontján fel kell vennünk a (végső) küzdelmet valamilyen betegséggel, kórral. De a lényeg az: nem mindegy, hogy ez mikor történik. Nem mindegy, hogy már a harmincas-negyvenes éveikben krónikus betegségek hadával- vagy esetleg valamilyen rosszabbal kell megküzdenünk, vagy egy méltó és jelentőségteles életút utolsó szakaszában az „én megtettem, amit tudtam” felszabadító érzésével tekintünk vissza a életünkre.

Tudom, súlyos szavak, ám az igazságot sosem kérték könnyen.

Mi húzzuk meg a ravaszt, de dönthetünk másképpen is

Lehetséges, hogy magukban hordozzuk bizonyos betegségek genetikai kockázatát; lehetséges, hogy bármit is teszünk, nem kerül el bennünket az elhízás, a magas vérnyomás, a diabétesz, a szív- és keringési rendszer problémái, vagy valamilyen daganatos megbetegedés. Ahogy mondani szokták: a genetika tölti meg a fegyvert, de az életmód húzza meg a ravaszt. Vagyis legalább negyven százalékban rajtunk múlik, hogy ez a fegyver elsül-e. Mindez elsőre ijesztő lehet, én viszont a lehetőséget látom benne. Annak a lehetőségét, hogy jelentős mozgástérrel bírunk és van ráhatásunk az életminőségünk alakulására.

A magyar társadalom valamennyi felsorolt betegségcsoport kapcsán vezető helyen áll a világ egészségstatisztikáiban. Ha megnézzük a magyar statisztikákat –vagy egyszerűen csak megyünk az emberek közé és egy másfajta szemüvegen keresztül figyelünk – szörnyű kép tárulkozik elénk. Az emberek nagy része rossz bőrben, rossz állapotban van. Plusz a férfiak jelentős része túlsúlyos, mozgásszegény életet él, túl sokat iszik, dohányzik, és alig jár szűrővizsgálatokra. A rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a korai halálozás nálunk nem a kivételt jeleneti, hanem a szabályt. A mentális egészség terén sem állunk jól: tarol a depresszió, a férfiak továbbra is zárkózottak, ritkábban mérnek szakszerű segítséget/támogatást, negatív megküzdési stratégiákkal – dohányzás, alkohol, pornó stb. – élnek. Drámai mértékkel bír a befejezett öngyilkosságok aránya is.

Nem kell tökéletesnek lennünk

Millió számra jönnek velünk szembe az olyan tartalmak, cikkek – én is sok ilyet írok – amelyek az egészséges életmód fontosságára hívják fel a figyelmet, miközben tesznek egy olyan felsorolást is, amelyek pusztán elolvasása és értelmezése is külön időblokkolást kíván. Én viszont mindig azt hangsúlyozom, hogy egyrészt nem lehet reális cél, hogy egyik napról a másikra minden megváltozzon bennünk és körülöttünk, másrészt pedig minden esetben haladjunk apró, de következetes lépésekkel. Ahogy James Clear, a szokások kialakításnak szakértője is megénekelte már https://igenyesferfi.hu/mentalis-ero/tartos-valtozasra-vagysz-igy-csinald.php: ha minden nap csak egyetlen százaléknyi erőfeszítést teszünk az adott területen, az összeadódva egy jelentős változást eredményez majd. Vagyis ha évek óta nem sportolunk, ne akarjunk – főleg szülőként ne – azonnal a nulláról „heti 4-5-öt edzeni”, mert nem fog menni. Kezdjük a heti egy edzéssel és amikor az már stabilan tartja magát az élet-algoritmusunkban, növelhetjük a mennyiséget (abban az esetben, ha szükséges, ha szeretnénk).

Tehát összességében nem létezik egyetlen wonderful decision, ami majd minden helyrehoz, megold, amit esetleg az azt megelőző évtizedekben eltoltunk. Alapvetően sok pici, kisebb és nagyobb döntéseket kell hoznunk az égészségünk, az életminőségünk érdekében.

Elég, ha ma tudatosabban eszünk.
Elég, ha ma mozgunk egy kicsit.
Elég, ha ma nem gyújtunk rá.
Elég, ha időben lefekszünk.
Elég, ha megtanulunk néhány egyszerű stresszkezelő technikát.
Elég, ha bejelentkezünk egy szűrővizsgálatra.
Elég, ha támogatást kérünk, ha egyedül nem boldogulunk.

Mindez tudatosságot, bátorságot és felelősségvállalást kíván.

Mennyire szeretjük önmagunkat?

Az önszeretet, a sebezhetőség biztonságos megélése és felvállalása férfiként valóban nem egy könnyű műfaj; a szüleink és az én generációm (47 éves vagyok) még abban szocializálódtunk, ezt verték belénk „otthon” és az „oktatási rendszerben” is, hogy egy „fiú” és egy „férfi” nem sírhat, nem élhet lelki életet (eleve: egy előembernek nincs lelki élete) és mindig adamantium-keménységűnek kell lennie. Látjuk, hogy ez hová vezet: depresszióhoz, önpusztító életmódhoz, rossz életminőséghez, korai halálhoz, válásokhoz, a család széteséséhez. De ma már nem kell, hogy így legyen. Minden információ, s nagyon sok – akár díjmentes – támogatás is elérhető. Extrém helyzettől kivéve minden azon múlik, hogy miképpen érzünk, gondolkodunk magunkkal kapcsolatban. Mennyire szeretjük, tiszteljük és becsüljük önmagunkat. Akinél ez oké, az nem kezd egészségtelen vagy önpusztító életmódba, ha pedig valamilyen ok miatt belecsúszott, akkor minden lehetséges eszközzel azon van, hogy változtasson a helyzetén.

Egy férfinak is joga van (és kötelessége is) odafigyelni magára. Egy férfinak is lehet célja az, hogy jól legyen testben és élekben.

Amikor gondoskodunk magunkról, amikor jól vagyunk, nem csak magunkkal teszünk jót. Erősebbek vagyunk apaként, férjként, barátként, munkatásként, vezetőként. Ha így teszünk, igazán nagyon guríthatunk. Akkorát – ahogy mifelénk mondják – hogy még a Holdról is látszik.

Lippai Roland
Life és karrier coach
Terep ultrafutó