Hogyan válik jelentőségteljessé a csend?

A modern élet harsány: zajos, mozgalmas, ingerekkel teli. Észre sem vesszük, hogy mennyire megterheli az idegrendszerünket mindaddig, amíg pár napra magunk mögött nem hagyjuk a nagyvárosi életet. A zajban a figyelem töredezetté válik, az elme ködössé és éppen az suhan el melletted, ami a legfontosabb: az élet szépsége. Mikor úgy érzed, hogy a lelked elfáradt: már nem vonz a zajos éjszakai élet, már nehezen bírod az open office nyüzsgését és úgy érzed teljesen eltávolodtál önmagadtól, akkor ideje kiszakadnod a megszokottból.

A csendes elvonulások korunk egyik újra felfedezett menedékei: ősi gyakorlatok, amelyek évszázadokig természetes részei voltak az ember életének, ám a modern világ zaja újra sürgetővé tette a létjogosultságát.

Legyen szó egy bencés monostor több száz éves falairól vagy egy vipasszana központ szigorú fegyelméről – ugyanarra emlékeztetnek: a csend nem az ürességről szól, hanem az újracsatlakozásról.

Ha valami egyszerűbbel kezdenéd, akkor látogass el Spanyolország egyik leggyönyörűbb falujába. Miért? Mutatjuk!

Ezt olvastad már?

8 ikigai-lecke: így lesznek céltudatosabbak és nyugodtabbak a mindennapjaid

5 lépés, hogy megtaláld az életcélod

Belülről üvöltő csend 

A csend akkor válik megfoghatóvá, amikor abbahagyod a telefon görgetését, a laptopon való munkát, kikapcsolod a tévét és minden háttérzaj nélkül magadra, belülre figyelsz. A külső zaj elcsendesítése után először a belső zaj válik hallhatóvá: a gondolataid szüntelen folyása, az elnyomott érzések, a halogatott kérdések és a kimondatlan feszültségek.

A csend azonban segít meghallani, mi zajlik benned abban a pillanatban, lelassítja a gondolatok rohanását, közelebb visz az érzelmeid felismeréséhez, és tisztábban láttatja a döntések helyes kimenetelét.

A csend és a hallgatás teret ad a belső világod megnyilvánulásának és ebben a térben megszülethet az, aki valóban ott lakozik a minták, a szerepek és azálarcok mögött.

A csendes elvonulás nehézségei

A csendnek különös természete van: amennyire vágyjuk, annyira tudunk megijedni tőle, amikor végre megérkezik. A csendes elvonulások romantikus képe, ahogy távol a világtól kisimul a lélek és kitisztulnak a gondolatok, csak az egyik fele a valóságnak. 

A másik fele sokszor a kényelmetlenség, a belső zaj felerősödése és az az őszinte, néha kellemetlen szembenézés önmagunkkal, amit a hétköznapok sűrűsége eddig mindig elfedett.

A külső csend felerősíti a belső zajt

A legtöbben arra számítanak, hogy a csend megnyugtat, ám az első órákban – napokban sokaknál épp az ellenkezője történik. A gondolatok harsányabbak lesznek, a félelmek, kétségek előjönnek.

A digitális elvonás valós megvonási tünetekkel járhat

Korunk emberének a telefon olyan, mint egy mindig kéznél lévő biztonsági háló: amikor ezt le kell tenni, először nyugtalanság jelentkezik.

Kellemetlen testérzetek és türelmetlenség

A lelassulás szokatlan kényelmetlenséget hozhat. Hirtelen feltűnik, hogy fáj a hát, túl hangos a saját légzésünk, zavar, hogy nincs struktúra vagy folyamatos inger.

Találkozás saját, elfelejtett részeinkkel

A csendben előkerülhetnek rég eltemetett érzések: szomorúság, fáradtság, harag, magány vagy épp vágyakozás.

Miért éri meg mégis?

Mert a csendes elvonulások legnagyobb ajándéka épp az, amitől először megriadunk: az őszinte találkozás önmagunkkal.

A csend nem kényeztet, hanem tisztít és bár a csenddel együtt járó nehézségek természetesek, szinte minden résztvevő arról számol be, hogy néhány nap után a belső zaj elcsitul, és egy sokkal mélyebb béke veszi át a helyét.

Források: index.hu, esquire.com

Borítókép: Freepik