Novak Djokovic 10 szabálya a tartós sikerhez

Az egykor háború sújtotta Szerbiából a világ élvonalába jutó Novak Djokovic története nemcsak a sport világában kiemelkedő, hanem élő bizonyíték arra is, mit lehet elérni kitartással, tudatossággal és hittel. A tenisztörténelem egyik legsikeresebb játékosa, aki 24 Grand Slamet nyert, 40 Masters-trófeát emelhetett a magasba, és 428 héten át uralta a világranglistát, most visszaemlékszik a nehéz pillanatokra, belső küzdelmeire, és megosztja, számára mit jelent igazán a siker.

Háborús gyerekkorból világelső sportoló

Novak Djokovic gyerekkora nem volt egyszerű, a háború idején maga is a bombázások elől menekült, majd édesapja uzsorakamatra kellett, hogy pénzt vegyen fel ahhoz, hogy finanszírozza fia edzéseit. Ez nem egy romantikus történet, hanem a kőkemény valóság. Mégis ebből nőtt ki a sport egyik legfegyelmezettebb elméje. „Nagyon korán egyértelmű volt számomra, mit akarok elérni” – meséli. Mi, és kik segítették hozzá ahhoz, hogy kitörjön múltjából? Íme a világklasszis teniszező 10 pontos útmutatója a sikerhez:

1. Legyél kedves – tényleg minden helyzetben

„A legnagyobb lecke, amit megtanultam: mindig legyek kedves mindenkivel, mert sosem lehet tudni, hogy az illető min megy keresztül” – fogalmaz Djokovic. Hozzáteszi: „Van valami felsőbb erő, amit Istennek, univerzumnak, vagy angyaloknak hívunk, ami segíthet, hogy bőséges és teljes életet élj, ha tiszteled és értékeled magadat és másokat ezen az úton.”

A pályán és azon kívül is a tartós siker ritkán pusztán eredmény, inkább hozzáállás. További inspirációt pedig a motiváció témájú írásaink között találsz.

2. Teszteld a határaidat – a korlátok csak a fejben léteznek

Djokovic szerint a kíváncsiság az egyik legnagyobb hajtóerő. „38 évesen is kíváncsi vagyok, meddig mehetek el… nem érzem, hogy lennének határaim. A határok többnyire a fejünkben léteznek” – meséli. Nem véletlen, hogy miközben már mindent megnyert, ma is azt kérdezi magától a teniszező: hogyan lehet még jobban csinálni?

Ezt olvastad már?

9 hétköznapi szabály, amivel boldogabb lehetsz az emberek 95%-ánál

A sport nem elég – Mi kell a mentális egészség megőrzéséhez?

3. A pályán nemcsak a fizikai erőnlét számít

A csúcs döntő pillanatai gyakran fejben dőlnek el. „Sokat gyakorlom a tudatosságot: meditáció, naplóírás, beszélgetések, önreflexió – mondja. Ha jön a meccslabda, abban a kiélezett helyzetben bizonyos régi traumák vagy érzelmi problémák a felszínre törhetnek. Ilyenkor a fókusz a légzésen, a következő mozdulaton kell legyen: „Elfogadom az érzést, és közben csak arra figyelek, hogy jól hajtsam végre a mozdulatot, jól helyezkedjek a pályán. Persze ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. Évek elkötelezett mentális gyakorlása kell hozzá.” 

Aki komolyan veszi a fejlődést, és eljut egy magasabb szintre, pontosan érti: a tudatosság igazi versenyelőny.

4. Legyőzni a kétségeket

Az Australian Open 2008-as győzelme után jött egy 2–3 éves időszak Slam-cím nélkül. A Roland Garroson Djokovic 0–2-ről bukta a negyeddöntőt Jurgen Melzer ellen, és összeomlott. „Nem tudtam, érdemes-e folytatni” – idézi fel. Aztán a stábja egy egyszerű kérdést tett fel neki: érzi-e még ugyanazt a rajongást a sport iránt, mint a kezdetekkor? Ez felnyitotta a szemét. Rájött, hogy egyszerűen szeret ütőt tartani a kezében, szereti ezt a játékot attól függetlenül, hol játssza. Másnap újra pályán volt.

Ha kétségek gyötörnek, vagy úgy érzed mélypontra jutottál, érdemes neked is megállnod és visszanézned, hogy megvan-e még az a hajtóerő, amit az út elején éreztél. Mert ez lehet az a forrás, ami átlendít a nehézségeken.

5. Tartsd kordában az egódat

„Amikor a csúcsra érsz, és úgy érzed, bármire képes vagy, az ego olyan helyekre vihet, ahonnan nehéz visszatalálni önmagadhoz” – mondja. A sportban a múltbeli tudás és teljesítmény nem garancia semmire. Minden korszak új kihívásokat tartogat. „Ez egy hatalmas felismerés volt számomra” – vallja. A változást nem könnyű elfogadni, de szükséges ahhoz, hogy reálisan lássuk azokat a tényezőket, amik pozitív vagy negatív irányba mozdíthatják a teljesítményünket.

6. A fegyelem, mint vezérfonal

„Bármit is akarsz az életben, fegyelem kell hozzá.” Djokovicnál ezt a gyermekkori környezete, a szülei és a korai mestere, Jelena Genčić is mélyen belevéste az agyába. A kilencvenes évek Szerbiájában rengetegen a puszta túlélésért küzdöttek – ilyen körülmények között edzett és harcolt a céljaiért, pontos és szigorú napirend mentén. Itt született meg az a belső erő, ami később a döntő ütésekben is visszaköszönt.

Ha a téma mélyebben érdekel, itt találsz több cikket a fegyelem és a teljesítmény kapcsolatáról.

7. Hinni nap mint nap

A Roland Garros előtt így fogalmazott: „Nem ígérhetek semmit és nem tudom megjósolni, hogy fog alakulni a torna. De minden nap erősítem a hitemet elkötelezettséggel, fegyelemmel, és olyan dolgokkal, amikre befolyással lehetek.” Ennél tisztább versenyzői logika aligha kell bárkinek is.

8. Mentorok és a holisztikus út

Djokovic „tenisz-anyjának” hívta Genčićet, aki nemcsak azt tanította meg neki, hogyan fogja az ütőt. Klasszikus zenét hallgattak, naplót írtak, verseket olvastak, a nagyok meccseit elemezték. Gyerekként nem igazán fogta fel, mi értelme van ennek, aztán ahogy idősebb lett, megértette. „Megtanította, hogy a tenisz nemcsak arról szól, hogy átütöm a labdát a háló fölött, hanem felhasználhatom arra is, hogy jobb emberré váljak.” Azóta is tudatosan fejleszti a test–elme–lélek hármasát. Nem véletlen, hogy az önismeret nála ugyanúgy edzés, mint a fonák gyakorlása.

9. Szeresd, amit csinálsz

Négyévesen lett szerelmes ebbe a sportba, amikor az apjától kapott egy teniszütőt és épp akkor építettek három teniszpályát a hegyvidéki üdülőhelyen lévő étterem előtt, amit a szülei vezettek. Az egész családja sportolt, így hát nem véletlen, hogy belőle is sportoló lett, az viszont meglepő, hogy pont teniszezni kezdett, mert korábban ezt a sportot még senki sem űzte a családjában. Úgy gondolja, szinte sorsszerű, hogy már ilyen fiatalon megtalálta az útját és a mai napig hálás a szüleinek, amiért ebben végig támogatták.

10. Győztes szemlélet – a képzelet ereje

„A korlátok csak a fejünkben léteznek. Ha használod a képzeleted, a lehetőségeid határtalanok” – mondja. A döntő pillanatokban – finálékban, meccslabdáknál – nem fojtja el az érzéseit: „Ha képes vagy eggyé válni az érzéseiddel, eljuthatsz oda, ahová szeretnél.” Valójában ez a különbség győztes és győzelem között.

A legfontosabb tanulságok:

Kedvesség és mérték. Kíváncsiság és fegyelem. Tudatos jelenlét és hit a mindennapokban. Djokovic története arra emlékeztet: a csúcs nem egyszeri siker, hanem következetes életmód. Végül is mindegy, hogy a pályán vagy az irodában – a lényeg, hogy naponta adjunk magunknak okot rá, hogy hinni tudjunk a célunkban.

Forrás:

Borítókép: Hector RETAMAL / AFP, Europress fotóügynökség