Így szállj ki a dopamin veszélyes csapdájából

Mindig úgy érzed, hogy még valami hiányzik? Hogy az „igazi” boldogság csak a következő kapcsolatban, a következő vásárlásban, a következő előléptetésben van? Akkor jó eséllyel a dopamin hajt, és ez sokkal kevésbé jelent jót, mint hinnéd.

A dopamin ugyanis nemcsak a kreativitásért és a fejlődés iránti vágyért felelős, hanem a kielégíthetetlenség érzéséért is. Jó hír, hogy meg lehet tanulni kezelni. És nem, nem kell elvonulnod egy hegytetőre hozzá.

A dopamin nem a boldogság, hanem a sóvárgás vegyülete

Sokan a „boldogság hormonjaként” emlegetik, pedig a dopamin valójában a vágyat hajtja, ami sokszor épp a boldogság útjába áll. Evolúciós szempontból ez hasznos volt, hiszen őseinket rávezette, merre érdemes új táplálékforrást keresni, mikor kell menekülni, mit kell felfedezni – írja a Fast Company.

Csakhogy ma már nem vadászni járunk, hanem a kanapén görgetjük a híreket és a közösségi médiát, közben pedig ugyanaz az ősi dopaminrendszer pörög. Az agyunk még mindig úgy működik, mintha minden új inger létfontosságú lenne, holott a legtöbb csak felesleges zaj. Ez a túlaktivált rendszer felelős az állandó nyugtalanság, a telítetlenség és a „valami hiányzik” érzésért.

Többet ígér, mint amit a valóság nyújtani tud

A dopamin ugyanis nem a beteljesülésről, hanem a várakozásról szól. Arról a feszítő izgalomról, amit az „új” ígérete kelt – függetlenül attól, hogy az új valójában jobb-e.

Ez különösen veszélyes a kapcsolatokban és a karrierben egyaránt. Az elvárások az egekben, de a valóság ritkán tud lépést tartani velük. A vége pedig gyakran kiábrándultság, amit újabb vágy követ. Ördögi kör.

A dopamin a képzelet motorja is – ha jól használod

Mindez nem jelenti azt, hogy a dopamin csak problémát okoz. Ellenkezőleg: a legnagyobb találmányaink, művészi teljesítményeink, tudományos áttöréseink is ennek köszönhetők. A dopamin-rendszer egyik része ugyanis lehetővé teszi, hogy mentálisan időutazzunk, elképzeljük, megtervezzük a jövőt, és kidolgozzuk, hogyan valósítsuk meg.

Ez a fajta mentális szimuláció nemcsak a következő ebéd kiválasztására alkalmas, hanem komplex rendszerek, például városok, autók, rakéták vagy akár új társadalmi modellek tervezésére is. Vagyis a dopamin a kreativitás és a haladás alapja, de csak akkor, ha nem ő irányít minket, hanem mi tanuljuk meg irányítani.

Az élet itt és most történik, nem a következő cél után

A dopamin legnagyobb csapdája az, hogy elhiteti velünk: a boldogság mindig a következő állomáson van. Csakhogy az élet nem egy projekt. Nem kell mindent emlékezetessé tenni ahhoz, hogy értelme legyen. Sokszor a legegyszerűbb pillanatok a legértékesebbek – csak épp észre sem vesszük őket, mert az agyunk már a következőt keresi.

Még ha sikerül is kilépned a dopamin-őrületből, könnyen előfordulhat, hogy valami még mindig hiányzik. A kulcs ilyenkor az élet értelmének megtalálása, de nem nagy szavakban, hanem gyakorlati szinten.

A filozófusok szerint akkor találod meg az igazi célt, ha három dolog találkozik:

• amit szeretsz csinálni,
• amiben jó vagy,
• és ami másoknak is használ.

A lényeg, hogy amit csinálsz, adjon valamit másoknak is. Ha van cél, van értelme a mindennapoknak és a dopamin sem uralkodik többé rajtad.

A dopamin nem az ellenséged, csak tudd, mikor és hogyan engedd szóhoz jutni. A fejlődés és a vágy természetes része az emberi létnek. Az igazi elégedettség viszont ott kezdődik, ahol végre észrevesszük és értékeljük, ami már megvan.