Mikroműanyagok a konyhánkban: túlzás vagy valós veszély?

A hírekben egyre gyakrabban hallani billiónyi részecskéről, ‘műanyag‑esőről’ és invazív nanorészecskékről – mintha egy új, láthatatlan veszély költözött volna a mindennapjainkba. De mi ebből a tudományos valóság, és mennyire indokolt az aggodalom? Nézzük meg, mit mondanak a legfrissebb európai kutatások, és hogyan válthatjuk a pánikot tudatos ártalomcsökkentésre a konyhában.

Mi az a mikroműanyag, és miért lett ekkora ügy?

Mikroműanyag minden 5 milliméternél kisebb műanyag részecske. Van, amit eleve ilyen apróra gyártanak – például bizonyos kozmetikumokban –, mások pedig nagyobb tárgyak használata, kopása, melegítése során keletkeznek. Ezek apró szemcsék formájában kerülnek a környezetbe, amit úgy kell elképzelni, mint amikor a favágásnál a fűrészpor száll mindenfelé.

Az aggodalom nem alaptalan: léteznek vizsgálatok, amelyek emberi szövetekben is kimutattak mikroműanyagokat. A New England Journal of Medicine egyik vizsgálata például a nyaki verőérben mutatott ki részecskéket, és összefüggést a mikroműanyagok jelenléte és a magasabb szív- és érrendszeri betegségek kockázat között. De fontos a kontextus: egyetlen kutatás még nem elég ahhoz, hogy a mindennapi gyakorlatainkat gyökeresen átírjuk.

Ezt olvastad már?

Csodaszer vagy mellékvágány? Mit tudunk a folátról?

Így fordítsd előnyödre a hideget!

Mit mutat az európai áttekintés az élelmiszer-csomagolásról?

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) új, átfogó áttekintése kifejezetten a poharak, ételtartók, teafilterek és elviteles dobozok kapcsán vizsgálta a kitettséget. Ennek két fontos üzenete van. Az egyik, hogy, a műanyagokból hő, súrlódás vagy ismételt használat hatására leválhatnak részecskék. A jó hír azonban, hogy ennek tényleges mennyisége nagyon alacsony.

A mért koncentrációk jellemzően nanogramm/liter nagyságrendűek – vagyis elenyészők. Amikor a drámaian hangzó részecskeszámot tömegbe váltjuk, a hatás is jóval kisebbnek látszik. Ráadásul minél precízebb egy mérés, annál kevesebb valódi műanyagrészecskét talál. És itt jön a következő fontos kérdés: mi a különbség a kutatásokban?

Miért torzíthatnak egyes vizsgálatok?

Az EFSA 1711 publikációt nézett át, és mindössze 7 százalék, azaz 122 cikk felelt meg a szigorú minőségi kritériumoknak. Két gyakori hiba emelhető ki:

• Laboratóriumi szennyeződés: a levegőben rengeteg apró por és egyéb szemcse kering. Ha a mintakezelés nem elég tiszta környezetben történik, könnyen a minta „nyakába varrhatunk” idegen részecskéket.
• Téves azonosítás:a fluoreszcens festékeket gyakran használják, de nemcsak műanyaghoz, hanem zsírokhoz, pigmentekhez is kötődhetnek, így könnyen keletkezhetnek téves pozitív eredmények.

A jól megtervezett kutatások tehát jóval óvatosabb képet adnak, mint a szenzációhajhász címlapok.

Mi biztos – és mi az, amit még nem tudunk?

A környezeti probléma egyértelmű: a mikroműanyagok jelen vannak a tengerekben, a talajban, üledékekben, és ökológiai hatásuk is valós. Az emberi egészségre gyakorolt közvetlen kockázat viszont még nem tisztázott. A nagy kérdések továbbra is nyitottak: átjutnak-e biológiai gátakon? Van-e hosszú távú immun- vagy anyagcsere-hatás? Magasabb-e a kisgyermekek és a várandós nők kitettsége? Ehhez nagyobb, pontosabb vizsgálatok kellenek – ez pedig időt és adatot igényel.

Fotó: Freepik

Mit tehetsz a konyhában?

Nem kell kidobni az egész műanyagflottát, csak néhány tudatos cselekedetre van szükség. Például a megkopott, karistolt dobozok cseréjére, ugyanis ezek felületéről könnyebben leválhatnak részecskék. Ezért egyébként a mosogatásnál is érdemes figyelni, hogy durva dörzsi helyett puha szivacsot használjunk.

Másik fontos lépés lehet, hogy ne mikrózzunk műanyagot, ugyanis a hő gyorsítja a lebomlást. Ezért fontos, hogy forró italt, vizet se öntsünk műanyag edényekbe, poharakba. Ha már forró italokról van szó, akkor inkább a szálas teát részesítsük előnyben, mert egyes teafilterek polimer hálója hő és kevergetés mellett többet engedhet ki. Ezek a lépések nem igényelnek nagy beruházást, és hosszú távon is kényelmesen tarthatók.

Ne hagyd magad átverni

Természetesen a különböző haszonlesők is felfigyeltek a hatásvadász mikroműanyagokkal kapcsolatos címekre és reagáltak is azonnal a mindent megváltó termékeikkel. Azonban érdemes figyelni, hogy ne vegyél „mikroműanyag-detox” csomagokat, ugyanis nincs bizonyíték a hatékonyságukra.

Emellett ne hidd, hogy a „komposztálható” dolgok mindig műanyagmentesek, mert vannak lebomló műanyagok is, amelyek hő és terhelés alatt ugyanúgy kopnak. Végezetül pedig ne pánikolj, ne rendezd át egy éjszaka alatt a konyhát: a fokozatos csere reálisabb, fenntarthatóbb, és a pénztárcádnak is jobb.

A mikroműanyag-kérdés összetett. Környezeti szempontból a félelem valós. Az emberi egészségre gyakorolt hatásáról viszont még nem tud biztosat a tudomány. Addig a józan, hétköznapi döntések jelentik a legjobb iránytűt. Az EFSA üzenete világos: kerüljük a pánikot és a számháborút, és támaszkodjunk a minőségi adatokra, a többit pedig megoldja a következetes, okos rutin.

Források: European Food Safety Authority, New England Journal of Medicine, Psychology Today 

Borítókép: Freepik