A kötögetéstől az olimpiai aranyig: így segítik a hobbik a teljesítményt

A 2020-as – pontosabban 2021-es – olimpia nem a vidámságról szólt a világjárvány kellős közepén, ugyanakkor volt egy olyan pontja az eseménynek, ami kedvességével és tisztaságával kiemelkedett: Tom Daley műugró és az ő kis kötőtűi. Daley szinte folyamatosan kötögetett, amikor épp nem ugrott, utóbbival pedig a 10 méteres szinkron ugrásban aranyérmet nyert. A kettőnek talán köze van egymáshoz?

A Speedót viselő olimpikon, aki a versenyszámok között egy sálra koncentrált, nyilvánvalóan imádnivaló látványt nyújtott a rajongóknak, azonban a “nagymamás” elfoglaltság sokkal több volt puszta időtöltésnél a várakozási időben a néptelen uszodában, ahogy azt Daley a The Telegraphnak adott interjújában elmondta.

„Az a tény, hogy négyévente csak egyszer van lehetőséged, hatalmas nyomást jelent. A kötögetés nagyon sokat segített, levette rólam a stresszt”

– magyarázta Daley. „Őszintén szólva azt hiszem, az olimpiai aranyat a kötésnek köszönhetem. A tökéletességgel aranyérmet lehet nyerni, és azt hiszem, a kötés megtanított arra, hogy a hibákból rengeteget lehet tanulni. A műugrásban mindig annyira aggódtam a hibák miatt, hogy nem próbáltam meg előre haladni, mert attól féltem, hogy ha hibázom, az visszavet. A kötés lehetővé tette, hogy rugalmasabb és egy kicsit kreatívabb legyek” – tette hozzá.

Tudományos magyarázat, hogy miként befolyásolják a hobbik a teljesítményt

Daley eredményei magukért beszélnek, a tudománynak pedig magyarázata is van arra, hogyan függ össze hobbi és teljesítmény. Kutatások sora világít rá, hogy bármilyen hobbi segíthet legyőzni a stresszt, javítani a rugalmasságot, és jobban teljesíteni a kiválasztott területen.

Rövid távon a hobbik pufferként működhetnek a stressz ellen, mivel lényegében a tudatosság egy formájaként működnek. Ha arra koncentrálsz, hogy ne ronts el egy öltést, akkor nem azon bosszankodsz, hogy elrontod az ugrást 10 méter magasból. Ez a koncentráció megnyugtatja és feltölti az elmét. Több szakértő, például Adam Grant és Oliver Burkeman írók is írtak már arról, hogy a hobbi képes ilyen módon csillapítani a stresszt.

Azonban nem ez az egyetlen aspektusa, miként csökkentette Daley esetében az olimpia jelentette nyomást a kötés. Patricia W. Linville, a Duke pszichológusa dokumentálta, hogy a hobbik hogyan tágítják az énképet. Daley esetében a hobbija nemcsak olimpiai bajnok műugróvá, hanem kreatívvá is tette. Minél több olyan identitásod van, amely önbizalmat és sikerélményt nyújt, annál kevesebb nyomást helyezel egy területre.

Ez valószínűleg különösen igaz az olimpiai szintű sportolókra, akik mondhatni mindent egy lapra tesznek fel, hiszen ilyen szinten már a teljes életük a felkészülés körül forog, ugyanakkor az elv a hétköznapibb eredmények szintjén is működik.

És mi a helyzet Daley megjegyzésével, miszerint a kötés lehetővé tette számára, hogy több kockázatot vállaljon? A művészek és a művészeti tanárok szerint a legjobb módja annak, hogy fejlődj a kreatív tevékenységekben, ha megengeded magadnak a kudarcot is, de ennek ellenére sokat gyakorolsz. Ha Daley ezt a megközelítést alkalmazta a kötés megtanulásakor (az interjúban azt mondja, hogy eleinte „szörnyű” volt), akkor talán a tökéletlenséggel szembeni tolerancia és a folyamatba vetett bizalom egy része a műugró tevékenységére is átragadhatott.

A fentiek pedig nemcsak a kötésre és a műugrásra igazak, hanem gyakorlatilag bármilyen hobbira és munkára.

Összességében elmondhatjuk, hogy a hobbik képesek lenyugtatni az elmét, túllendülni a tökéletességhez való görcsös ragaszkodáson, és építik az ellenállóképességet is. Ezek pedig mind hozzájárulnak ahhoz, hogy sikereket érj el az életed többi területén.

Nem kell mindennek, amit csinálsz hasznosnak lennie, és nem kell, hogy a hobbidból azonnal egy vállalkozást építs, sőt. Vannak olyan dolgok, amiket érdemes csak azért csinálni, mert élvezel, miközben nem feltétlenül van “értelme”, abból a szempontból, hogy nem teszel szert általuk pénzre vagy hírnévre, mégis, járulékos módon segítenek jobbá, sikeresebbé és kiegyensúlyozottabbá válni.