Boldogság, filterek nélkül: 35 évembe telt, mire megtanultam

35 éves lettem, van három fantasztikus gyerekem, egy kisiskolás kislány és egy öt éves vegyes ikerpár, akiktől nap mint nap csak tanulok. Idén ünnepeljük a tíz éves házassági évfordulónkat, mindenem megvan, amire vágytam. Igen, talán ez a helyes, elvárt válasz, de a valóság, a filter nélküli élet nem ilyen.

Vajon miért nem vagyok boldog, hálás, hiszen mindenem megvan, amire vágytam? Sokszor csíptem magam nyakon én is, amint ezen gondolkodom, ahogy elvisznek a mindennapi feladatok. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül.

A tudatos önismeret az egész évem meghatározta.

Lassan egy éve ültem vissza az egyetemi padba, mentálhigiénés szakember jelölt vagyok, így azon kívül, hogy azon dolgozom, minél több embernek tudjak segítő kezet nyújtani, saját önismeretem is főszerepet kapott.

Képzelj el egy olyan tükröt, amiben látod magad teljesen transzparensen. Nem, nem a tested, hanem a lelked. A legmélyebb érzéseid, fájdalmaid, örömeid, meghatározó emlékeid, sőt az elfeledett traumák, sémák, megélések is ott világítanak, és minél bátrabban közeledsz a tükörhöz, egyre nehezebb, mégis egyre inkább tisztul és válik érthetővé, könnyebbé minden.

Így visszatekintve, “papírra vetve” könnyűnek tűnik, de az igazság az, hogy már az az út is nagyon hosszú volt, mire elhatározásra jutottam, mire mélyen szembe mertem nézni saját magammal. A legtöbb esetben kell egy támasz, aki fogja a kezed és vezet, olykor előkap egy varázslámpát és fényt mutat neked azon az úton, amelyen te is tudod, hogy menned kell. Ahhoz, hogy ezt a hosszú utat bejárjam egy év alatt, több támaszom, iránytűm is volt. Segített egy megtartó, támogató csoportterápia és egy egyéni terapeuta is.
Sokszor éreztem úgy, hogy kár volt belevágni, azt éreztem, nem vagyok készen, könnyebb lenne visszafordulni, sőt volt olyan is, amikor közel jártam ahhoz, hogy a megfutamodást választom. Viszont most itt vagyok, és azért írom ezt a cikket, hogy téged is bátorítsalak.

Nem fogok zsákbamacskát árulni, nem lesz egyszerű.

Viszont egy olyan új látásmódot kaphatsz, amitől valóban, határok és belső gátak nélkül tudod majd képviselni azt az embert, aki valójában vagy. Lesz, aki elfordul majd tőled, sőt olyan is, akinek a társaságára te nem fogsz vágyni. Ez a folyamat része, hiszen a változás és a tudás, hozhat olykor nem várt fordulatokat.

Viszont amikor elérsz bizonyos szintekre, azt fogod kérdezni, hol voltam eddig, milyen szemüvegen keresztül szemléltem eddig önmagam? Végig veszed majd születésedtől kezdve azokat a meghatározó pillanatokat, embereket, eseményeket, amik mind formáltak téged. Lesz köztük olyan, amire szinte már nem is emlékeztél, mégis mélyen valahol eltemetve, még ott van, és most rájössz, dolgoznod kell vele. Megtapasztalod, hogy az élet fantasztikus mélységeket és magasságokat tartogat, sok mindent megértesz, de lesznek dolgok, amik újabb kérdőjeleket, kérdéseket vetnek majd fel. Fejlődni, változni, nem egyszerű, viszont felemelő, megtartó és újabb szintre emel.

Az érzelmeinkkel, érzéseinkkel dolgozni pedig talán az egyik legnehezebb dolog, amit életemben tapasztaltam, mégis olyan erőt tud adni, ami semmihez sem fogható.

Az önismeret egy hosszú utazás, az elmúlt egy év számomra is csak egy belépő volt, abban viszont biztos vagyok, hogy a 35. életévemben is rengeteg új és mély felfedezésre teszek majd szert, és közelebb kerülök ahhoz az önmagamhoz, akire már régóta várok.

Légy bátor, vágj bele te is és élj egy tudatosabb életet.