Minden szülő rémálma

A kamaszkor sosem volt egyszerű, de a Netflix új limitált, Adolescence (Kamaszok) című sorozata, ennél is sötétebb képet fest: egy megdöbbentő gyilkossági ügyön keresztül mutatja be a fiatalok küzdelmeit egy egyre bonyolultabb világban.

A brit minisorozat négy epizóddal érkezett meg múlt csütörtökön a streaming szolgáltató felületére, és azonnal a nézettségi listák élére ugrott. Már az első négy nap alatt 24,3 millió megtekintést produkált, miközben a közönség és a kritikusok is élénken vitatkoznak róla. A főszereplő, Owen Cooper, akinek ez az első szerepe, egy 13 éves fiút, Jamie Millert alakít, akit osztálytársa meggyilkolásának gyanújával tartóztatnak le. A történet középpontjában álló Jamie szüleit Stephen Graham (aki a sorozat executive producere is) és Christine Tremarco játssza.

Lélekőrlő dráma, amely feszült csendekből építkezik

A Kamaszok nem az a tipikus thriller, amely az őrült fordulatokkal vagy robbanásszerű jelenetekkel próbálja megfogni a nézőt. Ehelyett a feszültség a kimondatlan szavakban, a csendben és a hétköznapi pillanatokban rejlik, amelyeket átitat a rettegés. Egy egész epizód például csupán Jamie és egy gyermekpszichológus beszélgetésére épül, aki megpróbál választ találni a kérdésre, amire sem a szülők, sem a nyomozók nem tudnak felelni: miért? Az epizód olyan, mint egy egyórás lelki súlyemelés – minden perccel nehezebb elviselni, míg végül teljesen kimerít.

A sorozat minimalista, mégis hatásos megközelítése Szarvasbébi című brit produkcióra emlékeztet, amely tavaly robbant be hasonlóan váratlanul. Míg azonban az a sorozat egy egyéni traumát boncolgatott, a Kamaszok inkább egy kollektív tapasztalatra reflektál: hogyan érint egy ilyen borzalmas esemény egy egész családot, egy közösséget.

Szülőként különösen nehéz lesz végignézni a sorozatot

A sorozat egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy azt a fajta szülői félelmet dolgozza fel, amelyet a legtöbben inkább elhessegetnének. Ha a korábbi generációk azzal nyugtatták magukat, hogy „ez az én gyerekemmel sosem történhet meg”, akkor a Kamaszok pontosan azokat szólítja meg, akik rettegnek attól, hogy de, megtörténhet.

A néző nem kap könnyű válaszokat. A történet nem azt akarja eldönteni, hogy Jamie bűnös-e vagy áldozat, inkább azt mutatja be, hogy egy ilyen tragédia milyen hatással van mindenkire. Az utolsó epizódban például maga a főszereplő már egyáltalán nem is szerepel, helyette a szülei és a családja szemszögéből látjuk, hogyan omlik össze körülöttük a világ.

A Kamaszok azért olyan nyugtalanító, mert nem egyértelmű borzalmakról szól, hanem azokról a problémákról, amelyeket sokáig figyelmen kívül hagyunk – egészen addig, amíg már túl késő.