A magyarok szerint nem a pénz a siker fokmérője

A magyarok sikerről, elismerésről és teljesítményről alkotott véleményét mérte fel egy reprezentatív kutatás, mely szokatlan eredménnyel zárult: kiderült, hogy honfitársaink a harmonikusan felépített életet, a kiegyensúlyozottságot fontosabb sikerkritériumnak tartják az anyagiaknál, a munkahelyi előmenetelnél vagy épp a vezető pozíciónál.

A Prima Primissima megbízásából végzett országos, reprenzentatív kutatás konklúziója már csak azért is meglepő, mert az anyagiak csupán a harmadik helyre kerültek abban a rangsorban, mely a legfőbb sikerkritériumokat összegezte. A „sikeres az, aki…” kérdést a legtöbben, 29 százaléknyian, úgy fejezték be, hogy „…céltudatos, eléri a céljait”, a második helyre a munkában elért sikerek kerültek (26 százalékkal).

A képzeletbeli dobogóra kis híján a boldogság is felfért (e feltétel fontosságát a megkérdezettek 18 százaléka hangsúlyozta), de a többi válasz is arra enged következtetni, hogy a magyarok elsősorban nem pénzben, karrierben vagy irányítási jogosultságokban mérik a sikert.

A környezet pozitív véleménye, a harmonikus és boldog magánélet, a kiegyensúlyozott párkapcsolat, a békés családi légkör és a teljességélményt adó munka alkotja azt a szempontrendszert, melynek alapján sikeresnek gondolunk valakit. Az összbenyomást némiképp árnyalja, hogy a tehetősebbek jellemzően sikeresebbnek látják saját magukat.

A magyarok 51 százaléka érzi magát bizonyos mértékig sikeresnek.

A szubjektív sikerérzet egyenes arányban növekszik a minél magasabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel. A fenti kritériumok alapján a sikeres magyarról elmondható, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, házasságban vagy párkapcsolatban él, havi jövedelme pedig meghaladja az 500 ezer forintot.

A kutatás arra is fényt derített, hogy mit gondolnak a magyarok a példaképekről. A megkérdezettek többsége azokat az embereket tartja példaképnek, akik a magánéletükben és a munkájukban egyaránt megnyerő eredményeket tudnak felmutatni, emellett pedig képesek inspirálni másokat. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek kevésbé tartják fontosnak a példaképeket, ellentétben a 25-34 közötti korosztállyal, melynek tagjai különösen magas arányban (27%) válaszoltak úgy, hogy szükség van olyan kivételes egyéniségekre, akik motiválni tudnak a sikerekben gazdag életpályájukkal.

A vizsgálatból kiderül, hogy a példakép nem feltétlenül egyvalaki: lehet több személy is egyidőben – az élet különböző területeiről –, vagy egymás után, az egymást követő életszakaszokban. A magyarok példakép-képe nem statikus, hanem dinamikus: úgy látják, az életük során – miközben a saját utunkat járjuk – sokaktól érdemes tanulni, inspirálódni. Azzal pedig a megkérdezettek abszolút többsége (54%) egyetért, hogy megfelelő példakép segít a sikeressé válásban.

Olvass tovább: A boldogság helyett erre az 5 dologra koncentrálj, hogy elégedett legyél!