Szorongást, depressziót, alvászavart okozott a gyerekek körében a járvány

Kritikus helyzetekről számoltak be a pedagógusok, a gyerekek körében pedig minden eddiginél több szorongást, pániktünetet, illetve depressziót okozott a COVID-19 járvány – derül ki az UNICEF Magyarország és a Publicus Intézet közös kutatásából.

A hátrányos helyzetű gyermekeket jobban megviselték a lezárások és maga a vírushelyzet, azok a pedagógusok és pszichológusok pedig, akik többek között ezeken a gyerekeken tudnának segíteni, maguk is kiégéstől szenvednek. Az UNICEF Magyarország és a Publicus Intézet korábbi, reprezentatív kutatásaiban a szülők nyilatkoztak gyermekük mentális állapotáról, ezúttal azonban gyermekpszichológusokat, pszichiátereket és pedagógusokat kérdeztek a COVID-19 járvány, valamint az ehhez kapcsolódó lezárások mentális egészségre gyakorolt hatásairól. A kvalitatív kutatás során felvett beszámolókból nem csak az derül ki, hogy miként hatott a koronavírus-járvány a gyerekek mentális egészségére, hanem az is, hogyan viselték a bezártságot és az online oktatást az említett szakemberek.

Szorongásos tünetek, kényszeresség, pánik

A megkérdezettek egyöntetű véleménye az, hogy a járvány és a bezártság komoly negatív hatással volt mentális jóllétükre. A szociális elszigeteltség miatt leginkább a szorongásos és pániktünetek erősödtek fel, valamint megnőtt a lehangolt, motiválatlan, depressziós kamaszok száma, illetve az ehhez kapcsolódó öngyilkossági gondolatok és kísérletek. Jellemző volt még a kényszeresség, valamint az evészavar több formája is: voltak olyan kamaszok, akik akár 20-30 kilót híztak, míg mások önértékelési problémái anorexiához vezettek. A napirend felborulása és a túlzásba vitt játékhasználat alvási nehézségeket okozott, a diákoknál előfordult, hogy óra közben vagy ahelyett is játszottak, így a tanulásban lemaradtak. Kisebb gyermekeknél gyakori volt a halálfélelem, a túlzásba vitt kézmosás. Több pszichológus számolt be depresszív tünetekről, például lehangoltságról és motiválatlanságról, amelyet egyértelműen a szociális elszigeteltséghez, online oktatáshoz kötnek.

• „Rengeteg kényszeres, pánikzavaros gyerek és kamasz jelent meg, de olyan mennyiségben, hogy én az egész tizenév alatt nem találkoztam ennyi problémás gyerekkel.” (északkelet-magyarországi klinikai pszichológus)
• „Nálunk van pszichológus, és nagyon sok dolga volt már az első hullám alatt, két öngyilkossági kísérletet akadályozott meg.” (szakközépiskolai tanár)
• „Megrázó esetekkel találkoztunk: szexuális erőszaktól kezdve fizikai bántalmazásig, súlyos szorongásig.” (északkelet-magyarországi klinikai pszichológus)
• „Olyanok most ezek a gyerekek, mint a kiégett negyvenes felnőttek.” (kistelepülés általános iskolai pedagógusa)

Sok családban maradandóak a következmények

A szakértők beszámolója szerint a hátrányos, rosszabb családi háttérrel rendelkező gyermekeket jobban megviselték a lezárások és maga a vírushelyzet is, míg azok a gyermekek, akiknek viszonylag rendezett a családi háttere, könnyebben túl fognak lépni a problémáikon. Aránytalanul rosszabb lehet a helyzet a szakiskolákban, szakközépiskolákban, mint a gimnáziumokban – mind a gyermekek mentális egészsége, mind pedig digitális képességeik terén.

Kritikus a helyzet a pedagógustársadalomban

Mind a pszichológusi, mind pedig a pedagógusi szakmát erősen megterhelte a járványhelyzet az elmúlt másfél évben. A helyzet kritikus, többeket is rendkívüli mértékben megviselt a bezártság, a stressz és a plusz munka. Egyes esetekben a tanárok a kiégés jeleit mutatják, emiatt pedig megnőhet a pályaelhagyók száma, amely tovább fokozhatja a már így is súlyos pedagógushiányt, illetve lelki állapotuk erős kihatással lehet a gyermekek életére. A pszichológusok szerint fontos lenne számukra is elérhetővé tenni a pszichológiai támogatást. A pszichológus társadalom is szakemberhiányra panaszkodik: bizonyos körzetekben szinte vagy egyáltalán nincs gyermekpszichiátriai ellátás. Egy északkelet-magyarországi szakember arról számolt be, hogy volt olyan körzete, ahol 3000 gyerek tartozott hozzá.

Hogyan tovább?

A jövőre való tekintettel a legtöbben egyértelműen azt emelték ki, hogy több közösségépítő programra, önismereti csoportra lenne szükség, valamint a tananyag általános revíziójára, ahol a mentális egészség is nagyobb szerepet kap az iskolai keretek között. Több pedagógus és pszichológus egyaránt a differenciált oktatás mellet érvel, emellett többen is hosszú távon a tananyag átszervezésében látják a megoldás egyik kulcsát, a teljesítményközpontú hozzáállás mellett pedig nagyon fontos lenne a gyerekek érzelmi támogatása. Emellett a pszichológusok szerint lényeges lenne, hogy a szülők és pedagógusok dolgozzanak saját lelki egészségükön, mert ez hat leginkább a gyerekek pszichológiai jóllétére. A gyermekek mentális egészségén emellett úgy tudnak leginkább javítani, ha beszélgetnek velük, közös programokat csinálnak, illetve saját jártasságukat is fejlesztik a témában. Tízből kilenc pedagógus számolt be arról, hogy nem kapott a gyerekek mentális egészségére irányuló korszerű képzést a főiskolán vagy egyetemen, és az idő és pénzhiány is akadályozza ezirányú fejlődésüket. Holott abban is teljes volt az egyetértés, hogy a pedagógus szakmának egyértelműen feladata a gyermekek mentális egészségének figyelése, az ehhez kapcsolódó prevenciós munka és adott esetben megfelelő szakemberek ajánlása. A mentális egészségről való oktatást mindenképp beépítenék a tananyagba, akár projektszerűen vagy tematikus hét keretei között.

„A kutatás tanulságai megerősítenek minket abban, hogy továbbra is segítsük a pedagógusok mentálhigiénés képzését. A „COVID-19: Visszatérés az iskolába” című kiadványunk gyakorlati tippekkel segíti a tanárok és az iskolai vezetők munkáját, hogy időben felismerjék azokat a jeleket, amelyek gyermekbántalmazásra vagy mentális problémákra utalnak. Folytatni szeretnénk a szupervíziós programunkat, és fontosnak tartjuk azt is, hogy a szülők – különösen az alacsony jövedelműek – terápiás támogatásban részesüljenek.” – mondta el Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi vezetője.

„A jövő generációinak mentális egészsége kiemelten fontos az UNICEF számára. A COVID és annak utóhatásai kivétel nélkül minden gyermeket érintenek, azonban ezúttal is a legnehezebb helyzetben lévő gyerekek a legvédtelenebbek. Azok, akik nehéz családi és anyagi körülmények között élnek, akik amúgy is sokat szenvednek, most egy újabb csapást kell, hogy elviseljenek. Feladatunknak tekintjük, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét ezekre a kérdésekre és segítsük a rászorulókat, gyerekeket, szülőket és szakembereket a felépülésben” – tette hozzá Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója.

Az UNICEF Magyarország hosszú távú programja, amely a gyerekek és fiatalok lelki egészségének erősítésére irányul a járvány alatt és után, négy magánszemély, Hermann Kamilla, Török Ilona, Zimmermann Krisztina és Oláh Márton támogatásával valósul meg. Mindannyian mélyen elkötelezettek a társadalmi felelősségvállalás és a rászoruló gyermekek esélyeinek javítása mellett.