Csendkúra Spanyolország leggyönyörűbb falujában

Aki Spanyolországba indul, általában a tengerparti városokat vagy a híres történelmi látványosságokat veszi célba. Pedig az ország szívében megbújik egy középkori település, amely nemcsak szépségével, hanem nyugalmával is kitűnik a megszokott turisztikai célpontok közül.

Albaraccín Aragónia tartományában, a hegyvidéki Teruel közelében található – egy olyan térségben, amely még mindig viszonylag kevéssé ismert a nemzetközi utazók körében. A „Spanyolország legszebb falujának” is nevezett község különleges hangulatát rózsaszínesre mázolt házai, szűk, macskaköves utcái és az ősi városfalak adják, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a környező völgyekre.

Csendes elvonulás a nyári forgatag helyett

A falut ma is elsősorban belföldi turisták keresik fel – azok, akik a zsúfolt strandok helyett inkább a természet közelségét és a lassabb tempót választják – írja az Express. A környék dombjai, a nyári forróságban is hűvös sikátorok és a szinte tapintható csend ideális környezetet kínálnak a befelé forduláshoz, feltöltődéshez.

Bár Aragónia tartománya évente több mint négymillió belföldi látogatót fogad, a külföldi turisták aránya továbbra is viszonylag alacsony. Az elmúlt évben ugyan 12 százalékkal nőtt a külhoni látogatók száma – főként Nagy-Britanniából, Franciaországból, Németországból, Olaszországból és Portugáliából –, a térség mégis elmarad a népszerűbb régióktól. Az aragóniai turisztikai hivatal szerint épp ezért fontos lenne a kevésbé ismert helyszínek – például Albaraccín – bemutatása, hiszen ezek is bővelkednek kulturális és természeti értékekben.

Történelem és természet kéz a kézben

A település egyik legismertebb látnivalója a 16. században épült Salvador katedrális, de a városfalak és az apró, erkélyes házak is sokat mesélnek a múltról. Aki végigsétál Albaraccín óvárosán, óhatatlanul úgy érzi, mintha egy letisztult, emberléptékű világba csöppent volna vissza – ahol nem történik semmi sietve, és ez éppen így van jól.

A falut körülölelő hegyek pillanatok alatt felcsigázzák a túrázók és a sziklamászók kíváncsiságát – a csalódás e téren is kizárt -, aki pedig a környék egyéb természeti csodáit is megszemlélné, az a fenséges El Salto de San Pedro vízesés, valamint az egzotikus Mikológiai Park felé veheti az irányt, ahol még a „gombavadászatra” is lehetőség nyílik.

Albaraccín tradicionális éttermeiben migast (pirított kenyérmorzsa húsos feltétekkel), nyúl- és báránypörkölteket, pisztrángot és hagyományos édességeket is felszolgálnak az ínyencek számára. (Az almojábanas nevű helyi – sajt alapú, de fánkszerű – desszert például igazi kuriózumnak számít: ha szerepel az étlapon, akkor nem érdemes kihagyni!) A tapasbárokban és a hangulatos kis étkezdékben egyébként klasszikus helyi specialitásokat éppúgy rendelhetünk, ahogy a modern spanyol konyha remekeit is megkóstolhatjuk. A már amúgy is fantasztikus élményt a helyi hotelek magas felszereltsége, vendégbarát kialakítása és komfortja teszi kerekké. Albaraccín egyetlen „hátulütője”, hogy a lakók zöme kizárólag spanyolul beszél – vagyis az angol tudásoddal itt nem boldogulsz el egykönnyen -, de nem épp az ilyen apróságok teszik hitelessé az ország álmos, vidéki „turistamenedékeit”?