Hogyan csökkenthető a magány 10 perc alatt akár 20 százalékkal?

A koronavírus-járvány olyan kihívás elé állította az emberiséget, amellyel az elmúlt száz évben nem kellett szembenéznie és ami gyökeresen átírta a természetesnek és magától értetődőnek vett napi rutinokat.

Ahogyan egy év ölelés nélkül súlyos hatással van a mentális állapotra, úgy a magányérzet legyőzése is sokak számára jelent mindennapos próbatételt. Az ember társas lény: veleszületett igénye van a másokkal való együttlétre. Ha ez az igény sérül, magányérzet alakul ki, amely habár természetes jelenség, súlyos következményekkel járhat.

Már napi 10 perc telefonálás akár 20 százalékkal csökkentheti a magányérzetet

Ha valakivel hetente többször, mindössze 10 percet beszélünk telefonon, akár 20 százalékkal is csökkenthető a magányérzet – mutat rá az egyik legfrissebb felmérés. Minél jobban irányíthatja valaki ezt a beszélgetést, annál jobban csökkenthető a magány érzése. Ha te érzed magad egyedül azért, ha a családodban van olyan, akit akár többször is felhívhatnál telefonon, akkor azért fontos a JAMA Psychiatry szaklapban publikált eredmény.

A kutatás 240 fő részvételével készült, akik egy hónapon keresztül fogadtak rövid telefonhívásokat önkéntesektől, a kísérlet végére pedig közel 20 százalékkal csökkent a résztvevők magányérzete a kezdeti állapothoz képest.

A felmérés előtt az önkéntesek rövid tréninget kaptak, amely során olyan empatikus kommunikációs készségeket sajátítottak el, mint az aktív hallgatás és kérdezéstechnika.

Az első héten az önkéntesek a hét folyamán öt alkalommal hívták fel a Meals on Wheels Central ügyfeleit egy általuk meghatározott időpontban. A texasi cég idős emberek és fogyatékkal élők melegétel ellátásával foglalkozik. A következő hetekben a résztvevők már dönthettek a telefonhívások mennyiségéről is. A beszélgetések az első héten valamivel több mint 10 percig tartottak, majd a vizsgálat hátralévő részében 10 percre egyenlítettek. A résztvevők különféle témákról beszéltek, beleértve saját mindennapjaikat is, és rákérdeztek az önkéntesek életére is.

„Már a napirend meghatározása is egy olyan momentum, ami az irányítás érzését kelti. Lehet, hogy az életük más területe felett jelenleg nincs irányításuk, de a telefonhívás és a beszélgetés felett van” – fogalmaz Maninder Kahlon, a tanulmány vezető szerzője, a Texasi Egyetem docense és a The Factor Health ügyvezető igazgatója.

A szorongás és a depresszió még a magányérzetnél is nagyobb csökkenést mutatott,

a GAD-7 (General Anxiety Disorder) skálán több mint 30 százalékos, a kilenc kérdésből álló, depresszió mértékét mutató PHQ skálán pedig csaknem 24 százalékos pozitív irányú elmozdulást tapasztaltak.

“Ezek az eredmények még szembetűnőbbek voltak, mint a rendszeres telefonhívások magányérzetre gyakorolt hatása, mert nem számítottunk ilyen mértékű javulásra” – mondta Kahlon. “Nekem is jobban oda kell figyelnem arra, hogyan és mennyit kommunikálok az édesanyámmal, különösen a mostani időszakban” – tette hozzá.

“Sok közösségi alapú megközelítést láttam a magány enyhítésére, de ritkán találni klinikailag tesztelt megoldást. Ez a tanulmány segíthet abban, hogy az emberek hogyan használják az eredményeket a gyakorlatban” – vélekedik Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young Egyetem pszichológia szakos professzora hozzátéve, hogy habár a másik oldal érzelmi szintjét nem vizsgálták, biztos benne, hogy ott is szembetűnő eredményeket lehetne látni az önkéntes tevékenységnek köszönhető pozitív érzelmi elmozdulásokat illetően.