Hogyan legyél elég jó apa?

A „hogyan legyél elég jó szülő?” kérdésre ritkán találni megbízható, életszerű választ. Szerzőnk mutat egy könyvet, amely sok, a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésre ad jó választ.

Miközben az emberek hosszú éveket, évtizedeket töltenek el iskolapadban és munkahelyi továbbképzéseken, hogy szakmailag fejlődjenek, addig a szülői létre – az egyik legnagyobb kihívással járó szerepre – szinte semmilyen valós, a teljes igazságot bemutató „képzés” nem elérhető.

A „hogyan legyél elég jó szülő?” kérdésre ritkán találni megbízható, életszerű választ.

Ezzel a ténnyel azonnal szembesültem az első gyerekem születésekor. Pontosan emlékszem, amikor egy évtizeddel ezelőtt – miután végignéztem a születését, majd elvágtam a lányom köldökzsinórját, ahogy később a fiaméval is tettem – ott álltam a nappaliban egy ötven centis „csomaggal” a kezemben, és lövésem sem volt arról, hogy mi következik, hogy mit is kellene tennem.

Az ösztön persze ad egyfajta irányt, visz előre, de az „ösztön” a mai összetett, elvárásokkal teli világunkban önmagában nem elég ahhoz, hogy megtaláljuk és tényleg „jól” be is töltsük a szülői szerepünket. Alapot jelent, de nem a teljes felépítményt.

Tudom, ez egy tabutéma, de felvállalom: a világ valamennyi elsőgyerekes apukája között én voltam az egyetlen, aki bizonytalan volt az apai szerepét illetően. Ráadásul alig volt mihez nyúlni – és ma is csak egy kicsivel jobb a helyzet –, ha értő, érzékeny olvasnivalót kerestem apa- vagy gyereknevelés témakörben. Persze könyvek, cikkek és más tartalmak bőven elérhetők; 90 százalékban azonban az anyákhoz szóltak és szólnak.

A gyereknevelés könnyű dolog

„Gyereket nevelni mindenki tud” – hallottam sokszor ezt a mondatot, ám egyetérteni sosem tudtam vele. Már nem a nyolcvanas éveket írjuk; azok a mintázatok, sémák, elvek és főleg gyakorlatok ma már nem feltétlenül érvényesek, akár toxikusak, kontraproduktívak is lehetnek. Szülőként – anyaként és apaként – egy olyan társadalmi, gazdasági és irreális elvárásokkal teli világban próbálunk meg helytállni, ahol talán a tökéletesség sem elég. Ennek a súlya és az ezzel való küzdelem bármilyen őszinte beszélgetésben megjelenik.

Apának lenni: elvárások és felismerések

A férfiak belsővilágában van egy mélyen kódolt alapparancs: nem mutathatsz gyengeséget. Határozottnak kell lenned, tudnod kell, mit csinálsz. Egy apa nem lehet bizonytalan, nem lehet sebezhető, legalábbis ez az üzenet rágja belénk magát gyerekkorunktól kezdve. Ez viszont egy rossz üzenet. Ez az öröklött szerepelvárás óriási belső terhet ró ránk. Épp ezért már önmagában az is nagy teljesítmény, ha valaki férfiként, apaként felismeri: nem vagyok kész, de szeretnék fejlődni. Ez nem a gyengeség jele, hanem az érettség és a felelősségvállalás kezdete. Mert az, hogy tudunk gyereket nemzeni, még nem jelenti azt, hogy apaként is teljesen készen állunk.

A szülőség nem egy státusz, amit egyszer megszerzünk, hanem egy folyamatos tanulás, egyfajta lecke is, amelyben újra és újra rá kell néznünk magunkra. A kérdés nem az, hogy „elég jók vagyunk-e”, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk-e jobbá válni. Ebben segíthet egy könyv is. Egy jó beszélgetés. Egy fontos felismerés. Egy őszinte mondat.

Egy könyv, ami apáknak is szól

Anno teljesen véletlenül akadtam rá Erica Reischer pszichológus 75 stratégia boldog és sikeres gyerekek neveléséhez című könyvére. Örömmel vettem a kezembe, de még jobban örültem, hogy a nagyon olvasmányos és gyakorlatias könyv nekem (nekünk), apának (apáknak) is szól.

Azoknak ajánlom, akik nem szeretnének túlságosan elméleti, nehezen olvasható könyvekbe temetkezni, de támogatásra van szükségük és visszajelzésre vágynak. Ez a könyv nem tökéletes szülőket akar nevelni, hanem abban támogat, hogy „elég jó szülőkké” váljunk. Olyan szülőkké, akik hajlandók szembenézni a nehéz helyzetekkel, felismerni a saját mintáikat, és apró, de fontos változtatásokat bevezetni a mindennapokba.

Miről is szól ez a könyv? Íme egy kis ízelítő:

• A figyelem és a valós együttlét jelentőségéről
• A következetesség erejéről és a határok kijelöléséről
• A szülői ígéretek betartásáról
• A gyerek elfogadásáról és a fegyelmezés nem mérgező módjairól
• A szülő saját változásának fontosságáról
• És olyan „egyszerű” dolgokról is, mint egy őszinte ölelés

Reischer stílusa világos, közvetlen, mentes az ítélkezéstől. És ez nagyon jó dolog. Az egyes témák nem olvashatatlanul hosszú, szakkifejezésekkel teli fejezetekben jelennek meg, hanem átlagosan kétezer karakteres (egy Facebook-posztnyi) szövegblokkokban, életszagú helyzetek és megoldások formájában. Így könnyen olvasható akár este is, amikor a gyerekek már alszanak, és végre van egy kis időnk magunkra.

Ne akarjunk tökéletesek lenni

Nem kell mindig erősnek, biztosnak, hibátlannak látszanunk. Nem kell mindent azonnal tudnunk, ez eleve lehetetlen volna. Elég, ha nyitottak vagyunk a tanulásra, a fejlődésre és képesek vagyunk elfogadni, hogy hibázhatunk és hibázunk is. De a korrekció erős vágyával. A gyerekeinknek nem tökéletes apákra van szükségük. Nekik – ha nagyon leegyszerűsítjük – jelen lévő, figyelmes és fejlődni akaró apákra van szükségük. És ez szerencsére mindannyiunk számára elérhető. Persze, tenni kell érte; olykor kevesebbet, máskor többet.

Lippai Roland
Life és karrier coach
Terep ultrafutó