Elveszettnek érzed magad? – Így vedd vissza az irányítást!

A mindennapi rutin könnyen magával ragad, de ha időt szánsz arra, hogy tisztázd, mi fontos számodra, máris többet tehetsz a saját elégedettségedért. A motiváció nem külső nyomásból fakad, hanem egy belső iránytűből, ami segít a helyes döntések felé mozdulni.

A legtöbb férfi napjai kiszámítható mederben telnek: munka, határidők, családi feladatok, kötelezettségek. Vannak élvezetes pillanatok, de gyakran az az érzés dominál, hogy csak teljesíted az elvárásokat. Ilyenkor könnyű elveszíteni a nagyobb célt, és vele együtt a motivációt is.

A pszichológiában az egyik legismertebb elmélet, az Self-Determination Theory (önmeghatározás-elmélet) szerint akkor vagyunk igazán motiváltak, ha belső indíttatásból cselekszünk. Az elmélet egyik kidolgozója, Richard Ryan arra hívja fel a figyelmet, hogy még a kötöttségekkel teli élethelyzetekben is számít, mennyi autonómiát tudunk megélni. Ha folyamatosan külső nyomás alatt működünk – főnöki elvárások, családi felelősség, társadalmi normák –, és nem találjuk meg a saját mozgásterünket, könnyen kiégés lesz a vége.

Ezt olvastad már?

Így edzik az olimpikonok az elméjüket – és így profitálhatsz belőle te is a hétköznapokban

Ez a két „idegesítő” szokás valójában magas intelligenciára utalhat

Beragadni egy élethelyzetbe vagy cselekedni

A motiváció azonban nem csak helyzetfüggő, hanem személyiség kérdése is. A Personality Systems Interaction theory két alapvető működési stílust különböztet meg: az „állapotorientált” és a „cselekvésorientált” típust.

Az állapotorientált ember hajlamos túlgondolni a helyzeteket, különösen stressz alatt. Elemzi, rágódik, újrajátssza fejben a történéseket. A cselekvésorientált ezzel szemben gyorsabban lép: felméri a helyzetet, dönt, és teszi a dolgát. Érdekes módon egyik sem jobb a másiknál. A cselekvésorientált ember akkor érzi magát igazán elemében, ha van kihívás; az állapotorientált pedig akkor tud brillírozni, ha van tere átgondolni a dolgokat. A probléma pedig ott kezdődik, amikor külső nyomás alá kerülsz, és úgy érzed, nincs kontrollod. Ilyenkor az állapotorientált típus könnyen „beragad”, míg a cselekvésorientált frusztrálttá válhat, ha nem lát értelmes irányt maga előtt. A közös pont: mindkét típusnak szüksége van arra, hogy a cselekvései összhangban legyenek a saját énképével.

Befelé figyelve előre lépni

A pozitív pszichológia és az önmeghatározás-elmélet találkozási pontja a tudatos jelenlét. Ha képes vagy arra, hogy egy adott feladat közben ne a külső elvárásokra koncentrálj, hanem magára a cselekvésre, máris közelebb kerülsz a belső motivációhoz. Gondolj a színészekre vagy zenészekre: ha fellépés közben azon agyalnának, vajon tetszenek-e a közönségnek, megbénulnának. Ehelyett a szerepre, a mozdulataikra, a hangszerükre figyelnek. A cselekvés önmagában válik értelmezhetővé számukra, mert ez illeszkedik ahhoz, akik ők valójában.

A te életedben ez nem feltétlenül reflektorfényt jelent. Lehet, hogy csak egy hétköznapi feladatról van szó. A különbséget az adja, hogy tudatosítod: miért csinálod, és hogyan kapcsolódik ez ahhoz az emberhez, aki lenni szeretnél.

A tanulság az, hogy ha időről időre megkérdezed magadtól, mi az ami igazán fontos számodra, és a napi feladataidat ehhez igazítod – akár csak gondolkodásmódban –, nagyobb kontrollt és belső stabilitást nyersz. Nem minden nap lesz inspiráló. De ha a saját iránytűd szerint haladsz, nemcsak túlélni fogod a mindennapokat, hanem formálni is őket.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: benzoix, Freepik