5 tipp szülőknek, ha a gyerek focizni akar

Amikor egy gyerek először mondja ki, hogy focizni szeretne, az gyakran egy udvari vagy játszótéri labdázással kezdődik. A szülő ilyenkor egyszerre lelkes és büszke, ugyanakkor bizonytalan is: mikor kell komolyan venni a vágyát, mennyire érdemes támogatni, és hol húzódik a határ a segítség és a túlzott nyomás között. Gyerekkorban a futball nem az eredményekről szól, hanem arról, hogy a gyerek megszeresse a játékot, ehhez pedig néhány alapelv különösen sokat számít.

Ahhoz azonban, hogy ez a kezdeti lelkesedés tartós maradjon, nem mindegy, milyen élmények társulnak az első labdázásokhoz. A gyerekek ilyenkor még ösztönösen játszanak, és minden apró visszajelzés – egy mosoly, egy dicséret vagy épp egy túl erős elvárás – formálja a sporthoz való viszonyukat. Éppen ezért fontos, hogy a szülő már az első lépéseknél olyan közeget teremtsen, amelyben a foci nem feladat, hanem örömforrás marad.

Ezt olvastad már?

A Liverpool lecsúszhat Geertruidáról: a Sunderland nem enged

A BL ligafázisa lezárult, a tét viszont csak most nő igazán

Támogatás

Az egyik legfontosabb dolog, hogy a döntés valóban a gyereké legyen. Sok fiatal azért hagyja abba idő előtt a focit, mert nem belső motivációból, hanem külső elvárásból kezdte el. Ha ő akar edzésre járni, ő kér labdát, ő nézi a meccseket, az már jó jel. A szülő szerepe ebben a fázisban nem az irányítás, hanem a támogatás: ott lenni, elvinni edzésre, érdeklődni, de nem számon kérni.

A játék öröme

Legalább ilyen fontos, hogy az elején ne az eredmények számítsanak. Gyerekkorban teljesen természetes, ha valaki egyik héten gólkirály, a másikon pedig alig rúg labdába. A fejlődés nem lineáris, és a korai kudarcok kezelése sokkal fontosabb, mint a korai sikerek hajszolása. Ha egy gyerek azt érzi, hogy akkor is értékes, amikor nem ő rúgja a győztes gólt, sokkal tovább marad a sportágban.

Edző kérdés

A megfelelő közeg kiválasztása kulcskérdés. Nem az számít első körben, hogy milyen híres az akadémia vagy hány bajnoki címet nyert a klub, hanem hogy az edző hogyan bánik a gyerekekkel. Egy jó utánpótlásedző tanít, nevel és biztonságos közeget teremt, ahol hibázni lehet. Ha a gyerek fél edzésre menni, az mindig figyelmeztető jel, függetlenül attól, milyen „szintű” csapatról beszélünk.

Még nem profi

A felszerelés és a körítés kérdésében érdemes tudatosnak maradni. Nem kell az első pillanattól a legdrágább cipő, a legújabb mez vagy a legmenőbb táska. A gyereknek az számít, hogy játszhasson, és kényelmesen mozoghasson. A túl korai „profi külső” gyakran inkább a szülő vágyait tükrözi, nem a gyerek igényeit.

A labdarúgás öröme

Végül, de talán a legfontosabb: hagyjuk, hogy a foci öröm maradjon. Ha a gyerek focizik, de mellette szeret mást is csinálni, az teljesen rendben van. A sport hosszú távon akkor épít, ha nem elvesz, hanem hozzáad: barátokat, élményeket, önbizalmat. A legnagyobb siker nem az, ha valakiből profi lesz, hanem ha húsz év múlva is jó szívvel gondol vissza arra, hogy focizott.

A futball gyerekkorban játék. Ha ezt sikerül megőrizni, akkor minden más – fejlődés, eredmény, akár karrier – csak ráadás lehet. 

Borítókép: Freepik