A boldogság fejleszthető, de edzeni kell hozzá a rezilienciát is
A reziliencia, vagyis a rugalmas ellenálló képesség a koronavírus-járvány kitörése óta az egyik legnépszerűbb hívószó, amelyet az elmúlt két év kihívásaival való megbirkózás csak tovább erősített.
Sokan tekintenek irigykedve a vállalkozókra, hiszen ez látszólag egy szabadabb életforma, nincs idegesítő főnök és nagy sikereket lehet elérni, a háttérben viszont sokkal több kihívással kell szembenézni. Ez már a pandémia előtt is így volt, a mostanihoz hasonló, embert próbáló gazdasági helyzetben pedig még inkább igaz. A vállalkozói léthez elhivatottságra, egy jó adag kitartásra és ellenálló képességre van szükség ahhoz, hogy a felszínen maradj, de a jó hír, hogy ez a képesség fejleszthető – ahogyan a boldogság is.
De mit jelent valójában a reziliencia?
Az ellenálló képesség akkor kerül a figyelem középpontjába, amikor egy eseményt nagyon magas stresszszinten élünk át, az emberek viszont nem arra lettek “programozva”, hogy huzamosabb ideig így működjenek – vélekedik Dr. Jessica Jackson, pszichológus, aki a CNBC kérdésére hangsúlyozza, a reziliencia nem feltétlenül jelenti azt, hogy kemények vagyunk.
“Az ellenálló képesség része a pihenés, a sebezhetőség, az érzelmek feldolgozása is, amelyek mind segítenek eligazodni a stresszhelyzetben” – magyarázza, ez a fajta mentális erő viszont néhány egyszerű, a mindennapi rutinba könnyen beépíthető szokással fejleszthető. Nézzük, melyek ezek!
Mikor tetted fel magadnak a kérdést: hogy vagy?
Míg másoktól rendszeresen megkérdezzük hogyan érzik magukat, az ember hajlamos arra, hogy magáról ebben a tekintetben megfeledkezzen. Könnyű kizárni az érzelmeket, és robotpilótán működni, egészen addig, amíg a kiégés szélére nem sodródsz. A szakértő egy mindössze öt perces reggeli rutint javasol, amely három kérdésből áll: hogy érzed magad? Mi az, amire igazán szükséged van? Hogyan teljen a mai nap?
Végiggondolva ezeket a kérdéseket, segíthet feldolgozni a negatív érzelmeket, és kitalálni, hogy milyen változtatásokat kell végrehajtani például az időbeosztásban, hogy elkerüld a stresszt, legyen szó sportról, elviteles rendelésről vagy egyéb olyan tevékenységről, ahol te vagy a fókuszban. Már önmagában annak az érzése, hogy befolyással vagy az események alakítására, erősíti az önbizalmat és a mentális erőt akkor is, ha először ez csak egy kis része a napi teendők elvégzésének.
A veszélyhelyzetek észlelése automatikus, a pozitívumokat tudatosan kell keresni
Az agy arra van beállítva, hogy folyamatosan monitorozza a lehetséges veszélyeket, jelentős súlyt adva ezzel a negatív érzelmeknek a pozitívumokkal szemben. Ennek a rossz szokásnak az ellenszere az, amit a szakértő a pozitivitás „mikropillanatainak” nevez: keresd meg azokat az embereket vagy dolgokat, amelyek örömet okoznak.
„Egy értelmes kapcsolat vagy egy felemelő tevékenység növeli az ellenálló képességet azáltal, hogy pufferként működik közted és az életed során elkerülhetetlenül felmerülő stressz között” – mondja. Gondold át, hogyan építheted be ezeket a pillanatokat – például egy barát felhívását vagy a kedvenc zenéd hallgatását – a mindennapjaidba. Ha kell, állíts be emlékeztetőket a telefonodra az ilyen tevékenységekhez, ne hagyd, hogy a hozzáállást és az életkedvet bármi felülírja.
Közösségi média audit
A közösségi médiát széles körben összefüggésbe hozták a szorongással és depresszióval mind a tinédzserek, mind a felnőttek körében. Nem kell és nem is lehet teljesen “leszokni” ezekről a felületekről, érdemes viszont időnként egy rövid auditot tartani. Ha valami nem kelt örömet, ha rosszul érzed magad egy adott tartalomtól, némítsd el, vagy korlátozd az ezzel töltött időt.
Hol vannak a határaid?
A saját határok meghatározásának képessége kritikus az ellenálló képesség szempontjából, mivel segít eldönteni, mit engedj be az életedbe és mikor mondj nemet.
„A rezilienciát gyakran összekeverik a függetlenséggel, de az ellenálló képesség sokkal inkább az igények prioritását jelenti” – vélekedik a szakértő. “Nyugodtan átütemezhetsz egy vacsorát, ha úgy érzed pihenned kell és a munkahelyen is lehet támogatást kérni” – teszi hozzá.
A saját határok meghatározása eleinte kényelmetlen érzés lehet, de ha fokozatosan megosztod érzéseidet, és ha bűntudat nélkül mondasz „nem”-et, az azt jelentheti, hogy nem pazarlod a „véges energiádat” olyan dolgokra, amelyek károsak a mentális egészségedre.