A stílus a tisztelet jele és csak a tisztelet visz előre – ezt tanultam az élettől

Az elmúlt 16 évben a hazai zenei világ meghatározó alakja lett. Eddig több, mint 150 zenésszel dolgozott együtt, idén készül a 83. nagylemez, Artisjus-díj, Fonogram-díj jelölés, TV-s műsorok zenei rendezője, heti 3-4 koncert és egy könyv, amit nem csak zenészeknek érdemes elolvasni.

Zene nélkül jelenleg nem sok minden történik az életében, a klasszikus rock & roll életritmus mégis távol áll tőle. A tiszteletben, tudatos életmódban és kommunikációban hisz, melynek a stílus, megjelenés is fontos része. Működik. Nagyon is jól, mi pedig erről kérdeztük Temesi Bercit.

„A hazai elegancia nagykövete” – Talán Kun Gergő fogalmazott így rólad… Mióta játszik nagy szerepet a stílus, megjelenés az életedben?

Kép: Kasza Tibor

Számomra ez a természetes. Azt gondolom, hogy mind a stílus, mind a megjelenés a kommunikáció és a tisztelet jele. Szerintem sokat számít, hogy hogyan jelenik meg az ember, hogyan kommunikál, hogyan ad hírt magáról. Fontos, hogy te képben legyél magaddal, tudd magad könyvként a megfelelő polcra helyezni, és akkor ha más kinyitja, belelapoz, akkor ő is ugyanarra a polcra fog visszatenni. Ha pontos vagy, megbízható és minőségi munkát végzel így is fognak kezelni. A munkavégzésben pedig az is benne van, hogy hogyan jelensz meg.

Édesanyám reggel a boltba is úgy ment el, hogy megdicsérjék, ez a fajta igényesség a családomnak köszönhető. Herenden mindenki tud mindenkiről, jó emberek, sokaknak fontos a megjelenés, egy kifejezetten szépérzékkel rendelkező település. És persze az is fontos, hogy mit mond a másik, ezt a fajta megfelelést sokszor le kellett vetkőznöm, egy idő után viszont rájöttem, hogy mások helyett magamra kell koncentrálnom és arra, hogy azt az energiát is arra fordítsam, hogy 100 százalékban minőségi munkát tudjak kiadni a kezem közül.

Ezt a fajta megfelelést saját magad felé sikerült teljesen levetkőznöd?

Maximalista vagyok, gyerekkoromból adódóan pedig a mérce is sokkal magasabban van. Ez igaz saját magamra, munkámra és emberileg is – barátok, családi állapot, kommunikáció, étel, minőségi idő. Működik.

Szerinted mi az a plusz, ami stílusossá tesz?

Minden lehet stílusos – zene, ruha, autó, családi állapot, megjelenés, kommunikáció -, szerintem az a legfontosabb, hogy tudd, hogy ki vagy és mit akarsz magadról közvetíteni, kihez akarsz szólni, ennek pedig minden eleme legyen összhangban.

„Ahogy Schiffer Miklós mondaná, „Az elegancia sosem harsány, mindig suttog” és azt gondolom, hogy egy maga után lábnyomot hagyó ember egy átlagos ruhában is tud stílusos és elegáns lenni.”

Mint egy puzzle…

Pontosan, ha a kirakós minden eleme a helyén van, ha teljes a kép – és itt nem csak az öltözködésre gondolok – akkor tudok dönteni, hogy tetszik vagy nem tetszik. Akkor stílusos egy ember, ha magáról úgy kommunikál, hogy minden részlet rendben van, különben az az érzésem, hogy valami nem stimmel. Közhely, de tény, hogy a stílus maga az ember, mindenki hírt ad magáról, már csak azzal, hogy megjelenik, de az is fontos, hogy hogyan és mit közvetít magáról, ezzel pedig mit szeretne elérni. Nyilván máshogy viselkedik és öltözködik az ember egy vasárnap reggeli rántottánál és egy olyan rendezvényen, ahol arra is figyelni kell, hogy a borospoharat hogyan tartod, de a stílushoz ez is hozzátartozik.

Mit gondolsz, hogyan függ össze stílus és siker?

Nem tudok és nem is szeretnék általánosságban beszélni, csak a saját példámat tudom felhozni. Magyarázkodnom azért, hogy elegáns vagyok még sosem kellett. Zenészként a sikert tapsokban, nézőszámban mérem. Ha csörög a telefonom, sikeres vagyok, munkáért pedig még sosem kellett telefonálnom. Azt gondolom, hogy elégedett lehetek.

„A sikerhez sok minden kell legfőképpen hozzáállás, ha pedig úgy áll az ember hozzá, hogy magával szemben vannak elvárásai, magára is ad, az nem hátrány.”

Kép: Kotschy Gábor

A tapsok mellett azért díjakra is büszke lehetsz!

Csodálatos érzés ott állni, átvenni a díjat és az is, hogy az embert szakmailag is elismerik. De ettől sokkal fontosabbak azok az élmények, amelyek akkor értek, amikor alkottam, ami miatt később kitüntettek – ez az az érzés, amelyet senki nem tud elvenni. Ha csak arra gondolsz, hogy egy lemez elkészítése közel egy év, nagyon hosszú idő, csodálatos emberekkel, jó körülmények között tudunk jót, minőségi dolgot alkotni, ez az, ami igazán fantasztikus. Minden más fizikailag megfogható dolog esetleg egy emlékképet ad nekem erről az időszakról, egy díjról is az élmények jutnak eszembe. Az Artisjus-díjról kapott értesítést például éppen az Erzsébet hídon, a dugóban állva bontottam ki, azt hittem, hogy egy szokásos levél. Máig élénken emlékszem arra az érzelmi hullámra, ami akkor és ott, abban a pillanatban elkapott.

Mit jelent számodra a zene?

Jelenleg zene nélkül nem sok minden működne, működik az életemben. Persze, az Előadói Jogvédő Iroda jogdíj bizottsági ülésein is hangszer nélkül ülök, a Sziget hajójáratainak koordinálásához sem viszem a basszusgitárt, de legnagyobb részét az életemnek a zene és a zenével kapcsolatos dolgok töltik ki. A zene az egyik szeretetnyelvem.

Kép: Csányi István

Egy igényes férfi…

… Célokkal teli, inspiratív férfi, aki motivációt talál sok mindenben, ez viszi őt folyamatosan előre. Én aszerint élek, hogy a tegnaphoz képest legyek ma jobb, mindenki saját magához képest fejlődik, de fontos, hogy legyen egy olyan mércénk, amelyet mindig meg akarunk ugrani. A többi dologba nem mennék bele, minden más anyagi kérdéskör, azok pedig úgyis itt maradnak.

„Belsőleg kell igényesnek lenni, ez a külsőben is megmutatkozik.”

Jól gondolom, hogy a spiritualitás sem áll tőled messze?

Tapasztalok, élek. Igyekszem a pillanatokat mélyen megélni, ennek köszönhetően pedig fejlődni. Az élet a legnagyobb lehetőség és azt gondolom, hogy az elmúlt 35 évben nem lehet annyi információhoz hozzájutni, mint amennyihez hozzájutottam. Nyitott vagyok a világra, a baráti köröm is nagyon sokszínű, mindenféle vallású és társadalmi rétegű emberrel találkozom. Szenzitív ember vagyok, ezért is választottam művészi ágat. Amit tapasztalok, látok, érzek, elfogadom, eszerint élek.

Klasszikus férfi vagy piperkőc?

Azt gondolom, hogy egy klasszikus férfi igenis ad magára, ebbe beletartozik az öltözködés, és az is, hogy jó minőségű, időtálló ruhadarabokat választ magának. Egy klasszikus férfi figyel az egészségére, életmódjára, de a frizura, manikűr vagy még az arckrém is abszolút beleillik ebbe a kategóriába. Ez nem a társadalmi státusz jele, hanem a szereteté és a tiszteleté. Már csak azzal, hogy felállok a színpadra kommunikálok, az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy ezt miben és hogyan teszem.

Hogyan tudod megtartani az egyensúlyt munka, magánélet és a pihenés között?

Kép: Kotschy Gábor

Szerencsés vagyok, mert szabad embernek tartom magam, ezt pedig abban élem meg, hogy nem csinálom azt, amit nem akarok. Imádom a munkám, ami komoly meló, még ha nem is tekintem mindig munkának. Ha az ember jól csinálja, akkor épít, nem leépít. Nagyon sokszor fárasztó, de rengeteg energiát is kapok a közönségtől vagy a srácoktól a színpadon. Olyan ez, mint amikor töltés közben használod a telefonod.
Nincsenek őrületes gondolataim, normális életet élek, odafigyelek arra, hogy mit eszem, nem iszom alkoholt, rendszeresen sportolok. Átlagos embernek tartom magam, még ha a rock&roll szakmában nem tűnök annak.

Azért ez egy elég magas labda lehetett a nagy rock&roll világban. Sosem ugrattak ezzel?

Dehogynem! A Fészek Klubban például Pinyó bácsi, a Piramis dobosa rendszeresen úgy fogadott amikor meglátott, hogy a pultosnak odaszólt: „Egy szörpöt a barátomnak!”

10 évvel idősebb, a szakmában évtizedek óta dolgozó emberekkel kezdtem el együtt zenélni és furcsa volt, hogy én nem iszom. Eleinte kóstolgattak, beszólogattak, de 16 év elteltével jól esik az elismerő reakció, hogy nagy király vagy, hogy sikerült megtartanod a céltudatos életmódod.