A rendszeres utazást minden vállalkozónak kötelezővé tenném!

33 évesen lépett ki az alkalmazotti világból és állt fel egy kereskedelmi bank vezetői székéből, pedig kívülről nézve Dallos Zoltánnak nem volt rossz dolga. 25 évesen már vezető volt, a kilépés előtt az általa vezetett csapat 110 százalékon, átlag feletti bónusszal zárt. Zoli viszont a kardiológián “ünnepelt” éppen túl, élete második szívműtétjén. Ez már csak az utolsó csepp volt egy olyan pohárban, amely jó ideje telítődött.

Közel 3 évvel az alkalmazotti létből való kilépés, illetve két és fél év intenzív, 22 országot átívelő utazást követően és egy hónappal az Alkalmazottból Vállalkozó című könyv megjelenése után Dallos Zolival beszélgettünk az ötlet és az első lépés közötti hogyanról, vállalkozói dilemmákról és arról is, hogyan lehet az utazásokból az üzleti életben profitálni.

Május végén Alkalmazottból vállalkozó címmel jelent meg első könyved, amellyel egyúttal egy három éve tartó időszakot is lezártál. Hogyan tovább?

A könyv valóban az elmúlt három, rendkívül izgalmas év méltó zárása. Az első könyved előtt felmerülnek olyan gondolatok benned, hogy vajon lesz-e létjogosultsága? Lesz-e a könyv olyan érdekes, hogy mások is elolvassák, esetleg még inspirációt is merítsenek belőle. Hajtott viszont belülről egy nagyon erős motiváció és miután tavaly év végén is kitöltöttem a Year Compass évtervezőt, a januári rendezvényünkön be is jelentettem a májusi megjelenést – akkor még egyetlen betű sem volt meg belőle. Miközben készült a könyv, a kezdeti kételyek is teljesen eloszlottak, a különböző tréningek, workshopok alkalmával rendre azt tapasztaltam, hogy az alkalmazottból vállalkozóvá válás folyamata során, akik a váltás előtt, közben vagy után vannak nagyjából ugyanazokkal a dilemmákkal, akadályokkal szembesülnek – ezeken a kihívásokon keresztül pedig a könyv elmeséli az én történetemet is.

Melyek ezek az ismétlédő dilemmák tapasztalatod szerint?

Az anyagi biztonság elvesztésétől való félelem kézenfekvő lenne, mégsem ez a legfőbb gát, általában a felsorolás végén szerepel. Tapasztalatom szerint az egyik legerősebb visszatartó erő az, hogy mit gondolnak majd mások a döntésről, mit fognak szólni a kollégák, barátok, mit gondol majd a család. Az első lépések során nem csak az alkalmazotti és a vállalkozói lét közötti dilemmák jelenthetnek nehézséget, de a túl sok lehetőség is. Számomra például állandó kihívást jelent megtartani a fókuszt, a helyfüggetlen, korlátlan lehetőségek világában.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Három éve közvetlenül az alkalmazotti létből való kilépésed után és az utazásaid előtt találkoztunk. Hogyan sikerült végül megtalálnod a fókuszt?

Azt élvezem, amikor építeni kell valamit. Így alakulhatott ki, hogy abban segítünk jellemzően kisvállalkozásoknak, hogy nulláról eljussanak az egyes szintig akár hirdetések, akár rendszerek, szabályok, struktúrák megalkotásával vagy akár abban is, hogy a vezető naprakész adatokat kapjon a különböző területek működéséről egy automatizált platform segítségével. Általában akkor kezdődik a közös munka, amikor egy cég azt érzi, hogy már kellene egy marketinges kolléga, de még inkább kiszervezik a feladatokat vagy ahol a hirtelen növekedés miatt szükség van új belső folyamatok, automatizmusok, szabályok felállítására, adat vizualizációra. Az motivál, hogy mit lehet jobban, hatékonyabban csinálni.

Ez még önmagában nem feltétlenül indokolná a vállalkozói formát, korábban vezetőként is hasonló felelősséged volt.

25 éves korom óta voltam közép-, illetve felsővezető és 28 éves voltam, amikor átestem életem második szívműtétjén. Az elsőn egy éves koromban egy születési rendellenesség miatt, a másodikon pedig egyértelműen az életmódom, a stressz és a feszített munkatempó miatt – gyakorlatilag a megszokottnál kétszer gyorsabban vert a szívem, a rutinnak vélt kardiológiai vizsgálat után nem is engedtek haza a kórházból. Sikeres voltam, a csapatom az elvárások felett teljesített én viszont hiába dolgoztam magas beosztásban vezetőként, mindig azt éreztem, hogy meg van kötve a kezem. A műtét az utolsó csepp volt egy olyan pohárban, amely már jó ideje telítődött. Vállalkozóként azt érzem, hogy szabad vagyok és bármerre repülhetek.

A te esetedben ez szó szerint is értendő, a digitális nomád létforma egyik itthoni nagykövete vagy. Mi volt a legmeghatározóbb utazási élményed?

Igen, ez igaz, hiszen két és fél év alatt több mint húsz országban jártam, miközben felépítettem saját vállalkozásom. Mára kicsit lenyugodtam, de az utazás öröme megmaradt, sőt minden vállalkozónak kötelezővé tenném, hogy legalább két-három havonta utazzon! A nálunk általában évekkel később megjelenő nyugati trendeket első kézből megtapasztalni elképesztő inspirációt jelent, de az is meghatározó élmény, amikor egy lemaradottabb térségben azt látod, hogy mennyivel boldogabbak tudnak lenni az emberek. Az utazás számtalan aspektusból épít emberileg és szakmailag is.

London például egy nagyon könnyen megugorható úti cél, azért emelném ki, mert míg itthon napi szinten két-három szakmai találkozó, meetup közül lehet választani, addig ott naponta 150-200 esemény van, amelyek közül tematikusan válogathatsz. Repülőjegyet már öt-tízezer forintért is lehet találni és egyből egy olyan világban van az ember, ahol ha szeretne építhet kapcsolatokat, inspirálódhat, beleláthat egy teljesen más üzleti stílusba. Kanada nyitottsága, egymáshoz való hozzáállása szintén olyan meghatározó példa számomra, ami a mai napig hatással van rám, de említhetném akár Kolumbiát is, ami már rég nem az a harminc évvel ezelőtti ország, amivel a legtöbb előítélet társítja.

Emlékszel még arra az érzésre, amikor kiléptél?

Azt gondolom, hogy minden olyan dolog, ami a megszokott komfortzónán kívül esik, aminek tartasz a végkimenetelétől és benne van a bukás kockázatának lehetősége egy egészséges félelemmel tölti el az embert. Nem csak a kilépés előtti érzés emléke él bennem élénken, de arra a napra is kristálytisztán emlékszem, amikor több mint kétszáz videóval ezelőtt először nyomtam a Youtube feltöltés gombjára.

Mit gondolsz, mi segíthet átlendülni ezeken a félelmeken?

Az egyik legfontosabb dolog szerintem, hogy megtaláld azt a támogató közeget – legyen az közösségi iroda, meetup, szakmai rendezvények, mentor – , ahol hasonló gondolkodású emberek vannak, akik hasonszőrű problémákkal, kihívásokkal néznek szembe és akik tudják, hogy teljesen normális, hogy vannak hullámvölgyek. Mint ahogy az is egy természetes dolog, hogy ha egyedül vagy és olyan emberek vesznek körül, akik a kiszámítható alkalmazotti biztonsághoz szoktak, pusztán féltésből és aggódásból, de vissza tudnak húzni, hiszen nem azon a szemüvegen keresztül nézik a te tevékenységedet, mint a többi vállalkozó.

Mik a következő célkitűzések?

Éppen most alakul át a one-man show egy szakmailag is ütőképes csapattá, az elmúlt fél év ennek az ügynökségi történetnek a megalapozásáról szólt. Ahhoz, hogy ma céges struktúrában tudjunk gondolkodni kellett az a közel tíz, nemzetközi környezetben eltöltött év, a vezetői tapasztalatok, az elmúlt három év útkeresése és kellett az is, hogy megérjen a koncepció, az ügyfélkör és tulajdonképpen én magam is. Azt gondolom, hogy jó az irány és nem utolsó sorban nagyon szeretem, amit csinálok!

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

A lelkesedésedet látva nehezen tudom elképzelni, hogy a legutóbbi emblematikus figyelmeztetésed óta sikerült lassítanod…

Valóban, azt még mindig tanulom, hogyan kell pihenni (nevet – a szerk.). Mindenkinek azt kívánom viszont, hogy találja meg azt, amit szívből szeret csinálni. Nem az alkalmazotti léttel van alapvetően probléma szerintem, hanem azzal, hogy a legtöbben utálják, amit csinálnak, hétfőn reggel már a péntek délutánt várják és nem látják a változáshoz vezető hogyan első lépését. A könyv talán ebben is lehet egy segítség. Néha azért ijesztő szembesülni azzal, hogy emberek életére lehetsz, lehetek hatással, akik utána egy-egy rendezvényen hálásan köszönik meg a támogatást, amit egy-egy gondolat jelentett számukra. Amikor pedig megtalálod azt a dolgot, ami miatt égő vággyal kelsz fel nap mint nap, akkor maga a munka fogalma is teljesen más aspektusba kerül és már nem csak pénzkereseti forrást vagy kötelességet fog jelenteni, hanem egy értékteremtő folyamatot is, amelyben jól érzed magad.