6 dolog, amit a boldog emberek soha nem csinálnak

A boldog és kiegyensúlyozott élet nem lehet létezésünk végcélja. Inkább olyasvalami, aminek elérésére nap mint nap törekednünk kell: valahogy úgy, ahogy a tapasztalt hegymászó lát neki a csúcstámadásnak. Újra és újra… és újra.

Mindenkinek baltával faragott véleménye van arról, mit is jelent valójában a boldogság. Furcsa, nemde? A legegyértelműbbnek tűnő, egyszersmind legfontosabb emberi fogalmakat mindig nagyon nehéz definiálni. A „szerelem”, a „barátság”, a „hazaszeretet” és a „bátorság” mellett a „boldogság” is ilyen. Vannak, akik úgy vélik, a boldog és kiegyensúlyozott élet létezésünk végső célja és értelme. Ha e megközelítést vesszük alapul, akkor az életünk nem más, mint egy lelki-szellemi „evolúciós folyamat”, mely a végső tökély felé halad. Könnyedén beláthatjuk, hogy a mindennapok szürke rutinja nem igazolja ezt a teóriát. Sokkal bölcsebb, ha az életünkre nem úgy tekintünk, mint egy hagyományos dramaturgiájú hollywoodi filmre.

Hiszen a boldogság valójában tűnékeny, akár a szenvedés, a fájdalom, a stressz és a bánat. Ezek az érzelmek, lelkiállapotok hol felhorgadnak, hol lecsillapodnak, de mindenképpen keresztülszövik az egész életünket.

A boldogságra tehát érdemes olyasfajta célként tekintenünk, melynek elérésére nap mint nap törekednünk kell. Valahogy úgy, ahogy a céltudatos hegymászó lát neki újra és újra a lehetetlennek tetsző csúcstámadásnak. Valld be őszintén: rettenetesen unalmas volna, ha az életed egy, a tökéletes boldogság káprázatával kecsegtető „végállomásban” teljesedne ki, hiszen ez azt jelentené, hogy onnantól fogva nem tűzhetnél magad elé vakmerő célokat, melyek újabb magasságok meghódítására sarkallnának.

Hogyan bizonyosodhatsz meg arról, hogy valóban ráleltél a boldogság „helyes értelmezésére”, és ehhez a felfogáshoz igazítod önmagadat is? Természetesen nincs tökéletesen objektív mérce, mely pontos képet adna arról, hol is tartasz épp a boldogságkeresésben. (Ez már csak azért is lehetetlen volna, mert – ahogy az imént említettük – e fogalom a köztudatban korántsem egységes.) Ám a CNBC cikke alapján összegyűjtöttünk hat dolgot, amitől az igazán boldog személyek következetesen tartózkodnak. Listánk révén talán könnyebben fel tudod majd mérni, milyen messzire jutottál eddig a legfőbb és legnemesebb emberi cél utáni hajszában.

1. Elveszni a célok erdejében

Mindannyian egy olyan kultúrában nevelkedtünk, mely folyamatosan megszabja, milyen szándékok, vágyak vezéreljék az életünket. Tökéletesség, függetlenség, anyagi jólét – íme néhány cél, mellyel a huszon-, harminc- és negyvenévesek zöme könnyedén azonosul. De sosem szabad elfeledni, hogy a média által sugallt, sokszor hamisnak, felszínesnek tűnő életeszmény mögött mindig ott vannak az egyéni célok is. Ha nem tudod rangsorolni a saját vágyaidat (válassz ki mondjuk ötöt, és próbálj meg felállítani egy fontossági sorrendet), akkor bizony még rengeteg teendő vár rád.

2. Amikor a nagyívű vágyak és a kisebb távú célok összemosódnak

Álmaink néha olyannyira nagyszabásúak, hogy kitakarják előlünk a fájdalmas, pőre valóságot, akár a felragyogó nap a csillagokat. Ha tényleg rá akarsz lelni a boldogság ösvényére, akkor itt az ideje, hogy a merész vágyaidat kisebb, reálisabb, rövidebb távú célokra cseréld! Így aztán a „látótávolságon belüli”, néhány hónap múlva esedékes mérföldköveket is előre látni fogod, és óhatatlanul is megfogalmazódik majd benned a kérdés: „Milyen célt is akarok elérni, mire elérkezik ez az időpont?”

3. Az érzelmek menedzselésére való képtelenség

Ahogy rendíthetetlenül haladsz majd előre a céljaid megvalósításában, különböző nemkívánatos érzelmek – félelem, frusztráció, szomorúság, aggodalom, zavarodottság – között kell majd lavíroznod. Ha rád törnek ezek az emóciók, ne pánikolj, inkább fogadd őket higgadtsággal és önmagad iránt tanúsított türelemmel! Ez persze csak akkor sikerülhet, ha képes vagy azonosítani és szabályozni a szóban forgó érzelmeket.

4. Az individualizmusba vetett túlzó hit

Kultúránk gyakorta azt sugallja számunkra, hogy érvényesülésünk egyetlen igazi módja, ha minden hegycsúcsot egyedül mászunk meg, az összes elénk gördülő akadályt segítség nélkül hárítjuk el, és még akkor sem folyamodunk mások tanácsáért, ha arra égető szükségünk volna. Nos, az igazság az, hogy bár rég rossz, ha valaki más vívja meg helyetted a harcaidat, tartós és látványos sikereket csak akkor érhetsz el az életben, ha képes vagy az önreflexióra, reálisan látod, hol húzódnak egyéni teljesítőképességed határai, és olykor bizony igénybe veszed környezeted segítségét is.

5. Amikor a hibák kishitűségbe hajszolnak

Akármennyire is törekedsz a tökéletességre, mindig elkövetsz majd néhány hibát, ami bosszankodásra adhat okot. Talán abba a kényelmes, de csalóka tévhitbe ringatod magad, hogy te kivételes vagy, sosem lőhetsz mellé, nem számíthatod el magad. Nos, a gyakorlatban épp a hibáidból tanulhatsz a legtöbbet, ezért ne igyekezz elkerülni azokat! Legalább ennyire fontos, hogy a kudarcaid ne hajszoljanak kishitűségbe – az ilyesmi ugyanis hosszú időre véget vethet a sikerszériádnak!

6. Mindig tövig nyomni a gázt

Ha egy megfeszített tempójú nap kellős közepén szánsz némi időt a pihenésre, a regenerálódásra, azáltal nemcsak a motivációdat acélozhatod meg, de még az általános jólléteden is javíthatsz. Ha teheted, minden egyes munkanapodon (lehetőleg azonos időben) keríts sort egy pár perces szünetre! Ügyelj rá, hogy az ebédedet ne a számítógép monitora mellett költsd el! Ha szükségesnek érzed, délutánonként járj el edzeni! Hidd el, rendkívül fontos, hogy néha kiszabadulj a munka fojtogató béklyójából – lehet, hogy épp ezek az apró szünetek teremtik majd meg a harmónia azon pillanatait, melyek után annyira sóvárogsz…