Mindenki hallotta a keleti bölcsességet, miszerint ahhoz, hogy megőrizd az egészséged, legalább napi 10 ezer lépést meg kell tenned.
Nos, a keleti bölcsesség valójában egy ügyes marketingfogás volt az 1960-as évek Japánjából, és azon túl, hogy a legritkább esetben teljesítik a városi emberek ezt a kvótát, nem is feltétlenül elengedhetetlen az egészségmegőrzéshez.
Tudományos tényként kering az éterben az a mondás, hogy egy nap minimum 10 ezer lépést kell megtennie az embernek ahhoz, hogy egészséges legyen.
Aki viszont egy kicsit utánaolvas, rögtön kiderül, hogy az egész egy mítosz, ami nem tudományosan alátámasztott tényeken alapszik, a gyökere pedig egy jól kigondolt marketingfogás.
Az egész úgy kezdődött, hogy az 1964-es tokiói olimpia után a sportolási kedv tetőfokra hágását meglovagolandó, egy óragyártó piacra dobott egy Manpo-kei nevezetű lépésszámlálót. A név leírva egy sétáló ember figurájára emlékeztetett, lefordítva pedig 10 ezer lépés számláló a jelentése. Az évtizedek folyamán ez a szám annyira beleitta magát generációk tudatába, hogy tudományos igazságként fogadták el, hogy naponta ennyit kellene sétálni, ha az ember tenni akarna az egészségéért.
A tudomány azonban megcáfolja ezt a városi legendát, így mindenki fellélegezhet, nem kell napi 8 kilométert megtenni – borzasztóan sokszor kellene ahhoz leugrani a kisboltba munka közben, hogy összejöjjön! – az egészséghez – írja a New York Times.
Dr. Lee és munkatársainak 2019-es tanulmánya arra jutott, hogy azok a 70 év körüli nők, akik napi 4400 lépést tettek meg, körülbelül 40 százalékkal csökkentették a korai halálozás kockázatát, szemben azokkal a nőkkel, akik mindössze napi 2700 vagy annál kevesebb lépést tesznek meg átlagosan. A korai halálozás kockázata tovább csökkent a napi 5000 lépésnél többet megtevő nők körében, de az előnyök körülbelül 7500 napi lépésnél tetőztek, és onnantól már nem növekedtek. Más szóval, azok az idősebb hölgyek, akik a mitikus napi 10 000 lépésnek kevesebb mint felét tették meg, általában lényegesen tovább éltek, mint azok, akik jelentősen rövid távokat gyalogoltak naponta.
Egy másik, szélesebb körben végzett tavalyi kutatás, amely közel 5000 különböző etnikumú középkorú férfi és nő bevonásával zajlott le, szintén arra a következtetésre jutott, hogy a hosszú életnek nem kritériuma a napi 10 ezer lépés. A tanulmány szerint azok az emberek, akik naponta körülbelül 8000 lépést tettek meg, feleakkora valószínűséggel haltak meg idő előtt szívbetegségben vagy bármilyen más okból, mint azok, akik naponta 4000 lépést tettek meg. A további lépések statisztikai előnyei szintén csekélyek voltak, vagyis nem ártott az embereknek, ha többet lépkedtek 24 óra alatt, azonban ezekkel már nem jártak úgymond extra előnyök az egészségükre nézve.
Nem is realisztikus a modern társadalomban ez a limit.
Friss becslések szerint a legtöbb felnőtt Amerikában, Kanadában és más nyugati országokban átlagosan ötezer lépést tesz meg egy nap. Ezzel ellentétben például az afrikai hadzsa törzs nőtagjai átlagosan napi 13 ezer lépést tesznek meg, míg egy kanadai amish közösség női tagjai ennél is többet, átlagosan 14 ezret – hiszen az amishok nem használnak többek között járműveket sem. Ha belegondolunk egyébként, az elődeink vadászattal és gyűjtögetéssel szereztek élelmet. Azzal, hogy gyalogolni tudtak, együtt járt, hogy jobb élelemhez is hozzájuthattak, ahogy azt Dr. Jen Gunter a TED Ideas cikkében írja, és ha ez a fajta mozgás a jobb egészséghez is hozzásegítette őket, akkor lényegében evolúciós szempontból ez egy jó dolog volt.
Persze olyan is előfordul, hogy elérjük a 10 ezer lépést, azonban tartósan nem tudjuk megőrizni ezt a szokást. Egy híres tanulmány a belgiumi Gentben 2005-ben lépésszámlálóval látta el a helyi lakosokat, és arra biztatták őket, hogy egy éven keresztül tegyenek meg legalább 10 ezer lépést naponta. A vizsgálatot befejező 660 férfi és nő résztvevőnek körülbelül a 8 százaléka érte el a napi 10 ezres álomhatárt az időszak végére. A négy évvel későbbi nyomonkövetésből azonban az is kiderült, szinte senki sem tartotta meg ezt a gyakorlatot. A legtöbben visszacsúsztak, és nagyjából ugyanannyi lépést tettek meg akkor, mint a vizsgálat kezdetén.
Mozogj az egészségedért! (A tudomány is ezt üzeni.)
Azért azzal senki sem lőhet mellé, ha rendszeresen sétál, hiszen a testmozgás elengedhetetlen az egészséghez – akár egy évtizedet is hozzáadhat az életedhez -, csak nem feltétlenül kell bűntudatot érezni, ha nincs meg az öt számjegyű lépésmennyiség. Az időzítésnek viszont további előnyei lehetnek, ha például étkezés után indulsz sétálni, javulni fog az emésztésed, ráadásul gyaloglás közben a kreativitás is szárnyakat kap, mindenféle pörgetőszer nélkül. Az sem mindegy, hogy hol sétálsz, egy kutatás azt találta, hogy ha heti 120 percet eltöltesz a természetben, mondjuk sétálsz egyet a városi parkban vagy kirándulsz az erdőben, az boldogabbá tesz és a közérzeted is javítja.
Az ülőmunka káros hatásait is testmozgással lehet kompenzálni: egy tanulmány szerint azoknál az embereknél, akik 30-40 percnyi közepes vagy erőteljes tevékenységet végeztek naponta, lényegesen kisebb volt a korai halálozás kockázata – hasonlóan azokhoz, akik nagyon kevés időt töltöttek ülve. Ezen felül pedig a depresszió kockázatát is csökkenti a testmozgás.
