Természetterápia – napi 17 perc a természetben a boldogságért

Egy olyan digitális korban élünk, ahol a stressz a mindennapok természetes velejárója lett és már azon sem lepődünk meg, ha valaki 30 évesen a kiégéssel küzd. Bár az egyenlet soktényezős, azt mindenki tapasztalja, hogy a virtuális térbe helyezett élettel nem tudott az emberi evolúció azonos ütemben fejlődni.

Valós, tapintható, megélhető dolgok után vágyódunk, miközben bebetonoztuk magunkat a városokba és képernyőkre meredünk naphosszat, de nem lettünk boldogabbak, sőt. Egy új tanulmány viszont azt mondja, hogy viszonylag könnyen boldogabbak lehetünk – ehhez mindössze 17 percet kell a természetben töltünk egy nap.

Nem lehet nagyon vitatkozni azzal a ténnyel, hogy az evolúciónk a természetben kezdődött, és a mai modern városi körülmények köszönőviszonyban sincsenek azzal, ahogy az emberi civilizáció hosszú évezredeken át a környezetébe illeszkedett. Nem véletlenül telnek meg zsúfolásig a szabad zöld területek hétköznap, és nem véletlenül menekül olyan sok városlakó hétvégén vidékre. Igényünk van a természet közelségére, amit a testünk és a lelkünk is jelez.

Panem et circenses…et natura

A University of Exeter legfrissebb tanulmánya egy nagyon is régi és felettébb egyszerű, ugyanakkor leértékelt módszert kínál a lelki békénk és boldogságunk eléréséhez. A kutatók azt találták, hogy azok, akik hetente legalább két órát töltöttek a természetben nagyobb eséllyel számolnak be arról, hogy egészségesek és fizikailag jól érzik magukat, mint azok, akiknek ez a kétszer hatvan perc kimarad a mindennapjaiból. A 19 806 fő részvételével végzett kutatás eredményeit a Scientific Report lapban publikálták, és összegezve az alábbi főbb megállapításokra jutottak.

1. A két óra a vízválasztó. Akik csak egy kicsit is kevesebb időt töltöttek a szabadban, már nem számoltak be az említett pozitív hatásokról.
2. A legtöbb résztvevő a lakóhelyéhez közel lépett kapcsolatba a természettel, vagyis a városi zöld területek is ugyanúgy feltöltik az embereket, mint az erdők, hegyek. „A heti két óra remélhetőleg reális cél a legtöbb ember számára, különösen, hogy egy hétre is el lehet osztani, a hatás ugyanaz marad” – mondta Mathew White a University of Exeter Medical School kutatásának vezetője.
3. Minél több időt volt valaki a szabadban, annál jobbak voltak az eredmények, ugyanakkor csak heti 5-6 óráig volt ez igaz. Afölött már nem mutatkozott számottevő eltérés.
4. Nem számított, hogy miként osztották fel a résztvevők ezt az időt: két óra egy nap alatt, vagy kisebb időintervallumok a hét folyamán. Ha valaki egyenlően szeretné a 120 percet a hét napjai között elosztani, ez alkalmanként 17, illetve egyszer 18 percet jelentene.

„Arra a megállapításra jutottunk, hogy 120 perc kapcsolat a természettel hetente egyfajta „határt” jelképez, ami alatt a kapcsolat nincs előnyös hatással az egészségre és a jólétre, de amely fölött ezek az előnyök megvalósulnak” – áll a tanulmányban.

Mi a tanulság? A döntéshozóknak, ha érdekükben áll, hogy a munkavállalóik jól érezzék magukat – és miért ne állna érdekükben, hiszen az egészséges alkalmazott gazdaságilag is kifizetődőbb, mint az, aki állandóan beteg -, érdemes az irodát a lehetőségekhez mérten egy parkoz, kerthez közel helyezni. Egyébként pedig ahogy az időbeosztás engedi napi vagy heti bontásban, legalább két óra természetjárást, legyen az egy városi kertecske vagy a vadon, mindenképp érdemes beiktatni az ember életébe, már csak a hosszú távú előnyök miatt is.