Egy új tanulmány szerint az elhízás károsíthatja az agy képességét arra vonatkozóan, hogy felismerje a jóllakottság érzését és elégedett legyen az étkezések alatt elfogyasztott zsírokkal, illetve cukrokkal.
Ráadásul ezek az agyi változások akkor is fennmaradhatnak, ha az orvosi szempontból elhízottnak számító emberek jelentős mennyiségű súlyt veszítenek – talán ez a magyarázat arra, hogy miért szokták sokan visszaszedni a leadott kilókat?
“Jelenleg nem látunk arra utaló jeleket, hogy a folyamat visszafordítható lenne”
– mondja Dr. Caroline Apovian harvardi professzor, a Brigham and Women’s Hospital testsúly központjának társigazgatója. Az orvosi definíció szerint az elhízott emberek testtömegindexe, vagyis BMI-je meghaladja a 30-at, míg a normál súlyúak BMI-je 18 és 25 között van.
„Ez a tanulmány azt mutatja, hogy az elhízás miért betegség – tényleges változások történnek az agyban” – mondta Apovian.
A tanulmány, amelyet hétfőn publikáltak a Nature Metabolism című folyóiratban, egy kontrollált klinikai vizsgálat volt, amelyben glükózt, zsírokat (lipideket) és kontrollként vizet adtak orvosilag elhízottnak tekinthető, illetve normál testsúlyú embereknek. A táplálék adagokat közvetlenül a gyomorba juttatták egy táplálócső segítségével, hogy kizárják az étkezéshez köthető egyéb élményeket, mint például az ízlelés vagy a szaglás és kizárólag azt vizsgálják, hogyan hatnak a tápanyagok az agy működésére.
A vizsgálat előtti este minden résztvevő ugyanazt az ételt fogyasztotta vacsoraként otthon, és nem evett többet a másnap reggeli vizsgálatig. Ahogy a cukor vagy a zsír belépett a gyomorba a cső segítségével, a kutatók funkcionális mágneses rezonancia képalkotást és egységes foton emissziós komputertomográfiát használtak az agy reakciójának rögzítésére 30 percen keresztül.
Az MRI azt vizsgálta, hogy az agy melyik része használ oxigént a tápanyag reakciójaként, míg a másik vizsgálat a dopamin nevű hormon szintjét mérte, ami a jutalmazó rendszert aktiválja és annak a jele, hogy valami kellemes és motiváló dolgot találtunk, ami a viselkedésminta ismétlésére késztet.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a zsírok és a glükóz külön-külön milyen agyi területeket aktiválnak az étel jutalmazó vonatkozásaitól függően. Szerették volna megtudni, hogy ez a különbség milyen mértékben jelentkezik az elhízott és a normál testsúlyú emberek esetében.
A normál testsúlyú embereknél a tanulmány azt találta, hogy az agy aktivitása lassult, amikor a cukor vagy a zsír bekerült az emésztőrendszerbe – ez bizonyíték arra, hogy az agy felismerte, hogy a test táplálást kapott.
„Ez az általános agyi aktivitás csökkenés érthető, mert ha az étel a gyomorban van, nem szükséges több ételt fogyasztani, ugyanakkor a dopamin szintje emelkedett a normál testsúlyúaknál, jelezve, hogy az agy jutalmazó központjai is aktiválódtak” – magyarázta a szakértő.
A kutatás elhízott résztvevői esetében viszont az agyi aktivitás nem lassult le, és a dopamin szint sem emelkedett.
Ez különösen igaz volt a zsírok esetében. Ez a megállapítás azért is érdekes, mert minél magasabb a zsírtartalom, annál nagyobb a táplálék jutalmazó hatása – ezért vágyunk jobban egy hamburgerre, mint például a brokkolira. A hamburger zsírtartalma biológiailag erőteljesebb választ vált ki az agyban.
Ezután a kutatók arra kérték az elhízott embereket, hogy három hónapon belül veszítsenek 10 százalékot testsúlyukból – ez a súlycsökkenés ismert mértéke, amely javítja a vércukorszintet, visszaállítja az anyagcserét és javítja az általános egészséget.
A teszteket újra elvégezték, a testsúlycsökkenés viszont nem állította vissza az agyat az elhízott emberek esetében, az agy továbbra sem ismerte fel a jóllakottságot vagy elégedettséget.
„De ez a megállapítás talán magyarázza, hogy miért veszítenek az emberek sikeresen súlyt, majd néhány évvel később visszaszedik azt – az agyra gyakorolt hatás talán nem olyan visszafordítható, amilyennek szeretnénk” – magyarázzák a kutatók.
Mi okozza az agyi változásokat?
A tanulmány nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy mi okozza ezeket az agyi változásokat az elhízás során. A kutatók szerint azonban vannak olyan elméletek, amelyek azt sugallják, hogy a krónikus gyulladás, az anyagcsere rendellenességek és a hormonális változások szerepet játszhatnak a folyamatban.
„Az elhízás környezeti tényezők és a genetika kölcsönhatásának eredménye” – mondta a kutatás vezetője a CNN kérdésére. „A környezeti tényezők olyan dolgok, mint például az élelmiszeripar reklámokkal és feldolgozott ételekkel történő befolyásolása. Az étel hívogat és könnyen hozzáférhető – mindig a tányérunkon van.”
Ez a tanulmány erősítheti a feltevést, hogy az elhízás leküzdéséhez nem elég az akaraterő, hiszen az agy nem úgy válaszol, mint a normál súlyú emberek esetében és segítheti a terápiák hatékonyságának növelését.
