Minden 5. magyar szingli

A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara és a Vágyaim.hu által végzett reprezentatív kutatás – A Nagy Hálószoba Kutatás 2025 – először profilozta komplexen a magyar lakosság szerelmi-párkapcsolati életét, szexuális kreativitási-elégedettségi profilját.

A több mint 2000 megkérdezett válaszainak köszönhetően sikerült belesni a magyarok féltve őrzött hálószobatitkaiba, amiből kiderült, hogy a magyar nők vadócok, a férfiak érzelmesebbe és minden 5. megkérdezett szingli. A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara elfogadta a Vágyaim.hu felkérését egy olyan komplex, több mint 2000 fős kutatás elvégzésére, amely feltérképezi a magyar lakosság szerelmi-párkapcsolati életének minőségét, szexuális kreativitási-elégedettségi profilját.

Az átfogó kutatás megállapításai új támpontokat adhatnak az edukációs, a párterápiás és a szexuális egészséget fejlesztő programokhoz, a magyarok boldogságérzetének fokozásához, a kiegyensúlyozottabb és tartósabb párkapcsolatok fenntartásához, amelyek együttesen segíthetik a kapcsolati élmény tudatosabb megélését, valamint a sikeresebb családtervezést is.

Az egyetem a kutatást az idén 18 éves Vágyaim.hu megbízásából készítette: „Az volt a célunk, hogy feltérképezzük, hogyan éli meg a magyar társadalom a hosszú távú párkapcsolatokban a testiséget, mennyire mernek beszélni a vágyaikról és milyen eszközökkel tudják újra fellobbantani a szenvedélyt a mindennapokban” – mondta Pörzse Norbert, a Vágyaim.hu alapító-ügyvezetője.

Minden 5. magyar szingli

A kutatás a magyarok körében 4 féle jól elkülöníthető – idealista romantikus, szenvedélyes, játékos racionalista, és távolságtartó – szeretetnyelvet különböztet meg, amelyek alapvetően határozzák meg a párkapcsolati, szexuális együttlétek minőségét. A legnagyobb halmazt az idealista romantikusok alkotják 38%-os aránnyal, akiknek döntő többsége férfi, megdöntve ezáltal a nemi sztereotípiákat; míg a legkisebb (17%) a játékos racionalisták csoportja, akik jellemzően olyan fiatal felnőtt férfiak, akik kapcsolati döntéseiket racionálisan hozzák meg, miközben nem zárkóznak el a könnyed kapcsolatoktól sem. A szenvedélyesek (24%) intenzíven élik meg kapcsolataikat, de hajlamosak birtoklásra és érzelmi hullámzásokra is. A távolságtartók (21%) a legkevésbé nyitottak a szerelem különböző formáira, ők azok, akik sem romantikus, sem praktikus, sem barátságalapú kapcsolatokat nem keresnek, vagyis szinglik.

A kutatás kitért a szerelmi együttléteket, az intimitást fokozó örömszerző eszközök használatára is, ami visszaigazolta a 4 szeretetnyelv eltérő dinamikáját: az idealisták a legnyitottabbak az eszközhasználatra, míg a távolságtartók a legkevésbé. A szenvedélyesek esetében megjelenik az örömszerző eszközök használatának pozitív hatása, de csak akkor, ha az illeszkedik érzelmi dinamikájukhoz; míg a játékosok – nevükkel ellentétben – az eszközök szexuális elégedettségükre gyakorolt hatását visszafogottnak, de nem negatívan értékelték. A felmérésben résztvevők 80%-a életében legalább egyszer már kipróbált örömszerző eszközt, akiknek közel fele rendszeresen használja jelenleg is. Fontos megállapítás, hogy a leggyakoribb motivációt a kíváncsiság mellett a szexuális élet színesítése, minőségének fokozása adja, illetve a szexuális elégedettség szignifikánsabb magasabb azoknál a pároknál, akik rendszeresen vesznek igénybe örömszerző eszközöket – közülük is a nők nagyobb arányban számoltak be ezek rendszeres használatról, mint a férfiak. Az eszközhasználat tehát nemcsak elfogadott, hanem érzékelhetően emeli a kapcsolat minőségét, különösen ott, ahol azt érzelmi bizalom és nyitottság kíséri. Az örömszerző eszközök tehát nemcsak vágykielégítő eszközök, hanem a törődés, önzetlenség és intimitás kommunikációs formái is válhatnak. Azok a párok, akik rendszeresen használnak örömszerző eszközöket, különösen elégedettek a szexuális életükkel.

Az örömszerző eszközök elutasítottsága alacsony (19%), aminek okai leggyakrabban információhiányból, zavarérzetből vagy partneri ellenállásból fakadnak. A nem használók között többen a pénzhiányt említik, mint gátló tényezőt – tehát a gazdasági hozzáférés is fontos kérdés. A kutatás kimutatott generációs különbségekre is: a Z-generáció tagjai (18-29 évesek) nyitottak az örömszerző eszközökre, de még nem váltak rendszeres használókká, ami arra világít rá, hogy ebben az életszakaszban az állandó párkeresés van inkább fókuszban, semmint a kapcsolat intimitásának elmélyítése.

A kutatás kitért az idő múlásával változó párkapcsolati dinamikára is: a szenvedély csökken, míg az önzetlenség erősödik a hosszú távú kapcsolatokban, de a szerelmi együttlétekben 7 év után visszaköltözik a játékosság, ám érettebb, kreatívabb formában. Vagyis a kapcsolat hosszával párhuzamosan átrendeződnek a szerelmi stílusok, így tudatos eszközhasználattal a szenvedély több év után is fenntarthatóvá válik. A kutatás rávilágít arra is, hogy a szexuális elégedettséget a lelki beállítódottság alapvetően meghatározza: a testi vonzalom és a romantikus szenvedély messze a legerősebb előrejelzője az elégedettségnek, míg a játszmázó hozzáállás negatív hatással van arra. Dr. Hargitai Dávid Máté egyetemi docens, a Pannon Egyetem kutatásvezetője hangsúlyozta: „A kutatás módszertana hiteles alapot nyújt társadalmi és pszichológiai megközelítésekhez, egyúttal rávilágít arra, hogy a szerelem attitűdjei jól mérhetők és kategorizálhatók, akár egy piackutatásban is. A kutatás több sztereotípiát is felülír – legfőképp a férfiak lelki beállítódottságával kapcsolatban. Az adatokból az is egyértelműen kiolvasható, hogy a párkapcsolatokat jellemző szexuális egészség fejlesztésére, az intimitás fokozására leginkább a nők fogékonyak. A kutatás eredményeit összeolvasva a magyar lakosság érzelmileg gazdag, szignifikánsan nyitott szexuális életének fejlesztésére, akár intimitást fokozó eszközök használatával is.”

(Kiemelt kép: Unsplash)