Miért kockáztat valaki mindent egy viszonyért? A párterapeuta válaszol.

Amikor az Astronomer korábbi vezérigazgatóját, Andy Byront és a cég HR-vezetőjét egy koncerten, óriáskivetítőn rajta kapták ölelkezés közben, a botrány és a felháborodás mellett egy kérdés foglalkoztatta leginkább az embereket: miért kockáztatná bárki a karrierjét, a házasságát és a családját egy titkos kapcsolatért?

Lisa Oake párterapeutaként nap mint nap találkozik olyan kliensekkel, akik hasonló helyzetben vannak: gondolkodnak rajta, már belebonyolódtak, vagy épp próbálnak kilépni belőle. És ami talán a legmeglepőbb: ezek az emberek nem feltétlenül sorozatosan hűtlenek, nem narcisztikusak és nem szexfüggők. Többségük dolgos, kedves, családcentrikus ember, aki soha nem gondolta volna magáról, hogy egyszer félrelép.

A kérdés tehát adott: mi visz rá egy alapvetően tisztességes embert arra, hogy átlépje a határt?

„A válasz összetett” – mondja a szakértő hozzátéve, hogy a legtöbben egész életükben igyekeztek megfelelni másoknak, elnyomni saját vágyaikat – egészen addig, amíg egyszer csak elszakadt a cérna. „Úgy kell ezt elképzelni, mint egy túlzottan felhúzott rugót, amely előbb-utóbb visszacsap.”

Íme öt pszichológiai csapdahelyzet, amelyek gyakrabban vezetnek viszonyhoz, mint gondolnánk.

A „jó gyerek” szerep

Sokan, akik hűtlenségbe keverednek, mindig is a „jó gyerek” mintaképei voltak. Szorgalmasan tanultak, elvégezték az egyetemet, jó állást szereztek, megházasodtak, gyerekeket vállaltak – minden elvárásnak megfeleltek.

Csakhogy közben soha nem ismerték meg igazán önmagukat. A szeretetet és elismerést gyerekkoruktól fogva a teljesítményhez kötötték, és mire elérik a középkort, gyakran ürességet éreznek. Ilyenkor a titkos kapcsolat az a „tiltott gyümölcs”, amellyel megpróbálják betölteni a hiányt.

A perfekcionizmus csapdája

A sikeres, nagy teljesítményt nyújtó emberek szinte kivétel nélkül perfekcionisták. Sokaknál ez gyerekkori traumákból ered: bizonytalan közegben nőttek fel, ahol az egyetlen kapaszkodó az volt, hogy mindent hibátlanul csináljanak.

Idővel azonban belefáradnak a lehetetlenül magas elvárások hajszolásába. Egy viszony számukra nem pusztán tiltott élvezet, hanem lázadás a saját szabályaik ellen – egy pillanat, amikor végre nem kell tökéletesnek lenni.

Gyenge határok, túl sok alkalmazkodás

Akik gyerekként túl hamar felnőttek – mert a szüleik nem voltak rá képesek, hogy megfelelően neveljék őket legyen szó függőségről, szegénységről vagy érzelmi éretlenségről – gyakran tanulják meg azt, hogy értékük abban rejlik, mennyire tudnak másoknak segíteni.

Ők azok, akik egész életükben mások igényeit helyezik előtérbe, mígnem egyszer csak úgy érzik: nekik is jár valami „csak maguknak”. És ha ez egy viszony formájában érkezik, könnyen megadják magukat a kísértésnek.

Mérgező kapcsolat

Sokan évek óta érzelmileg vagy fizikailag bántalmazó házasságban élnek. Számukra a titkos viszony gyakran menekülési útvonal, egy levegővételnyi szabadság, vagy épp tudatalatti lázadás: „ha már úgysem tisztelnek, akkor felrobbantom az egészet, és kezdek valami újat.”

Veszteség, gyász és újrakezdés

Egy szülő halála, egy fontos kapcsolat megszakadása vagy akár a munka elvesztése gyakran teljes újraértékeléshez vezet. A gyász idején a határok elmosódhatnak és egy külső személy könnyebben beléphet a képbe.

A viszony után

Albert Schweitzer egyszer így fogalmazott: „Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor kihuny a belső tűz. Ekkor egy másik ember találkozása gyújtja lángra újra.”

Ez a felszabadító, szinte mámorító érzés az, ami miatt sokan mindent kockára tesznek. A világ beszűkül és csak a szerető létezik – a házasság, a karrier és a régi élet hirtelen másodlagossá válik.

Csak később, amikor lehull a rózsaszín köd, derül ki, mi volt valós és mi volt illúzió. Van, hogy a kapcsolat végérvényesen megszakad, máskor viszont épp a viszony indítja el az önvizsgálatot és egy új alapokra helyezett, erősebb házasságot.

Egy dolog azonban biztos: szakmailag és emberileg is hatalmas kockázatot jelent. A kulcs éppen ezért az, hogy mielőtt bárki eljutna a töréspontig, meg kell tanulnia kiállni saját szükségleteiért – a párkapcsolatban és azon kívül is.