Az olvasás fejleszti az elmét, a képzelőerőt, karbantartja az agyat, kikapcsol, feltölt. Az olvasás kapcsán rengeteg pozitív hatást lehet felsorolni, de van egy, amit kimondottan a szépirodalmi, fiktív szövegek olvasása eredményez: kutatások alapján empatikusabbak lesznek általa az emberek.
A krónikák szerint 1862-ben, amikor Abraham Lincoln találkozott Harriet Beecher Stowe-val, a rabszolgaság borzalmait részletező regény, a Tamás bátya kunyhója szerzőjével, így köszöntötte:
“Szóval maga az a kis nő, aki megírta a könyvet, amely elindította ezt a nagy háborút”, elismerve ezzel a regény szerepét mint olaj az abolicionista mozgalom tüzére, amivel hozzájárult a polgárháború kirobbantásához.
A Tamás bátya kunyhója és a hozzá hasonló regények kapcsán régóta tudjuk, hogy képesek nagyszabású társadalmi változásokat elindítani, nem véletlenül tiltottak és tiltanak be a mai napig könyveket szerte a világban. Ezzel azonban az is együtt jár, hogy egyéni szinten is képes megváltoztatni az embereket a szépirodalom olvasása. És ennek a változásnak az egyik lehetséges útja az olvasókban az empátia kialakításának képessége.
A szépirodalmi művek olvasásával más (neurológiai) cipőjében járhatunk
Tanulmányok, különösen Natalie M. Phillips munkái azt az eredményt hozták, hogy amikor szépirodalmat olvasunk, az nemcsak a halántéklebenyt (az agy nyelvi feldolgozó központját) aktivizálja, hanem globálisan is növeli az agy véráramlását. Felpörgeti a motoros kéreg (a fizikai mozgásban résztvevő terület) és az érzékszervi tapasztalatokhoz kapcsolódó agyterületeket, például a szaglógumót (a szaglásodat).
Köznapi nyelven azt mondhatnánk, hogy a szépirodalmi művek olvasása felvillanyozza az agyad, olyan formában, amely az olvasott élmény idegi tevékenységét utánozza. Ha például egy jól megírt szöveget olvasunk egy karakterről, aki a vadonban túrázik, az agyunk úgy reagál, mintha mi is ott lennénk ezen a túrán. Ha olyan szöveget olvasunk, amelyben egy szereplő limonádét iszik, felgyullad az agyunknak az a része, amely akkor aktiválódik, amikor valami savanyú ízű dolgot kóstolunk. Talán még a nyálunk is összefut, ha nagyon jól van megírva a történet.
Amikor szépirodalmat olvasunk, bizonyos fokig átélhetjük mások élményeit, ezáltal neurológiailag egy lépéssel közelebb kerülünk az empátiához szükséges megértéshez. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha Harry Pottert olvasunk, akkor másnapra varázslótanoncként fogunk ébredni, de a tanulmányok bizonyítják, hogy az elfogyasztott tartalmak igenis hatással vannak arra, hogy milyen emberek vagyunk, hogy gondolkozunk, miként látjuk a világot, és benne magunkat, valamint a többi embert.
A szépirodalom segítőkésszé tesz
A szépirodalom olvasásának egyik “mellékhatása”, hogy felszínre kerülhet a kedvesebb éned. Néhány tanulmány arra jutott, hogy azok a vizsgált alanyok, akik arról számoltak be, hogy egy fiktív történet “magával ragadta” őket, nemcsak fokozott empátiát, hanem segítőkész viselkedést is tanúsítottak.
Egy egész konkrét tanulmány eredménye például az volt, hogy azok, akiket magával ragadott egy mese, nagyobb valószínűséggel szedték fel a kutatók által “véletlenül” elejtett tollakat. Egy másik tanulmány szerint nagyobb valószínűséggel kértek további információkat egy jótékonysági szervezetről. Ehhez képest azok a vizsgálatban résztvevők, akiknek nem szépirodalmat adtak olvasni – valamint azok, akiknek szépirodalmat adtak, de arról számoltak be, hogy nem ragadta őket magukkal a történet – kevésbé voltak hajlamosak arra, hogy ilyen viselkedést tanusítsanak.
Az ilyen vizsgálatoknál azonban mindig felmerül a kérdés, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás: vagyis nem lehetséges, hogy azok az emberek, akik alapvetően segítőkészek, egyszerűen jobban szeretnék szépirodalmat olvasni? Annak érdekében, hogy kizárják ezt az eshetőséget, egy másik kutatásban összevetették, hogy milyen hatása van, ha valaki egy életen át szépirodalmat olvas, illetve azt, hogy milyen azonnali hatása van, ha valaki belevonódik egy történetbe. Azt találták, hogy az azonnali élmény pozitív kapcsolatban állt az “affektív empátiával” – vagyis azzal a képességgel, hogy osztozunk mások érzéseiben. Ez a kutatás azt is megerősítette, hogy az affektív empátia kifejezetten előre jelzi az azonnali segítő magatartást.
Míg azonban a fikciónak való élethosszig tartó kitettség pozitívan korrelált a kognitív empátiával – a világnak egy másik személy nézőpontjából való megértésének és a hitükre és szándékaikra való következtetés képességével -, ez nem feltétlenül állt összefüggésben a segítőkész viselkedéssel.
Könnyebben megérzed az energiákat
Az empátia megtapasztalásához nélkülözhetetlen, hogy az ember jobban figyeljen és kapcsolódjon a körülötte lévőkhöz. A szépirodalom pedig ebben is segít.
Egy tanulmány összehasonlította az olvasók pontszámait a klasszikus “Reading the Mind in the Eyes” (MIE) elnevezésű teszten. Ez azt a képességet méri fel, hogy valaki meg tudja-e állapítani valaki más érzelmeit pusztán az arckifejezése alapján.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a szépirodalmat olvasók magasabb pontszámot értek el, mint a nem olvasók és a nem szépirodalmat olvasók. A kutatók feltételezték, hogy a szépirodalmi művek olvasása lehetővé teszi, hogy gyakoroljuk valaki más nézőpontjának átvételét, ezáltal javítja a szociális tudatosságot, ha rendszeresen elbújunk a világ elől egy-egy könyv lapjai közé. Az eredmények azt sugallják, hogy a szépirodalom olvasása segíthet abban, hogy az emberek figyelmesebbek, együttérzőbbek és érzékenyebbek legyenek. Például könnyebben észreveszik, ha egy barátjuk vagy szerettük zaklatott, és ennek megfelelően tudnak cselekedni, ahelyett, hogy rontanák a helyzetet.
A lényeg
Az olvasásnak rendkívül sok pozitív hatása van, ezért bármennyire is csábító a közösségi oldalak hírfolyamának görgetésével dopaminban füröszteni az agyunkat, érdemes napi rendszerességgel könyvet ragadni. Ha pedig kimondottan a szociális érzékenységünk fejlesztése a cél, az empatikus képességek növelése, akkor az életrajzok és ismeretterjesztő könyvek helyett irány a szépirodalmi szekció!
