Semmi izgalom, semmi várakozás, semmi hév

2022. december 29-ét írunk, körülöttem mindenki a szilveszteri partikat tervezi. Látom az izgatottságot: valaki a dekoráción töri a fejét, más a parti outfiten dolgozik, én meg csak ülök és hallgatom őket.

Semmi izgalom, semmi várakozás, semmi hév. Azon tűnődöm, hogy volt olyan, amikor engem is izgalomba hozott ez az egész. Emlékszem a gondosan összeválogatott lejátszási listákra és a hetek óta tervezett házibulikra, amik meghatározták a huszas éveim szilvesztereit.

Idén viszont 33 évesen, három gyerekkel a hátam mögött, nyugodt, laza, szűk családi körben eltöltött szilveszter estére vágyom. Semmi tömeg, hangzavar vagy erőltetett buli. Csak a megszokott otthoni közeg, sütés-főzés, eszegetés.

Minden olyan gyorsan történt idén, a hétköznapok csak úgy kicsúsztak a kezeim közül, lehet ez az oka annak, hogy ezúttal nem vágyom semmi hűhóra. Na de ne engedjük ilyen egyszerű magyarázatokkal megúszni, vizsgáljuk csak meg mélyebben a dolgot!

Mi történhetett? Hol az a srác, aki átmulatta az éjszakát? Hová tűnt az énem, aki imádott a házibulik középpontjában lenni?

Őszintén, nem is biztos, hogy érdekel. Talán az idő teszi, lehet a család, de nem vágyom a kötelező, érezd magad jól bulikra, valahogy elengedtem ezt a szilveszter dolgot.

Miután gyerekeid születnek átalakulnak a szokások. Először olyan picik, hogy velük kell maradnod, majd miután növekednek, olyan barátokkal buliztok, ahol szintén van gyerek, így mindenki jól jár – legalábbis azt gondolod – a gyerekek lekötik egymást, és a szülők is jókat esznek, isznak, beszélgetnek természetesen bizonyos határok mentén. Majd miután nagyobbak a gyerekek, bevethetők a nagyszülők is, hogy anya és apa szabadlábon élvezhesse az év utolsó estéjét.

Igen ám, de minden másnap kihívásokkal teli tud lenni, amikor is a gyerekeidet már nem igazán érdekli, hogy ti a táncparketten roptátok anyával a Csókkirályra egész este. Na, azon a másnapon már nem lesz olyan csúcsszuper a tegnap esti buli.

Ülök az asztalnál és ismét azon gondolkodom, hogy kell-e ez nekem… Aztán egyik gondolat követi a másikat. Öregszem, nincs vita.

Ahogy pedig ezt leírom, egyből látom a feleségem magam előtt, amint kérdőre von, hogy miért mondom ezt folyton, amikor még fiatalok vagyunk!

Persze, igaza van, akkor lehet csak a lelkem öreg, talán túl vagyok már ezen a szakaszon. Nem tudom. De úgy érzem, hogy valami egyszerűen megölte a szilveszteri bulik hangulatát bennem. Egyszerűen lemészárolta a színes fényeket, darabokra törte a diszkógömböt, eldugította füstgépet és kihúzta a Dj összes kábelét a konnektorból.

Aztán azon kapom magam, hogy egyáltalán nem érdekel a kötelező szilveszter.

Most csak arra vágyom, hogy kölyök pezsivel koccintsak a gyerekeimmel, pizsamában társasozzunk, táncoljak a családdal a Jégvarázs kihagyhatatlan slágereire, lássam a gyerekek szemében az izgalmat, ahogyan elsütünk egy konfetti ágyút és a csillogást, ahogyan meggyújtunk néhány csillagszórót.

Majd másnap reggel megnézünk valami szuper családi mozit, megeszünk minden maradékot, és pihenünk. Valódi másnap nélkül.

Lehet, hogy a kor teszi, sőt az is biztos, hogy a gyerekekkel sok minden változik az életben, de idén nekem, így lesz tökéletes az óév búcsúztatása. Szabadon, lazán, kötelezettségek nélkül.

Aztán persze biztos jönnek majd újra olyan évek, amikor apából újra előtőr a partiállat, de jelenleg minden a maga könnyedségével és hétköznapiságával válik majd egy tökéletes évzáró estévé.

Így készülök idén erre a különös szilveszterre: semmi hűhó, csak egy laza este. Viszlát 2022, könnyedén búcsúzom tőled és hello 2023, izgalommal várlak!

Így kívánok a bulizóknak hatalmas hangulatot, a gyerekekkel szilveszterezőknek zamatos kölyök pezsit, a pizsiben megúszósoknak pedig valami szuper filmet, no meg Boldog új évet mindenkinek!