Kanapé-fóbia: hogyan szerezz motivációt és inspirációt?

Minek köszönhető, hogy ennyire megszerettem a futást? Az egyik leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem és habár jó lenne ezt egyetlen mondattal megválaszolni, mindig rájövök, hogy nem lehet. Nem pusztán azért, mert ez a dolog jóval többet érdemel, sokkal inkább az összetettsége miatt.

Amellett, hogy miért szerettem meg ezt a sportot sokan arra is kíváncsiak, hogy hogyan vált életformává, hogyan lehet a rendszeres edzésbe és az egészséges életmódba rendszert vinni. Hogyan lehet mindezt kivitelezni és beilleszteni az egyébként is zsúfolt mindennapi logisztikába.

Nem akarásnak nyögés lesz a vége, ne muszájból csináld!

Tapasztalatom szerint a titok kulcsa, hogy ne muszájból sportolj. Nem akarásnak csak nyögés lesz a vége és ha minél többször tapasztalod magadban ezt az érzést, előbb vagy utóbb hanyagolni fogod a sportot. Rendben, de hogyan lehet elérni, hogy a futás, squash vagy tenisz – tényleg teljesen mindegy -, ne egy kötelező nyűg legyen, hanem életforma, ami nélkül egy idő után elképzelni sem tudod az életed.

Nálam ez egy folyamat volt, kellett egy kis idő, amíg a futás az egyik legjobb barátom lett. A folyamat elején nekem is fel kellett vérteznem magam kellő adag szorgalommal, hiszen a kanapén ülve csak gondolatban lehet futni, azt pedig a tested nem fogja értékelni. Ez a legnehezebb időszak, de máshogy nem működik. Érdemes először mindig csak a következő lépésre koncentrálni. Ne tegyél fel magadnak olyan kérdéseket, hogy felvegyem-e a sportcipőt, sem pedig azt, hogy mikor menjek sportolni! Állj fel és indulj el! Azzal, hogy ezt megtetted már nyert ügyed van és csak rajtad múlik, hogy innen milyen teljesítményt raksz le az asztalra.
Ha kell, köss magaddal egy képzeletbeli fogadást, hogy még inkább fokozd a bizonyítási vágyat, ami kihozza belőled a “csak azért is megcsinálom” érzést. Időről időre emelheted is a tétet. Miért van erre szükség?

Kudarcot vallani senki nem akar, nyerni annál inkább. A legtöbb embernek viszont meg kell adni a kellő lendületet ahhoz, hogy elinduljon. Ha pedig tényleg jól csinálod, akkor az eredmény is látszani fog és ha az eredmény látszani fog, akkor elkezdenek olyan fantasztikus érzések kavarogni benned, mint például a büszkeség: igen, megcsináltam!

Büszke leszel magadra!

Mert reggel felkeltél és míg mások aludtak, te lefutottad a kilométereidet, amit már senki nem vehet el tőled! Tettél magadért, tettél az egészségedért és amennyiben úgy érezted, hogy van rajtad némi plusz kiló, még mérlegre állva is meglepően jó eredmény fog visszaköszönni. Ennek a rendszernek kell kialakulnia, ehhez pedig arra van szükség, hogy ne legyél magaddal szemben bizalmatlan, megadod a testednek és a lelkednek is a kellő időt és türelmet ahhoz, hogy a sport és a rendszeresség beépüljön a mindennapjaidba. Nekem elhiheted, ahogy megjelennek az első eredmények, megérkeznek az első visszacsatolások, a nyűg lassan átalakul és vágy lesz belőle. A tested már akarni fogja az edzést, jelezni fog, hogy mikor lesz a következő, hiszen jól érzi magát a bőrében mert te azt karbantartod.

Holtpontok mindig lesznek

Holtpontok, hullámvölgyek mindig lesznek, erről nem szabad megfeledkezni! Mindenkinek vannak nehezebb és könnyebb napjai, és nincs ezzel semmi gond, teljesen természetes! Ha minden nap könnyű lenne, még a végén unalmassá válna, kell a kihívás, amiért lehet küzdeni!

Márpedig a siker íze akkor az igazi, ha teszel is valamit érte!

Nálam is vannak olyan pillanatok, amikor nagyon könnyen futok le 25 kilométert, míg máskor ugyanez a táv kínkeserves küzdelem, amikor azt érzem, hogy nem visznek előre a lábaim. Amikor először érzel majd bűntudatot amiatt, hogy nemet mondtál az edzésre, jó úton jársz afelé, hogy végleg magad mögött hagyd a muszájt, mint motivációt. Egyszerre nem az lesz nyűg, hogy hogyan illeszd be a mindennapjaidba az aktuális kilométereket, hanem az, hogyan alakítsd az életed úgy, hogy elmehess edzeni. Azt fogod észrevenni, hogy automatikusan úgy alakítod az életed, hogy elmehess sportolni, hiszen már szeretet és a belső drive hajt, a kompromisszumot pedig más programokkal kapcsolatban fogod megkötni.

A motivációt viszont időről időre meg kell találni, hogy megtartsd a folytonosság elvét. Motiváltság nélkül belefásulsz a folytonos sportolásba, olyan mint céltalanul élni. Mindig új és megvalósítható célokat kell magad elé kitűzni. Személy szerint már eljutottam oda, hogy mindig tudom mi a rövid távon kitűzött állomás ahova el szeretnék jutni, cél amit meg akarok valósítani. Tavaly az volt a célom, hogy életem első félmaratonját lefussam, melyre sokat is készültem, nem győzök elég hálás lenni ezért Szabó Zoli barátomnak. Óriási segítség volt ő nekem, felnyitotta a szemem, hogy önmagában az, hogy ennyi mindent teszel magadért az egyben különleges is. Az idei évben már 4 félmaraton verseny volt a cél, amit büszkén teljesítettem is. Jövőre 8 félmaraton versenyt tervezek és az Ultrabalatonon is szeretnék indulni, továbbá minél jobb akarok lenni terepfutásban. Előbb vagy utóbb, de a maratoni táv is sorra fog kerülni!

Kialakult egy versenynaptáram, amihez igazítom magam. Önmagában ez fenntartja bennem a motivációt, hiszen ezekre a versenyekre készülni kell. Nem csak mentálisan, de fizikálisan is. Hihetetlen hogy két éve én is nehezen álltam fel a kanapéról, most meg alig akarok leülni oda!

Nálam olyannyira átfordult ez a dolog, hogy a motivációt szenvedéllyel töltöm meg. Szó szerint maga a futás inspirál. Hidd el, aki hobbifutó, azokban a sporttársakban ezek a dolgok ugyanúgy elő fognak jönni!

A sportpszichológia témája mindig is foglalkoztatott. Érdekel, hogy mi inspirálhatja az embert, hogyan alakul ki a sport iránti szeretet, szenvedély. Önmagában a futás nekem már egy nagy inspiráció, a tudat, hogy olyankor kiürül a fejem, mint a számítógépen a lomtár mappa és van bennem egy “yesssfactor” érzés hogy ma is megcsináltam. Az inspiráció pedig nem más, mint amikor bizonyos megfoghatatlannak tűnő érzések, impulzusok magukba szippantanak téged és ezeket újra meg újra akarod élni. Milyen inspiráció csomagot ad nekem még a futás?

• Inspirál az, hogy másoknak jó példát mutassak.
• Inspirál a természet, az erdő közelsége, a tavak látványa, ahol egyszerűen jönnek a gondolatok és sokszor a kérdésekre választ is kapok.
• Inspirál a Balaton.
• Inspirál a hétköznapi mókuskerékből való kitörés.
• Inspirál a szabadság érzése, ami minden alkalommal megcsap, ha kint futok.
• Inspirál az új útvonalak felfedezése és annak teljesítése.
• Inspirál az, hogy rendszerszinten kiépítettem valamit és ezt integrálni tudtam a mindennapi működésembe.
• Inspirálnak a visszacsatolások, értékelve van az amit csinálsz és hogy ez menő.
• Inspirál a futás utáni yesssfactor és a „megintmegcsináltam” érzése.
• Inspirál a közösség, hogy olyan helyre tartozom, amit én választottam és megértenek.
• Inspirál a különcség, hogy nem hétköznapi, amit teszek. Nem értenek meg, de szeretnének megérteni és aki nem ért meg az is respektálja a teljesítményemet.
• Inspirálnak a példaértékű emberek, akiket a sport miatt ismerek meg.
• Inspirál a versenyszellem, a versenyek hangulata, az hogy egy futócsalád része lehetek legyek bárhol a világon.
• Inspirál a zene amit állandóan frissítek és amik tovább hajtanak a holtponton.
• Inspirál Túróczi Réka.
• Inspirál a boldogság, a fájdalom, a szenvedély és a vágy.

És azt is őszintén remélem, hogy a fenti sorokban te is találtál inspirációt! A cél az, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb mozgásformát, a lényeg, hogy egészségünkre is igényesek legyünk. Ezt nem egy görcsös feladatnak kell felfogni, hanem egy jól működő rendszernek, ami boldoggá tesz és segít, hogy hosszú távon egészséges és sikeres legyél.

Amikor a legutóbbi félmaratoni versenyemen a mikrofonba bemondták, hogy a verseny legidősebb futója 74 éves és láttam, hogy ő is a 21 kilométeres távon indult, akkor azt mondom, tényleg nincs lehetetlen! Odaléptem hozzá és csak annyi kérdeztem: hogy tetszik lenni? Jó volt a futás? Józsi bácsi csak annyit válaszolt: a reggeli kávé jobban esett, de tény és való ettől is felpörögtem. Megható és egyben óriási sportteljesítményre vall! Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi a hosszú távú célom, akkor számomra legyen erre ő a válasz.