Barátom a futás – 5 Budapesthez közeli csodálatos környezet

A futás nem csupán egy sport, nem csak egy eszköz arra, hogy fogyókúránk hatékonyabb legyen. Nem csak egy mentőöv az egészséges életmódhoz és az életmódváltáshoz.

A futás egy életérzés, egy szenvedély. Egy kapcsolat közted és közte. Az ember maga dönti el, hogy életre szóló barátságot köt vele vagy csak egyszerűen haverként tekint rá.

Egy biztos: ha barátodként bánsz Vele és ápolod ezt a kapcsolatot, akkor Ő ezt viszonozni fogja.

Mint minden barátot, a futást sem szabad elhanyagolni. Van úgy, hogy vannak rosszabb napok, amikor úgy érzed minden összejött vagy egyszerűen egy olyan hét telt el, amikor nem volt erőd semmire és egyszerűen már annak is örülsz, hogy élsz. Nincsen ezzel semmi gond, ettől még a barátság barátság marad, viszont ha csak beszélgettek és nem találkoztok akkor előbb utóbb elapad az egymás iránti érdeklődés. Muszájból találkozni pedig egy két alkalommal még jó lehet, de hosszú távon nem kifizetődő.

Meggyőződésem, hogy ha nem szenvedélyből futsz, soha nem fogsz igazán megbarátkozni a futással, csak egy haver lesz az életedben, akivel néha-néha bulizol egyet.

Egyszer megkérdezték tőlem, hogyan lehet elérni, hogy szenvedélyem legyen a futás? Leírom őszintén, hogy erre a kérdésre előszőr magam se tudtam a választ. Azt gondolom, az ember nem úgy kezd neki ennek a sportnak, hogy ő lesz a barátja, a szenvedélye.

Talán az emberi kapcsolatok is így működnek. Mikor megismersz egy másik embert, nem fogod tudni rögtön, hogy ő jó barátod lesz, akivel ezentúl megbeszélitek a gondokat, megosztjátok az örömöket, együtt mulattok, nyaraltok, buliztok, grilleztek egy kertipartiban, koncertre jártok sem azt, hogy majd a gyerekeitek együtt fognak várat építeni a tengerparton. Ha jól érzed magad a társaságában újra találkozni fogtok, mint az első egy-két futásnál.

Minél többször találkoztok, annál jobban megismeritek egymást és előbb utóbb kiderül, hogy részese lesz az életednek vagy sem. Visszatérve a kérdésre ahhoz, hogy szenvedély legyen a futás, kell egy kölcsönös bizalom, amibe erőt kell fektetni.

Hiszem, hogy ha kitűzöl magad elé egy célt, amelyhez a futást hívod segítségül, majd sikerül elérni ezt a célt, kialakul egy olyan kapcsolat, ami megalapozza azt, hogy a futás a szenvedélyed legyen. Hiszen elérted a célodat a kitartásodnak, az akaraterődnek köszönhetően, melyben Ő volt a partnered, így óhatatlanul bízni fogsz benne. De ne feledd: a barátságot ápolni kell és ha ápolod már nem azon fogsz gondolkozni, hogy jaj megint találkozni kell, hanem alig várod, hogy újra találkozzatok, hiszen jól érzitek magatokat egymás társaságában.

“Ha elég messzire futsz önmagadba, olyan érzésekbe futsz bele, amelyekről sosem gondoltad, hogy megvannak benned.” (Emily M. Danforth)

Én pont ugyanígy érzem. Korábban örültem ha egy futáson túl voltam, örültem hogy végre vége lett az aznapi adagnak. Ma már kikapcsol, feltölt. Minden ciklikusan ismétlődő mozgás sajátos élettani változást eredményez az egész testben, még az agyunkban is. A futás feszültséget old, többnyire jobb kedvre hangol mindannyiunkat. Miért? Az agyban sajátos anyag szabadul fel, az úgynevezett endogén opioid rendszer lép működésbe – ezáltal fejti ki jótékony hatását, mintegy fájdalomcsillapítóként. Ha nagyobb mennyiséget futsz, sajátosan derűssé válsz, megfeledkezel arról, hogy a talpad elzsibbadt, vagy egy korábbi sérülés sajogva fáj.

Futás által megnő az önbecsülés abból adódóan, hogy le tudtad győzni a saját lustaságodat. Olyan érzést kelt, hogy “ura vagyok magamnak”, az történik, amit beterveztem, amit akarok.

A legtöbb ember ésszel belátja, hogy mozognia kellene, de nem tudja saját magát rávenni egy kis “szenvedésre”. Aki erre képes, büszke lehet önmagára!

Belső gondolati világod felé fordulva, saját fantáziaképeink villanhatnak fel, korábbi emlékképek juthatnak eszünkbe. Olyan képek, amelyeken túlsiklottunk korábban, futás közben visszatérhetnek. Belső kívánságainkat, legtitkosabb érzéseinket fogalmazhatjuk meg magunknak. Gondjaink megoldására is ötleteket kaphatunk ebben a különlegesen felszabadult állapotban. Én például sokat nosztalgiázom futás közben. Élményeket idézek fel, legyen szó egy régi nyaralásról, nagypapám vicceiről vagy akár egy régi párkapcsolatról.

Annak érdekében, hogy mihamarabb szenvedély legyen a futásból és az önbecsülés is mihamarabb megnőjön öt helyszínt hoztam nektek, mely Budapesthez közeli inspiráló környezetben vannak. Nagyon sok hely van, ahol imádok futni, így nagyon nehéz volt öt olyan varázslatos helyet kiválasztani ahol szó szerint élmény a futás, de íme, a lista:

Bánki tó

Brunszvik-kastély és parkja (Martonvásár)

Horány

Tatai Öreg-tó

Pilisszentlászló (start: Kisrigó vendéglő)

Jó futást kívánok és ne feledd: ha a megszokott útvonal már kezd unalmassá válni, fuss rajta visszafelé. Csodálkozni fogsz, hogy mennyi mindent nem vettél észre eddig.