Felfaljuk a bolygót és ezzel magunkat is veszélybe sodorjuk

Michael Grunwald új könyve keményen szembesít a modern élelmiszer-termelés klímakatasztrófájával.

A fosszilis energiahordozóktól való függetlenné válás lassú és fájdalmas folyamat, de legalább látszik a fény az alagút végén: városaink, közlekedésünk és iparunk tiszta energiára állhat át. Az élelmiszer-termelés viszont még mindig a „klíma-kőkorszakban” ragadt és ez önmagában is elég ahhoz, hogy a bolygót végzetes pályára állítsa – írja a The Guardian.

Grunwald szerint a világ élelmiszer-ellátása jelenleg a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás akár harmadáért is felelős. Az erdők tömeges kiirtása szántók és legelők kedvéért, az egyre növekvő húsfogyasztás és a mezőgazdaság ipari méretű gépezetének működése mind óriási ökológiai lábnyomot hagy.

A helyzet súlyosbodni fog: a következő 25 évben mintegy 50%-kal kellene növelni a termelést, hogy a 10 milliárdosra duzzadó népességet el lehessen látni élelemmel – mindezt úgy, hogy közben nem pusztítjuk el a biodiverzitást. A képlet, ahogy Grunwald fogalmaz, „kíméletlen és könyörtelen”.

„Letaroljuk és felperzseljük a bolygót, csak hogy jóllakjunk” – írja a szerző, aki szerint a „világ éhezés nélküli, de bolygóbarát etetése” még nagyobb kihívás lesz, mint az olajkorszak lezárása.

Grunwald könyvében sorra veszi a zöldnek hitt, de csalódást keltő próbálkozásokat. A talajba zárt szén megőrzése szerinte illúzió, a bioüzemanyagok (például kukorica alapú etanol) pedig egyenesen ártalmasak, hiszen értékes termőföldet vonnak el az élelmiszer-termeléstől. A vertikális farmok – az égig érő salátapaloták – hatalmas energiát emésztenek fel és a növényi alapú húspótlók piaca is összeomlott: a Beyond Meat részvényei 95%-ot zuhantak, több nagy lánc pedig levette a termékeiket a menüről. A laborban tenyésztett hús továbbra is drága, marginális termék, egyes amerikai államokban pedig – politikai-ideológiai okokból – be is tiltották.

A nagy falat: a szokásaink

„Az emberek nehezen változtatnak az étrendjükön – az étel személyes és kulturális ügy, naponta háromszor szavazunk róla” – mondja Grunwald. A megoldás tehát nem csupán technológiai, hanem társadalmi és pszichológiai kihívás is.

Mégis van remény: a növényi húsok idővel lehetnek olcsóbbak, finomabbak, ahogy a napelemek is sokkal hatékonyabbak lettek az elmúlt években. Új technológiák és ösztönzők segíthetnek a gazdáknak több élelmet termelni kevesebb területen. Radikálisan csökkenthetjük az élelmiszerpazarlást és legalább abbahagyhatnánk az olyan gyakorlatokat, amelyek bizonyítottan ártanak – például az erdőirtást kétes hasznú célokra.

Bár Grunwald szerint jelenleg nincs kézzelfogható, áttörést jelentő megoldás, optimizmusát az a tény táplálja, hogy világszerte kiemelkedő szakemberek keresik a választ. „Az emberiség jó abban, hogy új dolgokat találjon ki” – mondja. – „Ha sikerült a megújuló energiában forradalmat csinálni, miért ne sikerülhetne az élelmiszer-termelésben is?”

A kérdés már csak az, hogy a bolygó elég türelmes lesz-e megvárni, míg mi kitaláljuk, hogyan etessük magunkat anélkül, hogy közben felélnénk mindazt, ami még megmaradt belőle.