Megszólalt a magyar szakértő: a túlzott fehérjebevitel veszélyesebb, mint gondolnád

A nyugati ember egyébként is hajlamos proteindús étrendet követni, ám ha mindezt még különböző fehérjetartalmú táplálékkiegészítőkkel is tetézzük, azzal hosszabb távon a vesénk egészségét is veszélyeztethetjük – jelentette ki dr. Tislér András nefrológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológia Klinika professzora.

Ahhoz, hogy egyensúlyban tartsd a szervezeted – elkerülve a fogyást és a hízást is – minimálisan napi 0,6 gramm/testsúly kilogramm fehérjére van szükséged, ha ugyanis ennél kevesebb a napi beviteled, a szervezet az izmait kezdi el lebontani – hívja fel rá a figyelmet dr. Tislér András. Komoly probléma, hogy a nyugati ember jellemzően több proteint fogyaszt, mint amennyire ténylegesen szüksége volna. Hagyományos értrendünkkel körülbelül 1-1,2 gramm/testsúly kilogramm fehérjét viszünk be részint állati, részint pedig növényi eredetű alapanyagokból. Másképp fogalmazva: amikor valaki táplálékkiegészítőként is fogyaszt proteinnel dúsított ételeket, fehérjeporokat, akkor az a szükségesnél eleve magasabb mennyiséget még tovább emeli, akár több mint 2 gramm/testsúly kilogrammra.

Ezt olvastad már?

Edzés és diéta előtt: miért a labor az első lépés az életmódváltásban?

Mennyi vizet kell inni naponta? – A túlzott hidratálás és a valós szükségletek határai

Tislér hozzáteszi: az egészséges emberek esetében a fehérjék a bélrendszerben aminosavakra bomlanak, amelyek felszívódásukat követően abban segítenek, hogy a szervezet felépítse a saját fehérjéjét.

A folyamat ciklikus: a fehérjék egy idő után lebomlanak, és az aminosavak bomlástermékeit a vese távolítja el nitrogéntartalmú anyagok, elsősorban az úgynevezett karbamid formájában. Ha viszont valaki krónikus betegségben szenved, akkor a vese nem tudja ezeket kiválasztani, ezért a vérben megemelkedik a karbamidszint.

A megnövelt fehérjebevitel és az aminosav-felszívódás élettani következménye, hogy fokozódik a vesék kis szűrőinek munkája, mégpedig azért, mert a szervezet úgy érzékeli, hogy ha sok fehérjét kapott, akkor több karbamidot kell kiválasztania, ezért kettőzött erővel kezd dolgozni. Vagyis az aminosavak a vesékre fokozott kiválasztási terhet rónak – magyarázza a nefrológus.

Dr. Tislér András kiemeli: egy egészséges veseműködésű ember esetében a napi 120-130 grammnyi fehérjebevitel valószínűleg hosszú távon sem okoz vesekárosodást, ám krónikus vesebetegség fennállásakor javasolják a fehérjefogyasztás csökkentését.

Az atléták és a testépítők persze ennél jóval nagyobb, extrém mennyiségű proteint is bevisznek, részben a fehérjedús étrendjükkel (pl. csirkemell, tojás fogyasztása), illetve elsősorban fehérjeporokkal. Esetükben a napi bevitt fehérjemennyiség akár 3-4 gramm/testsúly kilogramm is lehet, tehát 200-300 gramm fölé is emelkedhet, és minél nagyobb a fehérjebevitel, annál nagyobb teher nehezedik a veseszűrőkre.

„Sokszor előfordul, hogy aki ilyen intenzíven fókuszál a testépítésre, az nemcsak fehérjét használ táplálékkiegészítésként, hanem további szereket, mint például kreatint, vitaminkomplexeket, akár anabolikus szteroidokat, néha vízhajtót is, ezek pedig összeadódva növelik a vesebetegség kialakulásának veszélyét” – magyarázta dr. Tislér András.

A cikkben szereplő információk nem minősülnek orvosi tanácsnak, és nem helyettesítik a szakszerű egészségügyi konzultációt.

Forrás: Semmelweis Egyetem

Borítókép: Freepik