Az alvás, a stressz, de még a boldogság is más 35 után

Az életközepi válsággal kapcsolatban még mindig sok a kérdés. A szakértők között is eltérőek a vélemények annak kezdetét és lefolyását illetően, egy dolog viszont biztos: habár a jelentős változás sokszor jelent kihívást, lehetőségként is tekinthetsz rá.

Az életközepi válság hatására többek között megváltozik az alvás, a stresszkezelés, az általános jóllét, de még a boldogság fogalma is. Más fejlődési időszakokhoz képest – mint például a gyermekkor, serdülőkor vagy a felnőtté válás folyamata, az életközepi válság kezdete sok esetben egyéni és mivel ez az életszakasz sokkal hosszabb ideig tart és változatos társadalmi szerepeket ölel fel, nehéz meghatározni.

Míg az 1990-es években a kutatók egyetértettek abban, hogy 35 éves kor után már középkorúnak lehet tekinteni valakit, ma már ez kitolódott a 44 és 60 év közötti időszakra.

A megnövekedett várható élettartam és az orvostudomány fejlődése is hozzájárult ehhez az elmozduláshoz, hiszen a mai felnőttek hosszabb ideig és egészségesebben élnek, mint az előző generációk. Emellett megnövekedtek az igények a családalapítás közbeni karrierépítéssel kapcsolatban is. Ez az oka annak, hogy egyes kutatók a nagyjából 30 és 45 év közötti időszakot a felnőttkor megalapozásaként kezdték el emlegetni, megkülönböztetve azt a korábban értelmezett középkorúságtól.
A kronológiai életkor viszont csak az egyik módja annak, hogy meghatározzuk a középkorúság, illetve az életközepi válság várható kezdetét. Margie Lachman pszichológus azt hangsúlyozza, hogy ehhez bizonyos életmódbeli szokásokat és társadalmi szerepeket is érdemes figyelembe venni.

Sok szerep, kevés idő

A középkorú felnőttek átlagosan négy kulcsszerepet töltenek be: munkavállaló vagy háztartásbeli, házastárs vagy élettárs, szülő és “felnőtt gyermek”, azaz a szülők iránti gondoskodás is megjelenik, mint szerep. Habár a kihívások egyúttal lehetőséget is jelentenek az egzisztencia megalapozására, a siker elérésére és az egészséges önbecsülés kialakítására, ehhez magas szintű időbeosztási készségekre van szükség, a különböző szerepek közötti lavírozás viszont sokak idejét és energia készletét felemészti.

Ez az az időszak, amikor megjelennek olyan egészségügyi problémák, mint például a lassuló anyagcsere, a hormonváltozás vagy az elhízás. Mindeközben a nőknél megjelennek a menopauza jelei, hőhullámokkal és érzelmi hullámvölgyekkel küzdenek, a férfiak esetében pedig nagyobb eséllyel kell alvászavarokkal, alvási apnoé kialakulásával, azaz alvás közbeni légzéskimaradással számolni.

Alvás, stressz, boldogság

Az életkorral összefüggő fizikai változások azonban nem az egyetlen tényező, amelyek veszélyt jelentenek az alvás minőségére. A szerepek közötti zsonglőrködés gyakran okoz stresszt a középkorú felnőttek körében, a folyamatos stressz pedig tovább fokozza a már említett alvászavarok kellemetlen tüneteit. Innen már csak egy lépés az ördögi kör, hiszen a kialvatlanság miatt csökken a stressztűrő képesség, ez az állapot pedig további egészségügyi problémákat idézhet elő.

Mind az alvás, mind a stressz befolyásolja az általános jóllét érzését, az érzelmeket, így várhatóan a boldogság érzése is egy egyre távolibb, lassan elérhetetlen célnak fog tűnni. Kutatások szerint jóval kevesebb középkorú ember boldog, mint a fiatalabb vagy az idősebb korosztály tagjai között.

Bár a kutatóknak sikerült azonosítani az alvászavarok, a megnövekedett stressz és az alacsonyabb boldogságszint általános mintáit a középkorú emberek körében, a tapasztalatok személyenként változhatnak. Egyes embereknél ez az időszak a növekedésről, míg másoknak a hanyatlásról vagy éppen a kettő közötti egyensúlyozásról szól, a személyes növekedés pedig összefügg a középkorban érzett általános jólléttel.

Kétségtelen, hogy az időskor szempontjából ez az időszak kulcsfontosságú, amely meghatározza az öregedés várható pályáját is. A különböző szerepek és feladatok közötti egyensúlyozásban pedig nem lehet eleget hangsúlyozni a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás, illetve a hatékony stresszkezelés értékét, amelyek segíthetnek abban is, hogy az életközepi válság helyett életközepi potenciálként tekints erre az időszakra.