A munka szabályai és körülményei sokat változtak az elmúlt száz évben, és bár ma már fényévekre vagyunk azoktól az állapotoktól, ahogy a 20. század elején dolgoztak az emberek, továbbra is keressük, mi az a legoptimálisabb munkamennyiség, ami mellett megvan a társadalmi hasznosság, de boldogok is vagyunk.
A legújabb koncepció, amivel egyre több munkahely és már egész országok is kacérkodnak, az a négynapos munkahét, és most úgy tűnik, az eddigi legnagyobb próbaüzemben jól teljesített a háromnapos hétvége.
A négynapos munkahét – vagy háromnapos hétvége, attól függ, honnan nézzük – elgondolásnak megvannak a maga előnyei és persze a hátrányai is, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a heti öt napos, napi nyolc órás munkahét sem épp a legideálisabb.
A világjárvány is éppen arra világított rá, hogy a rugalmas beosztás mellett is halad a munka, tehát nem kell görcsösen ragaszkodni az elmúlt évtizedekben beragadt szigorú keretekhez, hiszen nem lehet egy sémát ráhúzni mindenkire.
Persze lehet teóriákat alkotni, és arról vitázni, hogy mi lenne ha, de amíg élőben nem teszteljük ezt le, addig nem tudunk semmi biztosat sem. Korábban már írtunk róla, hogy több ország is eljátszott a négynapos munkahét gondolatával, és ehhez az alapot olyan cégek adták, ahol már megvalósították ezt a felállást. A visszajelzések egyértelműen pozitívak minden olyan helyről, ahol előremutató módon meghozták a döntést a rövidebb hétről és hosszabb hétvégéről, így elérkezett az idő, hogy nagyobb léptékben is kipróbálják ezt. Az eddigi legnagyobb kísérlet Izlandon zajlott, és az eredmények alapján óriási sikert aratott – számolt be róla az Independent.
A pilot programban Izland aktív munkavállalóinak több mint egy százaléka vett részt, ami során 35-36 órára csökkent a munkaidő, miközben a fizetés változatlan maradt. A kísérlet 2015 és 2019 között zajlott, és több mint 2500 ember vett benne részt, az izlandi és angol kutatók közös analízise nyomán pedig azt lehet elmondani, hogy növekedett az emberek produktivitása és jóléte.
Az izlandi szakszervezeti szövetségek, amelyek együttesen tárgyalnak a legtöbb izlandi alkalmazott béréről és munkafeltételeiről, a kísérlet eredményeként már elkezdtek tárgyalni a csökkentett munkaidőről. A kutatók becslései szerint a próbaidőszak után 2019-2021-ben kötött új megállapodások eredményeként Izland teljes dolgozó népességének 86 százaléka esetében vagy csökkentették vagy pedig a szerződés alapján rugalmasan csökkenthetővé tették az óraszámukat.
A kísérletet a reykjavíki városvezetés és az izlandi kormány indította a szakszervezeti szövetségek és civil társadalmi szervezetek nyomására. A tesztben voltak 9-től 5-ig dolgozók és olyanok is, akik váltott műszakban végezték a munkájukat, tehát a résztvevők többek között irodákban, óvódákban és kórházakban dolgoztak, valamint szociális munkások is voltak közöttük.
Az angol Autonomy és az izlandi Association for Sustainability and Democracy (Alda) által végzett analízis azt találta, hogy a résztvevők jóléte minden indikátort tekintve drámaian növekedett.
A stressz mennyisége, a kiégés, valamint az egészség és a munka-magánélet egyensúlya is jelentősen növekedett minden csoportban. A kutatók azt is hozzátették, hogy a produktivitás és a szolgáltatások színvonala a kísérlet során ugyanolyan maradt, mint korábban vagy javult.
„Az izlandi rövidebb munkahét kísérlet azt mutatja nekünk, hogy nemcsak lehetséges kevesebbet dolgozni a modern időkben, de a progresszív változásra is lehetőség van” – mondta Gudmundur D. Haraldsson, az Alda kutatója. A kísérletet úgy tervezték, hogy bevétel-semleges legyen az városi tanács és a kormány számára is.
Will Stronge, az Autonomy kutatási igazgatója azt mondta: „Ez a tanulmány megmutatja, hogy a világ legnagyobb kísérlete a rövidebb munkahétre az állami szektorban minden szempontból óriási siker volt. Megmutatja, hogy ez a szektor megérett, hogy a rövidebb munkahét úttörője legyen.”
Az izlandi eredmények példaként szolgálnak most a kutatók kezében, hogy a brit önkormányzatokat és a kormányt is meggyőzzék a rövidebb munkahét kivitelezhetőségéről és hatásosságáról. A kérdés, hogy vajon Magyarországon mikor jutunk el oda, hogy megvalósítható legyen ez a felállás?
