Januárban futótűzként terjedt a hír, hogy Finnországban új élet kezdődhet a négynapos munkahét bevezetésével, aztán hamar kiderült, hogy félreértésről volt szó, Sanna Marin miniszterelnök támogatja ugyan az elképzelést, de ez még csak egy távoli jövőkép.
A járványt a mostani állás szerint sikeresen leküzdő Új-Zélandon azonban Jacinda Ardern miniszterelnök nyilvánosan arról beszélt, a munkáltatókon és az alkalmazottakon múlik a rövidebb munkaidő, illetve javasolta, hogy legyen több állami ünnep a turizmus és vendéglátás támogatására.
Mitől lesz az ember boldog? Pontosabban, mitől lesz boldog a modern ember? A 20. század fordulóján volt, hogy akár 16 órát is dolgozott egy munkás a gyárban heti hat napon át borzasztó körülmények között, így valószínűleg gondolkodás nélkül cserélt volna egy mai 40 órát dolgozó irodai alkalmazottal, a munka-magánélet egyensúlya mégsem jött el. A végtelen lehetőségek, programok és feladatok kereszttüzében épp az élet maga siklik el.
A svédek ebben is élen járnak
Megoldásként kézenfekvő módon a munkaidő csökkentése merül fel. Svédországban már 2015-ben elkezdtek vizsgálni a hatórás munkanap kivitelezhetőségét. Idősek otthonában dolgozó nővérekkel 18 hónapon át tesztelték az újfajta munkarendet, a résztvevők pedig a tesztidőszak során kevesebbet voltak betegszabadságon, jobb volt a közérzetük, a produktivitásuk pedig növekedett, például 85 százalékkal több programot szerveztek a betegeiknek, mint korábban. Ugyanígy például a Background AB nevű svéd produkciós cég is sikeresen vezette be a hatórás munkanapot. Az alkalmazottak kiegyensúlyozottabbak lettek, mivel még világosban el tudtak menni sportolni a nap végén vagy volt idejük hétköznap is kertészkedni. Ezzel megdőlni látszik a mítosz, hogy a kreatív szférában csak mértéktelen túlórával lehet sikeresnek lenni. Az új rendszer persze sok kérdést vet fel gazdasági oldalon, így a tesztektől és az elszórt esetektől eltekintve Svédországban sem vált még általánossá a rövidebb munkanap.
A finnek hamis reményeket keltettek Európában
Egy másik északi országban másik út merült fel, vagyis nem az órák, hanem a napok csökkentésével tennék boldogabbá a lakosokat. A karácsonyi és szilveszteri pihenő utáni kajakómás álmatag közhangulatban úgy pottyant be a hír a négynapos finn munkahétről, mint atombomba a kacsaúsztatóba. Aztán gyorsan lehűltek a kedélyek, kiderült ugyanis, a finn kormány programjának sem jelenleg, sem a közeljövőben nem része a rövidített munkahét. Mindössze arról volt szó, hogy Sanna Marin decemberben hivatalba lépett miniszterelnök támogatja ezt a rendszert, inkább csak távoli lehetőségként, célként merült fel eddig. „Hiszem, hogy az emberek megérdemlik, hogy több időt töltsenek a családjukkal, a szeretteikkel, a hobbijukkal és az élet olyan más elfoglaltságaival, mint a kultúra” – mondta a világ jelenleg legfiatalabb miniszterelnöke 2019 őszén pártja, az SDP konferenciáján.
A járvány átszabja a munka világát
Aztán jött egy világjárvány, amire a tudósokon kívül senki sem számított, és a felek megkérdezése nélkül tette a home office-t a normává, de ahogy a Szilícium-völgyben sem lesz már minden a régi, úgy a hét hétnyi lezárást követően – jelenleg 35 koronavírus beteget tartanak számon az országban, közülük egy szorul kórházi kezelésre, összesen pedig 1153 fertőzött volt és 21 haláleset – újranyitó Új-Zélandon is megváltozik a munka menete. Jacinda Ardern miniszterelnök május 20-án egy autó hátsó üléséről bejelentkezve finoman megpendítette a négynapos munkahét lehetőségét, és már ez a burkolt célzás is elég volt ahhoz, hogy az emberek lázba jöjjenek. „Sokaktól hallom, hogy a munkahétnek négynaposnak kellene lennie. Ez lényegében a munkáltatókon és munkavállalókon múlik” – fogalmazott. Nem meglepő, hogy Ardern az elmúlt 120 év legnépszerűbb miniszterelnöke Új-Zélandon. Emellett arról is beszélt, hogy mennyi gyönyörű hely van Új-Zélandon, amit felfedezhetnek az emberek, nem kell külföldre utazniuk. (A videón 3:33-tól hallható a munkaidőre vonatkozó gondolatai.)
A közgazdászok szerint a jelenlegi a legnagyobb változás a munkában a II. világháború óta, ami megmutatta, nem csak egyféleképpen lehet hatékonynak lenni, és egy kis akarással minden megoldható. Az otthoni munkavégzéssel átértékelődött az idő és hogy mi az igazán fontos, a bezártság feloldása után pedig ez sok tanulsággal szolgálhat.
A kevesebb munkát nemcsak a hét újrastrukturálásán keresztül érné el a miniszterelnök, de extra állami ünnepeket is bevezetne. Ezekkel az intézkedésekkel a turizmust és vendéglátást szeretnék támogatni, hiszen az embereknek több ideje lesz belföldön utazgatni, ezzel pótolva a külföldiek elmaradása miatt kiesett bevételt.
Persze az, hogy ki hol és milyen elosztásban hatékony, nem lehet uniformizálni, ez a mostani helyzet legnagyobb hibája is, így ennek elkerülésére a rugalmasság és a közös megoldáskeresés lehet a legjobb hosszú távú stratégia.
