Top látnivalók Izlandon

Izland turizmusa az elmúlt években óriási növekedést mutatott: míg az 1990-es években alig 130 ezer turista érkezett a szigetre, 2023-ra már több mint 2,2 millióan látogattak ide. A közösségi médiában virális kampányok, a Kék Lagúna vagy az Aranykör ismertsége miatt az ország mára a világ egyik legtrendibb úti céljává vált. Ez azonban komoly kihívásokat is hozott: a túlturizmus Izlandon is érezhető. A helyi szakemberek ezért arra ösztönzik a látogatókat, hogy fedezzék fel az ország kevésbé ismert, de legalább annyira különleges északi régióit – a fjordokkal, geotermikus fürdőkkel, bálnalesekkel és viking örökséggel teli vidékeket.

Izland idegenforgalma az utóbbi években jócskán megizmosodott. Ma már szinte elképzelni is nehéz, de az 1990-es évek elején évente még csak alig több mint 130 ezer külföldi utazott a szigetországba. 2023-ra ez a szám elérte a 2,21 milliót, ami nagyságrendekkel múlja felül a helyi, megközelítőleg 380 ezer fős lakosságot – írja a BBC. A szakértők szerint Izland a hatékony turisztikai kampányoknak, a közösségi médiás viralitásnak és a gyönyörű természeti különlegességeknek köszönheti méregerős csáberejét.

Egy 2014-es, az Instagramon zajló kampány során valósággal elárasztották a közösségi platformot a helyi termálfürdőket, gleccserlagúnákat és vulkáni eredetű, fekete homokos strandokat népszerűsítő tartalmak. Az ilyen és ehhez hasonló megmozdulásoknak is köszönhető, hogy Izland ma a trendi úti célok közé tartozik, ez azonban nemcsak áldást, de ódiumot is jelent a szigetország számára. A túlturizmus immár itt is olyasfajta kihívást jelent, mint egyes mediterrán üdülőparadicsomokban.

A külhoniak zöme az ország turisztikai gócpontjai felé veszi az irányt: bakancslistájukon éppúgy szerepel Reykjavík, mint a Kék Lagúna nevű geotermikus gyógyfürdő, vagy a szédítően látványos túraútvonal, az Aranykör.

A felsorolt helyszínekre irányuló turista-invázió mára túlnőtte az egészséges kereteket, így az utazási irodák most arra sarkallják a látogatókat, hogy inkább az ország ismeretlenebb, eldugodtabb, de nem kevésbé attraktív vidékei felé induljanak el. Izland északi régiói – a fenséges fjordokkal, a geotermikus fürdők özönével – nem pusztán egzotikusak és látványosak, de végtelen nyugalmat is árasztanak magukból.

A Skjálfandi-öböl partján elterülő Húsavík az északkeleti térség legfontosabb települése. Már festői kikötője is Instagram-fotóra kívánkozik, valódi szexepiljét azonban a hajós bálnaleseknek köszönheti. Az ilyen alkalmak során természetesen a bálnák fényképezésére is nyílik lehetőség. A program „főszezonja” júniustól augusztusig tart, de áprilistól októberig is indítanak szervezett utakat.

A BBC szerint 97 százalék az esély arra, hogy a látogatók egy-egy kaland során bálnával találkozzanak. Mivel számos faj képviselői áthaladnak ezen a területen, így a szemfülesebbek hosszúszárnyú bálnákat, orkákat, vagy akár barázdásbálnákat is lencsevégre kaphatnak. A bálnalesek során ma már gyakran villanymotorral működő járműveket használnak, alacsonyan tartva a zajszintet, ami a turisták és az állatok számára is nyugodtabbá, békésebbé teszi az élményt.

Akik a vakációjuk alkalmával művelődni is szeretnének, azok rögtön továbbutazhatnak a Húsavíktól 200 kilométerre található Sauðárkrókurba, ahol egy helyi múzeumban bárki újraélheti az 1238-as izlandi csatát, méghozzá a virtuális valóság (VR) technológiájának segítségével. A létesítmény egyik kiállításában olyan 11. századi relikviák is megtekinthetők, melyek az ország viking múltjának cáfolhatatlan bizonyítékai.

A messze földön híres izlandi gyepház ma már önálló történelmi-kulturális nevezetességnek számít. Ezek az építmények körülbelül 1000 évvek ezelőtt jöttek létre, mégpedig a szélsőséges, kiszámíthatatlan időjárásnak és az országban található kisebb erdősültségeknek köszönhetően. A gyepházakat nagy kiterjedésű alapokra építették, melyeket aztán lapos kövekkel borítottak. Ezután következett a fából készült keret-szerkezet, mely a gyeptéglák súlyának megtartásáért felelt. Magát a gyepet általában „másodlagos rétegként” helyezték a keretekre, olykor pedig halszálkaszerűen illesztették be. A bejárati ajtó volt az egyetlen kilátszó falfelület – sokszor faragványokkal is ékesítették -, s az rögtön az előszobába vezetett, ahol a tűzhelyet is kialakították.

Az izlandi juhtenyésztés szintén régre visszanyúló tradícióval rendelkezik. Az északi régióban szabadon kóborló juhok szolgáltatják azt a gyapjút, melyet a sziget közismert lopapeysa pulóvereinek elkészítéséhez is felhasználnak. A tartós, melegségükről és jellegzetes mintázatukról híres ruhadarabok híven idézik meg az ország pásztori hagyományát, mely ma is a rusztikus életforma sarokköve.

Bár a turizmus fellendülése rengeteg pozitívumot hozott magával, az izlandi idegenforgalom még ma is sok mindennapos problémával küzd. Szinte állandó veszélyforrást jelent, hogy a meggondolatlan turisták aktív vulkáni területek közelében szelfiznek. 2017-től az ország – az ilyen és ehhez hasonló jelenetek elkerülése érdekében – online megállapodást köt a látogatókkal, melyben utóbbiak garantálják, hogy látogatásuk során óvni fogják az izlandi kulturális örökséget és az ökoszisztémát. Sokan abban bíznak, hogy e vívmány – és az idegenforgalmi gócpontok „tehermentesítése”, az utazók vidéki helyszínekre csábítása – „megszelídítheti” a tömegturizmust.