A krízis átírt mindent, amit eddig a munkáról gondoltunk

Távmunka, négynapos munkahét, számonkérés, elvárások és méltányosság – a pandémia jelentősen átírta a munkamódszereket és a kialakult szokásokat, sok ember esetében pedig azt is, ahogyan eddig magára a munka fogalmára gondolt.

A koronavírus-járvány kezdetén az emberek attól féltek, hogy elveszítik az állásukat, ami egyet jelentett a jövedelemmel és a stabilitás érzésével. Majd miközben a legtöbben elkezdtek otthonról dolgozni, megtapasztalták a lehetőségét annak, hogy irányíthatják mindennapjaikat és nem feltétlenül kell minden nap bejárni az irodába, meglátták a helyzet adta előnyöket is – magyarázza Avigail Lev, San Franciscó-i klinikai szakpszichológus a CNBC kérdésére.

Hogyan változott a munkavállalói attitűd az elmúlt két év alatt?

Szemben azzal az általánosan elfogadott szemlélettel, hogy teljesen normális mindennél keményebben dolgozni és a kiégéssel küzdeni, az emberek hirtelen szembesültek azzal, hogy az élet mennyire törékeny. Új értelmet kapott a kérdés, miszerint hol látod magad öt év múlva, amikor bebizonyosodott, hogy egyik napról a másikra megváltozhat minden.
A világjárvány elleni küzdelem harmadik évébe lépve, az emberek belső reflexióikat terelgetik, új munkamódszerré formálják őket, közben pedig fókuszba kerül a munka értelme, szemben például olyan extrém esetekkel, hogy a munka magát az identitást is meghatározza.

A pandémia pusztítása sok embert arra késztetett, hogy átértékelje, mi a prioritás az életben, mivel érdemes időt tölteni és mivel nem. A munkaidő naplózása és a szeretteivel töltött idő között az emberek túlnyomórészt az utóbbit választják.

„Az emberek ma sokkal inkább gondolnak a munkára úgy, hogy az csak az élet része, vagy csak egy dolog, amit csinálsz, és rugalmasabb is lehetsz a munkavégzés során” – mondja a szakértő. „Nem tudom megmondani, hogy boldogabbak-e vagy kevésbé. Nagyobb beleszólásuk van viszont abba, hogyan néz ki a munkájuk és az identitásuk” – teszi hozzá.

A kiégés leküzdése

A mai karrierkép még meglehetősen bizonytalan. Továbbra is magas a megnyíló állások száma és a fluktuáció, a vezetők újra felállítják az irodába való visszatérés lehetőségeit, a fizetésemelések viszont nehezen követik az inflációt.

“Bebizonyosodott, hogy a dolgok mindig változni fognak, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy a hozzáállásunk is megváltozzon a körülöttünk zajló dolgok hatására. Egyre többen teszik viszont fel maguknak a kérdést, hogy ez a munka valóban engem szolgál-e? Hogy érzem magam?” – magyarázza a pszichológus.

“Ez egy nagy változás kezdete lehet abban, ahogyan a társadalom a munkával kapcsolatos kiégést kezeli, amely évek óta növekszik, és a járvány idején megugrott. A távmunka révén az emberek látták, hogy lassabb élettempót is élhetnek” – teszi hozzá.

Az a képesség, hogy valaki eldöntheti, hol végezze a munkáját, erősebb biztonságérzetet és kontrollt biztosít az embereknek. Azáltal a lehetőség által, hogy a munkavállaló eldöntheti hogyan és hol dolgozzon, nagyobb értelmet nyer maga a munka is.

Nemet lehet mondani a rossz főnökre

A jelentős munkaerőhiány hatására a szervezetek emelték a béreket, javították a béren kívüli juttatási csomagokat és kiemelt figyelmet fordítottak az employer brandingre is, azzal viszont kevés vállalat néz szembe, hogy a munkavállaló a céghez csatlakozik, de a vezető miatt távozik és a felmondás leggyakoribb oka a vezető személye. A krízis arra késztette az embereket, hogy újraértékeljék, hogyan és kivel akarják eltölteni az idejüket.

“Mások pedig teljesen újradefiniálják a munkával kapcsolatos szemléletüket azáltal, hogy saját főnökükké válnak” – magyarázza a szakértő, nem véletlen, hogy több országban is rekordszámú vállalkozói kérelmet nyújtottak be.

A munkáltató felelőssége

Vannak azonban biztató jelek, amelyek szerint a munka jövője sokkal alkalmazkodóbb lehet. A munkavállalók nagyobb befolyással rendelkeznek a munkaerőpiacon. A leginkább sújtott ágazatokban foglalkoztatottak ismét visszakapják munkájukat és ambícióikat. Az emberek viszont elvárják a munkaadóiktól, hogy jobban vigyázzanak az alkalmazottakra és a közösségre a globális egészségügyi válság, a társadalmi igazságtalanság, az éghajlatváltozás fokozódása és a demokráciát fenyegető veszélyek közepette.

Az álláskeresők tudatosabban választanak munkahelyet, előzetesen ismertetik elvárásaikat, közhelyek helyett pedig konkrétumokat akarnak látni. Az emberek nem akarnak visszatérni a régi normához, hanem újat akarnak.