Az AI már a hallottakat is visszahozza, de vajon milyen áron?

A mesterséges intelligencia ma már nemcsak képeket élesít és hangokat klónoz: képes olyan élményt teremteni, mintha egy elveszített szerettünk újra megszólalna. Ez egy pillanatra vigasz lehet, de könnyen kinyithat egy ajtót, amin nem biztos, hogy érdemes belépni.

Egyre több cég foglalkozik azzal, hogy fotókból mozgóképet készítsen, hangmintákból megszólaló avatárokat generáljon, vagy chatelhető „változatot” építsen elhunyt emberekből. A cél ugyanaz: adni még egy percet, egy ismerős pillantást, egy megszokott beszélgetést. Ahogy a GQ részletes riportja bemutatja, a korábbi barkácsmegoldásokat mára induló vállalkozások váltják fel, amik a közösségi posztoktól a hangüzenetekig minden elérhető nyomot felhasználnak.

Az egyszeri üzenetek sokaknál működhetnek, de az iparág még fiatal, kevés tudással rendelkezik arról, hosszú távon mit tesz a gyásszal. Az iparág legnagyobb visszássága pedig, hogy a sérülékeny embereket célozza meg. Egy amerikai férfi például karácsonyi meglepetésként édesanyjának készített rövid hangüzenetet az édesapja klónozott hangjával. Nem a technika volt benne a legmegrendítőbb, hanem egyetlen szó: a becenév, ahogy a férj minden nap szólította a feleségét.

Tomasz Hollanek, a Cambridge-i Egyetem kutatója szerint a piac két fő igényt szolgál: vannak, akik újra kapcsolatba lépnének az elhunyttal, és vannak, akik még életükben szeretnék „megörökíteni” magukat a család számára.

Ezt olvastad már?

Kezd repedezni az Nvidia egyeduralma? A Meta már a Google felé kacsintgat

Bitcoinnal fűtenek Amerikában – forradalom vagy illúzió?

Miért ennyire vonzó ez?

A gyász természetes része, hogy meg akarjuk őrizni a kapcsolatot az elhunyttal. Régen ezt levelek, hangposták, fényképek jelentették. Az MI viszont nem csak emlékeztet, hanem válaszol is. Ez pedig könnyen kimozdít abból a folyamatból, amelyben lassan elfogadjuk, hogy a kapcsolat formát váltott. A háttérben az a nagyon emberi vágy áll, hogy halljuk még egyszer utoljára a hangot, lássuk még egyszer az arcot. Az elmélet tudományos összefoglalóját lásd itt: Continuing Bonds Theory.

Amikor a beszélgetés már hátráltat

Egy-egy célzott, rövid üzenet sokaknak szelíd, vállalható formája a gyásznak. A gond akkor kezdődik, amikor a napi rutin részévé válik az elhunyttal folytatott „beszélgetés”. A gyors válasz dopaminlöketet adhat, a visszacsatolási spirál pedig lassan függőséget építhet. Ami pillanatnyilag enyhíti a fájdalmat, az hosszabb távon késleltetheti az elfogadást.

Az első hetek-hónapok különösen érzékenyek. Az úgynevezett akkut gyászban minden érzelem felerősödik; ilyenkor az MI-re támaszkodni könnyen elkerülő viselkedéssé válhat. És van még egy törékeny pont: a technika nem tévedhetetlen. Ha a rendszer „félrebeszél”, ha idegen hangnemet, szavakat használ, az nemcsak kizökkent, hanem torzíthatja is az emléket.

Kié a digitális kísértet?

A pszichés kockázatok mellett a beleegyezés kérdése is a határokat feszegeti. Aki a rendszert használja, gyakran nem az, akinek a hangját, arcát felépíti a gép. Mit szól ehhez a család? Ki dönt, ha az egyik testvér szeretné, a másik elutasítja? És mi volt az elhunyt valódi kívánsága az adatai kapcsán? Ezekre ritkán készülünk, pedig ma már a digitális életünk is a hagyaték részét képezi. Az adathasználat pedig külön aknamező. Ki birtokolja a „digitális személyt”? Mi történik, ha a szolgáltatás megszűnik? Előfordult már, hogy embereknek másodszor kellett „elveszíteniük” valakit, ezúttal digitálisan.

A digitális örökség ma már nemcsak jelszavak listája. Érdemes családon belül tisztázni: ki mit szeretne, milyen formában legyenek megőrizve a hangok, fotók, üzenetek, és mi az, amiből nem kérünk. Ugyanakkor gondoljuk végig a saját online jelenlétünket is: mi marad utánunk, és mit üzen? A technológia segíthet megőrizni a köteléket, de nem léphet a gyász helyébe, és valójában nem helyettesíthet senkit. Egyszerűen vannak dolgok, amiket nem szabadna bolygatni, mert természetes módon, eredendően nem erre vagyunk kalibrálva.

Források: GQ, Washington Post

Borítókép: vecstock, Freepik