Célok nélkül nincs motiváció

A motiváció nem jön magától, neked kell érte menni.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
  • 960
    Shares

hirdetés

Orbán Gergely

Ha lenne lehetőségem az újrakezdésre, most biztosan másként csinálnám – amilyen sokszor jön elő a gondolat, általában olyan ritkán követi jelentős változás.

hirdetés
hirdetés

Orbán Gergely nem várt évtizedekig tétlenül. Az egyetemi padot egy időre a vállalkozói lét iskolájára cserélte. Jelenleg öt cég operatív vezetője, ebből kettő saját vállalkozás, tavaly novemberben pedig a VOSZ történetének legfiatalabbjaként elnyerte a Vállalkozók Országos Szövetségének az Év Vállalkozója díját. Orbán Gergely mindössze 25 éves és meggyőződése, hogy a motiváció nem jön magától, neked kell érte menni. A hónap olvasói története.

A motiváció nem jön magától, neked kell érte menni.

De nem ám! A motiváció általában nem „jön”, hanem „mi megyünk érte.” Viszont előtte még van egy lépés, ugyanis célok nélkül motiváció sincs. A célok pontos meghatározásához véleményem szerint két út van, a megoldás pedig valahol a kettő között félúton.

Az egyik, amikor még nem tudod, hogy mit szeretnél a jövőben elérni, csak abban az egyben vagy biztos, hogy a mostani állapotból ki kell mozdulnod – sokáig én is ebben a cipőben voltam. Akár üzleti szempontból, akár a magánéletet illetően, de úgy érzed, valamilyen szempontból nem a helyeden vagy. A felismerés és a változás irányába történő első lépésre való hajlandóság között azonban óriási szakadék van.

hirdetés

A másik út, amikor a végső célt egyértelműen meghatározod. Anyagi függetlenség, szép ház, autó, boldog és szerető család – vagy valami ilyesmi. Ennek a verziónak is megvannak a hátrányai, mert nem biztos, hogy az egyértelműen meghatározott cél az adott helyzethez képest valóban reális célkitűzés, az út pedig, amin haladsz baromira nem oda fog vezetni öt vagy tíz éven belül. Így akár évtizedekig is dédelgethetsz egy álmot abban a hitben, hogy mindent megtettél érte – miközben csak sodródtál az eseményekkel.

A megoldást tapasztalatom szerint valahol a kettő között kell keresni. Miután megvan a pontos cél, amit bármelyik pillanatban képes vagy vizualizálni, jöhet a konkrét lépésekre lebontott terv. Ezután pedig jön a kőkemény munka, amit nem lehet megspórolni. Dolgozni, fejlődni kell, törekedni kell a kapcsolatépítésre és persze mindeközben az egészség testi, lelki és szellemi szinten való megőrzésére. Ha megvan a terv, jöhet a következő fejezet, hogy a végén az álom ne csak a fejedben létezzen.

Egyetlen út van, előre.

Gyakran érzem azt beszélgetések közben, hogy „ez csak kifogás”. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan jönne is rá a válasz: „nem az, hiszen neki szerencséje volt, neki meg több pénze volt, ő meg jómódú családból jött, annak pedig egész egyszerűen csak jobban megy”. Vagy kicsit más kontextusban: „azért mert esik az eső” vagy „de hát most hétvége volt” és „mégis mikor lett volna rá időm”… A felelősség áthárítása az egyik legkönnyebb dolog. A téves gondolatmeneten pedig csak szemléletváltással lehet változtatni.

Kinek is magyarázod, hogy miért nem megy valami? A főnöködnek? Az üzlettársadnak? A barátaidnak vagy a családodnak? Részben lehet, de elsősorban saját magadnak. A megoldandó feladat egészen 99 százalékáig képesek vagyunk tagadni és a könnyebb, menekülő utat választani: a kifogásgyártást.

Fordítsuk meg kicsit a dolgot: Kit nevezünk kitartónak? Azt, aki akár több kudarc esetén is megy tovább és (jó esetben) eléri a célját. A legnagyobb különbség a kitartó/megoldó szemlélet és tagadó szemlélet között a kudarcok száma. Van, akinek három alkalommal sem sikerült a megoldás, ezért úgy dönt, hogy „ezt nem lehet megcsinálni”. És van, aki a tizenötödik próbálkozásig sem adja fel. Így lesz egyre ügyesebb, kreatívabb, körültekintőbb. Akinek pedig végül sikerült az vajon mit mond? Valószínűleg semmit, mert már a következő feladatot csinálja.

A kétféle szemlélet a próbálkozások után elért eredménynél válik szét igazán. Teljesen mindegy, hogy hányszor próbálkoztál, teljesen mindegy, hogy kinek és milyen magyarázattal álltál elő, ami miatt nem sikerült. A végén egyetlen kérdést érdemes csak feltenni: sikerült-e elérni a célod?

A siker és ami mögötte van.

Van az a bizonyos jéghegyes kép. Ami kilátszik a vízből az a Siker, amit mások látnak, és ami a víz felszíne alatt van az pedig az Áldozat, amit meghoztál a Sikerért. Ahogy Schwarzenegger is megmondta: „A sikernek nem titka van, hanem ára.”

Ha kitűzted a célt és megvan hozzá a lehetőség, hogy elérd, már csak egyetlen dolog hiányzik: a megfelelő mennyiségű kitartó munka, a megoldó szemlélet valamint az idő és energia, amit arra szánsz, hogy elérd a célt. Egyszóval az Áldozat.

Mindenkinek 24 órából áll egy nap, ezzel kell – szó szerint – gazdálkodni. Minden napot előre meg kell tervezni és érdemes törekedni a felesleges időtöltés minimalizálására. Azt, hogy mi a felesleges mindenki maga dönti el természetesen, számomra az egyik legnagyobb segítség a prioritási sorrend felállítása volt, amit a feladatok, teendők mellé állítottam – és állítok a mai napig. Létszükség, önmegvalósítás, fejlődés, szórakozás – a mindennapi teendőket sokféleképpen lehet kategorizálni. Az eredmény és később a nagybetűs siker eléréséhez viszont biztos, hogy áldozatot kell hozni. A lemondás a mai napig része a mindennapoknak, a fegyelmezettség és a tudatos tervezés viszont lehetővé teszi, hogy akár több vállalkozás eredményes vezetése mellett az egyén se vesszen el. Azt gondolom, hogy ez az, ami idővel egy olyan élethelyzet megteremtéséhez vezet, amiben megvalósul az, amit Sikerként definiálunk.

Önfejlesztés és folyamatos tanulás.

Az egyik legnagyobb érték a mai világban az információ, amit tanulás útján lehet megszerezni a leghatékonyabban. Milyen szerencse, hogy járunk iskolába, majd egyetemre és szakmai gyakorlatra mielőtt kilépnénk a munka világába. Ennek ellenére mindig meglepődünk kicsit, amikor azt halljuk, hogy valaki diplomával a kezében mégsem a szakmában helyezkedik el, sőt talán még hosszantartó állást sem talál magának. Hoppá! Hogy is van ez?

Elképzelhető, hogy az a fajta információ, amit megtanulunk nem elegendő az üzleti életben?
– El. Sajnos attól, hogy tudjuk a másodfokú egyenlet megoldó képletét még nem biztos, hogy az üzleti életben talpraesettek, jól informáltak és problémamegoldó személyek leszünk. Lehet, hogy hiányozni fog az a tudás, ami kiemel az átlag munkavállalók, vagy az átlag vállalkozók közül. Egyetlen választás maradt ehhez: a szükséges tudást magadnak kell megszerezni.
A tudást senki nem veheti el, így az egyik legértékesebb dolog, amibe érdemes befektetni, az saját magad. Minél több időt szánsz új ismeretek elsajátítására annál nagyobb eséllyel leszel a leendő szakmák élmezőnyében. Ez egy verseny, ahol mindenki saját magát hajtja.

A mai világban egyetlen dolog állandó, a változás – igaza volt a régi nagy bölcseknek. Ez pedig hatványozottan igaz, amikor a technológiai fejlődés és a fogyasztói viselkedések változása elképesztő módon befolyásolja a vállalkozások mindennapjait és eredményességét. Nyitott szemmel kell járni és folyamatosan, megállás nélkül vizsgálni a környezetet, trendeket és a hosszú távú társadalmi, üzleti folyamatokat. A folyamatosan változó körülményekhez kötelező alkalmazkodni. Amennyiben ezt nem teszed meg, úgy stagnálni fogsz te is és a vállalkozásod is, az pedig bármilyen folyamatról is legyen szó, semmiképpen sem a fejlődés felé fog vinni.

Érdemes rendszeresíteni a szokást, hogy különböző hiteles forrásokból új információkat gyűjtesz, mivel a naprakész tudás egyre meghatározóbb szerepet kap versenyképesség megtartásában. Miért érdemes már az elejétől kezdve tudatosan építkezni? Azért, hogy ne évtizedek múlva kelljen majd szembesülni azzal a gondolattal, hogy ha lenne lehetőségem az újrakezdésre, most biztosan másként csinálnám.

Nem. Most kell máshogy csinálni!

hirdetés
hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
  • 960
    Shares

Előző cikk A prosztatarák lett a leggyakoribb daganatos betegség Nagy-Britanniában
Következő cikk A legújabb social media kihívás tűpontosan rátapint az online perszónánk hasadt voltára