A szavaink mutatják, hogyan értelmezzük a helyzeteket, és ez a testünkre és az idegrendszerünkre is hatással van. Ha mindent traumaként keretezünk, azzal azt üzenjük magunknak, hogy még mindig veszélyben vagyunk. Ilyenkor a szervezet túlélő üzemmódra vált: fokozott éberség, feszültség és bizalmatlanság jelenik meg. Idővel pedig nemcsak a világ tűnik ridegebbnek, hanem a saját történetünk is.
Miért árt, ha mindent traumának hívunk – és mit tegyünk helyette
Az utóbbi években divattá vált mindent traumának hívni. Egy szakítás, egy kemény mondat, egy megromlott barátság is megkapja ezt a címkét. Jól eshet, ha komolyan vesszük érzéseinket – de hosszú távon sokszor árthat is, ha túlozunk. A pontos szó ugyanis nem csak megkönnyebbülést ad, hanem irányt mutat a gyógyuláshoz is. A Psychology Today friss elemzése is erre figyelmeztet: nem minden fájdalom trauma – és ez kifejezetten jó hír.
A valódi traumánál ez a reakció életet menthet. De egy fájdalmas, ám elviselhető helyzetnél felesleges terhelést jelent. Mintha minden bokaficamot csonttörésként kezelnénk. A szervezet feszültebb marad, a gyógyulás pedig hosszabb ideig tart. Mert a szavaink alakítják azt, hogyan érzékeljük a világot, az érzékelésünk pedig visszahat a testünk működésére.
Ezt olvastad már?
Így legyél tudatosan jelen, önmagadért
Nem kell összetörnöd ahhoz, hogy összerakd magad – Melyik terápia illik hozzád?
Trauma vagy érzelmi seb? Nem mindegy, milyen gondoskodást választasz
A trauma olyan, mint egy csonttörés, ami megbillentheti az egész rendszert. A biztonságérzet, a kontroll, a valóságérzékelés is sérül. Az érzelmi seb inkább egy mélyebb vágáshoz hasonlít: nagyon fájhat és nyomot is hagyhat, de a belső rendszer ettől még nem borul fel. A gyógyuláshoz ilyenkor inkább újraértelmezésre, rendrakásra és határok kijelölésére van szükség.
Mikor beszélünk traumáról?
Traumáról akkor beszélhetünk, ha valaki olyan helyzetet él át – legyen az életveszély, testi fenyegetés vagy egy mély kapcsolati sérülés –, amelyben teljesen tehetetlennek érzi magát, és tartósan megrendül a belső biztonságérzete. A tünetek között megjelenhetnek a rémálmok, a betolakodó emlékek, az állandó készenlét és a fokozott riadékonyság.
Ugyanakkor a nem életveszélyes, de mélyen megérintő élmények – például megcsalás, elhagyás, érzelmi elhanyagolás vagy hosszan húzódó bizalmi sérülések – is képesek tartós félelmet és bizonytalanságot okozni, és évekre rányomhatják a bélyegüket a kapcsolódásainkra. Egy traumatikus élmény gyakran felborítja az alvást, az étvágyat, a koncentrációt és a kapcsolati működést, vagyis az élet alapvető ritmusait. Idővel ez a belső bizonytalanság könnyen átszivárog a mindennapok más területeire is.
Mikor „csak” érzelmi seb?
Érzelmi sebről akkor beszélhetünk, ha ugyan fáj, de nem bénít le, és képes vagy a mindennapi teendőidre koncentrálni. Ez nem jelenti, hogy nem foglalkozol a fájó élménnyel, de a fájdalom inkább azzal kapcsolódik, mit jelent számodra az, ami történt: „Miért volt ilyen nehéz?” vagy „Mit árul el ez rólam?”.
A legfontosabb, hogy nem élsz állandó riadókészültségben, ugyanakkor a teher időről időre újra felbukkan.
Miért gyógyító a pontos megnevezés?
A gyógyászatban sem kezelünk bokaficamat csonttörésként, és fordítva, hiszen az egyiknél túllőnénk, a másiknál pedig kevés lenne az ellátás. Ugyanez igaz a lelki fájdalmakra is. Ha érzelmi sebet traumaként próbálsz „megoldani”, túlterheled magad. Ha viszont a valódi traumát kezeled könnyed „önsegítő tippekkel”, érthető lesz a kudarcélmény.
A pontos megnevezés azért felszabadító, mert visszaadja a mozgásteredet. Nem mindegy, hogy törött vagy sérült valami. És ami talán a legfontosabb: így pontosabban tudod kiválasztani, hogyan gondoskodj magadról. A trauma gyógyulása elsősorban a stabilitás, a biztonság és az idegrendszer megnyugtatása felől indul. Az érzelmi sebek pedig főként megértéssel, tisztázással és másokkal való kapcsolódással gyógyulnak. A Psychology Today elemzése is ezt hangsúlyozza: a megfelelő név a megfelelő ellátást hívja életre.
Sokan felszabadulnak, amikor meghallják: lehet érzelmileg fájdalmas valami úgyis, hogy közben nem vagy traumatizált. Ne feledd, a hegek emlékeztetnek, de nem definiálnak. A pontos megnevezés nem bagatellizál – épp ellenkezőleg, segít megtalálni azt a gondoskodást, ami tényleg gyógyít. A gyógyulás így lesz gyorsabb, érthetőbb, és elérhetőbb is.
Forrás: Psychology Today
Borítókép: Freepik
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
