Amikor az állatok nevelnek: miért gyógyít a kapcsolat az állatainkkal?
A gyerek idegrendszere kapcsolódni akar. Valakit keres, aki elbírja az érzéseit, megnyugtatja a félelmeit, eligazítja, ha túl sok a zaj. Amikor ez a szülő mellett nem elérhető — túlterheltség, távolság vagy saját küzdelmek miatt — a rendszer nem áll le: talál egy másik helyet, ahol biztonságban meg húzódhat és gyakran egy állat lesz ez a „menedék”.
A kutyák következetes öröme, egy macska dorombolásának ritmusa, egy ló nyugalma mind olyan testi jelzés, amely lejjebb tekeri a belső készültséget. Nincs elvárás, nincs megfelelés, csak a puszta jelenlét és ez nagyon sok gyereknél az első megtartó kapcsolat.
Ezt olvastad már?
Az apaszerep legnagyobb kihívása – Mit tehetsz ha gyereked bullying áldozata lett?
Hihetetlen, de igaz: a háziállatok szó szerint átírják az immunrendszered működését
Hogyan hat az agyra ez a kötelék?
Az állattal való érintkezés fokozza az oxitocin – a kapcsolódás és biztonság hormonjának – termelődését emberben és az állatban egyaránt. Ez a hormon üzen a testnek, hogy lehet lassítani, lehet közel lenni, lehet bízni, mert nincs veszély. Emellett a gyengéd érintés és az együtt töltött idő a stresszhormont, a kortizolt is csökkentheti, és támogatja a rendezettebb élettani válaszokat .
Azonban nemcsak biológiai okokat találhatunk, a kutatások szerint az erős kötelékek a házi kedvencekkel magasabb önbecsüléssel, nagyobb társas megtartó erővel és jobb pszichés közérzettel társulhat. Egy kiszámíthatatlan vagy érzelmileg szűkös közegben élő gyerek számára ez a „megtartó jelenlét” fontos korrekciót jelent. Ismétlődő élményt ad arról, milyen a melegség, a kapcsolódás és a megnyugvás. Idővel stabilizáló erővé válik – néha az egyetlen ilyen erővé –, ami megtanít visszatalálni a belső egyensúlyhoz.
Az állatok, mint tanítók
A korán kialakult kötődés egy állathoz sok gyereknek az első igazán tiszta és biztonságos kapcsolati élmény. Amikor a kutya melléd ül, ha félsz, megtanulod belőle, hogy a közelség megnyugtathat, és nem kell tőle tartani. Amikor a macska magától az öledbe bújik, megtapasztalod, milyen érzés feltételek nélkül fontosnak lenni. Amikor egy ló mellett vagy, és a nyugalma rád is átragad, megérzed, milyen az, amikor valaki mellett egyszerűen jó lenni, erőfeszítés, megfelelés és szavak nélkül bízni valakiben.
Ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul. Beíródnak a testemlékezetbe: hogy a melegség lehet biztonságos, hogy a gyengédség nem kiváltság, és hogy léteznek olyan kapcsolatok, ahol a közelség nem fenyegető, hanem megnyugtató.
Aki gyerekként erősen kötődött egy állathoz, annál ez a tapasztalat később is működik, csak csendesebben: mint egy belső iránytű. Ez az iránytű segít felismerni, mi az, ami biztonságos egy kapcsolatban. Megtanít közelebb menni, amikor lehet, és kilépni, amikor kell. Gyorsabban hoz vissza a stresszből a szabályozott állapotba. Stabilabbá teszi a rezilienciát: a test már tudja, milyen érzés megnyugodni. Mindent összevetve tehát, akár jó gyerekkora van valakinek, akűr nehezebb, az biztos, hogy egy kisállat jelenléte rengeteget tanít a kicsiknek, bizalomról, szeretetről, kötődésről.
Forrás: Psychology Today
Borítókép: Freepik
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
