Apa lettél és bedaráltak a hétköznapok? Van megoldás!

Szülővé válásuk után a sokan eldobnak maguktól mindent, ami korábban fontos, vagy akár lényeges elemét jelentette az életüknek, ez pedig jelentős frusztrációt eredményezhet. De megvan a lehetőség arra, hogy szülőként is egyensúlyba kerüljünk.

Kétségtelen, hogy szülőként szabadidőt vagy énidőt felszabadítani komoly mutatványt jelent, ugyanakkor mégis törekednünk kell rá – nemcsak a saját, hanem a szeretteink jólléte érdekében is. Ha szülőként azt sem tudod, mikor volt utoljára néhány órád valóban önmagadra, akkor pontosan ismered azt a belső feszültséget és frusztrációt, amely ilyenkor kialakul. Szeretném jelezni, hogy kétgyerekes apaként írom ezt a cikket, és nem célom kioktatni vagy számonkérni téged, hogy miért nem futsz heti hétszer maratont. Ehelyett szeretném röviden megvilágítani, hogy milyen jellemző okok állnak a „szabadidőhiány” mögött, és hogyan alakíthatod ki a saját belső egyensúlyodat egy „átlagos” családi működés mellett.

Szerteágazó okok, mélyről fakadó önszabotázs

Ma már szerencsére nyíltan lehet arról beszélni, hogy szülőnek lenni – az egyébként megfogalmazhatatlan mélységű és minőségű szeretet mellett – rengeteg valós jelenlétet, figyelmet, mentális és érzelmi energiát igényel, s konkrétan megfogalmazható, olykor végtelennek tűnő kötelezettség- és feladatlistát is jelent.

Miközben komoly elvárásokkal nézünk szembe a munkával és a párkapcsolatunkkal, házasságunkkal kapcsolatban is – hiszen ezek sem működnek „csak úgy maguktól”. Innen nézve érthető, hogy a szülők döntő többsége nemcsak, hogy nem tud időt és energiát felszabadítani saját magára, de az egész egy ördögi körbe torkollik, amelyben a szükséglet vagy igény konkrét megfogalmazása is háttérbe szorul. Márpedig gondolat nélkül cselekvés sincs.

Nem csak pénz kérdése

Gyakran a támogató közeg hiánya is akadályozó tényező. Vagyis konkrétan nincs kire hagyni a gyerkőcöt akár egy mozi, egy rövid edzés vagy csak egy egyszerű séta idejére sem. Ugyanakkor a támogatás hiánya a családi kollektív tudatban is megjelenhet.

Amikor például az idősebb szüleid vagy a rokonaid negatívan minősítik az ilyen irányú törekvéseid, és te folyamatosan magyarázkodsz emiatt, akkor bizony ez a helyzet. Az Európai Unió egyik legszegényebb országában sajnos nagyon sokan küzdenek komoly anyagi nehézségekkel, ami megint csak szűkítheti a lehetőségeket, különösen azokban az esetekben, amikor valaki számára a kikapcsolódás, a feltöltődés egyet jelent például egy wellnesshétvégével. Ez persze egy téves gondolat. Egy kompetens felnőtt képes tudatos időmenedzsmenttel havi néhány órát felszabadítani saját igényeinek kielégítésére, miközben az énidő hasznos eltöltése, a feltöltődés a legtöbb esetben nem igényel jelentős anyagi ráfordítást sem.

Van-e jogom magamra is figyelni?

De van még egy oka annak, ha egy szülő nem fordít magára időt: a mélységes bűntudat érzése, mert úgy gondolja, hogy ezzel elhangolja a családját. Az itt felsorolt okok közül ezzel találkozom a legtöbbször az ismerőseim körében, illetve az ügyfeleim kapcsán is. Pedig a szülői öngondoskodás alapját nem az „elég idő” vagy az „anyagiak” jelentik, hanem az önfelhatalmazás, vagy másképpen: az önengedélyezés. Sok szülő érzi úgy, hogy nincsen joga magára odafigyelni, és veszi fel a sok évtizedes, ám (szerintem) kifejezetten kontraproduktív mártírszülő szerepét. Márpedig öngondoskodás nélkül nem lehet kiegyensúlyozott, elégedett, lelkileg és fizikailag is egészséges életet élni. Ha változtatnál, ezek a módszerek segíthetnek.

Az önfelhatalmazás fejlesztése

• Adj engedélyt magadnak: Tudd, hogy jogod van saját magadra is időt szánni. Ne érezd úgy, hogy ezt bárkinek meg kell magyaráznod. Egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb szülő több energiát tud adni a családjának is.
• Bűntudat helyett öngondoskodás: Ne érezd rosszul magad, ha időt szánsz magadra. Az énidő nem luxus, hanem egy alapvető szükséglet, amivel hosszú távon a családod is csak nyerhet.
• Kezdd apró lépésekkel: Nem kell rögtön órákra „eltűnnöd”, egy kis szünet, néhány perc a kedvenc könyveddel, vagy egy séta is segíthet, hogy feltöltődj.

Alakítsd ki tudatos időmenedzsmentet

• Időblokkok kijelölése: Ha előre tervezed az énidőt, könnyebben megvalósíthatod a terveidet. Már napi 15-30 perc is elegendő ahhoz, hogy feltöltődj.
• Kérj segítséget: Ne félj segítséget kérni, akár a partneredtől, családtagoktól vagy barátoktól, hogy legyen egy kis időd magadra.

Húzd meg a határaidat

• Ne várd meg, hogy „maradjon” időd: Ha mindig csak akkor próbálkozol, amikor minden más elintéztél, akkor sosem fogsz időt találni magadra. Az énidő legyen egy prioritás.
• Tanítsd meg a gyerekeidet is tiszteletben tartani az idődet: Ha a gyerekek látják, hogy fontos számodra, hogy feltöltődj, ők is könnyebben fogják megérteni, miért van szükséged saját időre.

Értelmezd újra az „énidőt”

• Az énidő nem mindig kell, hogy nagy dolog legyen: egy nyugiban elfogyasztott kávé, egy jó sorozat, vagy egy kis naplóírás is sokat hozzátehet a napodhoz.
• Keress olyan tevékenységeket, amelyek valóban örömet okoznak, és ne érezd úgy, hogy mindig valami hatalmas dologra van szükség.

Kérj támogatást

• Beszélj más szülőkkel, osszátok meg egymással a tapasztalataitokat. Nem vagy egyedül, és sokat tanulhattok egymástól.
• Ne habozz támogatást kérni a partneredtől vagy barátaidtól arra, hogy legyen időd feltöltődni. A radikális együttműködés elengedhetetlen tényező, ezért figyelj arra, hogy ha kérsz, akkor adj is.
• Ne aggódj amiatt, ha nem a helyzet nem változik meg hétfőről keddre, hiszen alapvetően egy sok összetevős folyamatról van szó. De van még valami, ami szükséges ahhoz, hogy szülőként is egyensúlyba kerülj.

És végül: a személyes tapasztalatom

A gyerekeim születése előtt is rendszeresen futottam, heti egyszer crossfitre jártam, évente 8-10 ezer kilométert bringáztam, és a zenekaromra is időt fordítottam. Tudtam, hogy apaként minden megváltozik, de azt is, hogy nem akarok egy teljesen üres asztal mellett ülni. Ezért tudatosan döntöttem arról, hogy mi marad az életem része – a futás számomra identitáskérdést jelent, a zenekar pedig a barátaim és a kreativitásom megélése miatt fontos számomra.

Jelenleg is egy 111 km-es terepultraversenyre készülök. Heti négy kemény edzés mellett az a legnagyobb kihívás, hogy ezt beillesszem a családunk életébe s nem esik jól minden alkalommal késő este elindulni edzeni, vagy mínusz tíz fokban kint futni a Pilisben. De számomra a sport nem egy választható opció, hanem az alap (az identitás alapú szokáskialakítás erejéről itt olvashatsz). A gyerekeim már ebbe az életmódba születtek bele – számukra az a természetes, hogy apa sportol, nem az, ha iszik és dohányzik. Azt is látják, hogy nem vagyok tökéletes, mert néha én is fáradt vagyok, néha én is stresszelek. De látják azt is, hogy ezeket a dolgokat nem alkohollal, dohányzással vagy céltalan telefonnyomkodással vezetem le, hanem mozgással és a kreatív energiáim megélésével. És látják azt is, hogy nem minden edzés sikerül jól és a versenyek is lehetnek kimerítők – de azt is, hogy ilyenkor nem feladom, hanem dolgozom tovább.

Ahogy nőnek, egyre többet értenek meg ebből. Már most is érdeklődnek a sport iránt, és ha később úgy döntenek, hogy más utat választanak, az is rendben van – de szeretném megmutatni nekik, hogy az élet nem csak túlélésből áll. Szeretném, ha tudnák, hogy lehet célokat kitűzni, dolgozni értük, és közben élvezni azt az utat, amit választunk.

És azt hiszem, itt ér össze a felelősség, amit önmagunkért és a gyermekeinkért vállalunk.

Lippai Roland
Life és karrier coach, terep ultrafutó