Végleg lezárul egy fejezet: iskolakezdés apaszemmel

Szeptember 1-én megszólalt az iskolacsengő és ezzel együtt számomra is új időszámítás kezdődött. Mindhárom gyermekem iskolapadba ült. Nem ismeretlen érzés, hiszen a legnagyobb már harmadik osztályos lesz, de eddig mindig két óvodás mellettem adott némi kapaszkodót a „kisgyerekes” korszakhoz. Most azonban végleg lezárul egy fejezet.

Sokszor a gyászt csak a halálhoz kötjük, pedig minden veszteséghez kapcsolódhat: egy korszak lezárásához, egy megszokott élethelyzet elmúlásához is. Az óvodai ballagás óta bennem is kavarognak az érzések és a nyár csak felerősítette mindezt. A gyerekek hirtelen megnyúltak, komolyabbak lettek – készen állnak az iskolára.

A kérdés inkább az, hogy vajon én készen állok-e rájuk bízni ezt az új szakaszt?

Az idő könyörtelen: mint a markunkból kicsúszó homokszemek, úgy peregnek az évek, akár akarjuk, akár nem. Szülőként ilyenkor törnek elő a kérdések: eleget voltam velük? Mennyi időnk marad, míg mi vagyunk számukra az első számú bázis? Hogyan birkóznak majd meg az iskolai kihívásokkal?

Új szabályok, új hétköznapok

Az óvoda után mindenkinek szokni kell a kötöttebb mindennapokat. Házifeladatok, tanrend, szigorúbb szabályok – mindez nemcsak a gyerekeknek, nekünk, szülőknek is új terep. A „kisgyerekes szülő” szerepét fokozatosan felváltja az „iskolás szülő” szerepe, más közösség, más problémák, más kihívások várnak ránk.

És igen, ott van a nosztalgia is: saját iskolás éveink emlékei, amik nem mindig rózsaszínek. A feladatunk, hogy ezeket a tapasztalatokat a helyükön kezeljük és ne adjuk tovább terheként a gyerekeinknek.

A legnehezebb: az önállósodás

Számomra a legnagyobb próbatétel az önállóság. Tudom, hogy ez fantasztikus és szükséges része a fejlődésüknek, de sokszor úgy érzem, túl gyorsan történik. Az iskolakezdés nem csupán egy újabb állomás, hanem óriási lépés a személyiségük formálódásában. Feladatok, felelősség, önállóság vár rájuk és ők alig várják, hogy kipróbálhassák a szárnyaikat.

Hogyan könnyíthetjük meg a váltást?

Ha benned is hasonló érzések kavarognak, a legfontosabb, hogy tudd: teljesen természetes, ha egyszerre érzel örömöt, izgalmat és bizonytalanságot. Adj teret ezeknek az érzéseknek, ne sürgesd őket, hiszen idővel mind emlékké szelídülnek.

Ahogy én is próbálom elfogadni, hogy mostantól mindhárom gyermekem iskolás lesz. Más hétköznapok, új feladatok, új élmények – amik végső soron mindannyiunkat építeni fognak.

Ceruzák kihegyezve, füzetek bepakolva, zsebkendők előkészítve. Indul az új fejezet. Boldog és kalandokkal teli iskolás éveket kívánok minden családnak, akik velünk együtt lépnek be ebbe a korszakba!

(Kiemelt kép: Unsplash)