Apa, menő voltál!

Nyolc év egy szempillantás alatt repült el. Mintha tegnap lett volna, hogy a kislányomat a karomban tartottam, most pedig már a második osztályba készül és „csajos bulit” kér a születésnapjára. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a házibulik, amiket valaha az anyukájával jártunk, most az én nappalimban kelnek életre – de ezúttal lufikkal, aranycsillagos jegyekkel és sikítozó nyolcévesekkel.

A koncepció egyszerű volt: házimozi hangulat a nappaliban. Csillogó dekoráció, popcorn, nasik és persze vörös szőnyeg – mert igazi mozihoz ez is dukál. A lányom azonban nem állt meg itt: kért még egy sofőrt is, méghozzá engem. „Apa, öltözz be rendes sofőrnek!” – szólt az utasítás. Mit tehettem volna? Előkerült a simlis sapka, az ing és máris kész volt a személyi sofőr, aki négy másodikos lányt szállított élete legfontosabb premierjére.

Mi fér bele az apai „menőségbe”?

Egy nyolcéves kislánynál már nem mindegy, mit engedhet meg magának az ember. Így hát, rutinos apaként előre egyeztettem a szabályokat: milyen dalokat hallgatunk, mennyire tekerhetjük fel a hangerőt, hány lufi kerül az autóba és mely számoknál énekelhetek együtt a bulizó csapattal. A protokoll betartva, indulhatott a menet.

Az otthoni buli kihívásai

Őszintén: játszóházas szülinap szervezése jóval könnyebb, ott a gyerekek tombolhatnak, a szülő pedig megússza a takarítást. Otthon viszont a szülő egyszerre házigazda, animátor, biztonsági őr, békebíró és tánctanár. Ráadásul önként engedjük be a nappalinkba azt a gyereksereget, akikről valójában semmit sem tudunk. De a végén minden félelem alaptalannak bizonyult: a lányok imádták a bulit, és mindenki élményekkel gazdagon távozott.

A legnagyobb elismerés

Amikor este a sofőr-jelmezből kibújva megkérdeztem a lányomat, hogy ciki voltam-e, csak ennyit felelt: „Nem, apa. Sőt, menő voltál!”
És ehhez csak annyi kellett, hogy tartottam magam a megbeszéltekhez. Ennél nagyobb bókot apa nem is kaphat.

Most még élvezem a „menő apa” státuszt, tudva, hogy pár év múlva már a kamaszodó gyerekeim szemében én leszek a világ legcikibb figurája. De addig is elteszem magamnak ezeket a pillanatokat. Mert a végén tényleg ez számít: hogy boldoggá tehetem a gyerekeimet, és egyszer majd együtt nevethetünk azon, hogy sofőrnek öltözve szállítottam őket a szülinapi premierjükre.

(Kiemelt kép: Unsplash)