5 könyv az apaságról, ami nem hiányozhat a polcodról

Korábbi cikkünkben sorra vettük azokat a bravúros filmeket, melyek középpontjában az apaság motívuma áll, most pedig a témában született legkitűnőbb könyveket mutatjuk be.

Sokszor hallhattuk már: apává nem egyetlen pillanat alatt, hanem egy hosszú, izzadságos és olykor fárasztó utazás eredményeképpen válik az ember. Ezért is van kiemelt jelentőségük azoknak a különböző művészeti alkotásoknak – legyen szó filmekről, színdarabokról vagy épp regényekről -, melyek tematizálják az apai lét megannyi különös élethelyzetét, összetettségét, szépségét és ódiumát.

A neves újságíró, Tom Lamont a The Guardian hasábjain listázta azon kedvenc könyveit, melyek olvasmányos, közérthető, de igényes módon taglalják az apaság megannyi aspektusát.

Lamont egyébként nem csupán olvasóként merült el a témában: idén jelent meg Hazatérés (Going Home) című első regénye, mely egy harmincas éveiben járó férfi és fogadott gyermeke meghitt, tanulságos, ám szentimentalizmustól és giccstől teljességgel mentes meséje. Lássuk hát, a szerző szerint melyek azok az apaságról szóló könyvek, amik egyetlen férfi polcáról sem hiányozhatnak!

Marilynne Robinson: Itthon (Home)

A világhírű amerikai írónő regénye egy Gilead nevű közép-nyugati kisvárosban játszódik, s a Boughton család históriáját tárja az olvasó elé. Az idős apa, a visszavonult tiszteletes ápolására érkezik haza Glory, az ő elbeszéléséből ismerhetjük meg a hétköznapi, mégis elhallgatásokkal teli viszonyokat, különös tekintettel a család fekete bárányára, Glory testvérére, Jackre. Vajon megérthetik-e egymást a családtagok, vajon vissza lehet-e térni a gyerekkor tájaira, vajon kézbe tudják-e venni sorsukat? Robinson – legtöbb művéhez hasonlóan – az Itthonban is az emberi kapcsolatok legintimebb titkait fürkészi, mindeközben pedig az apai előzékenységről és szolgálatkészségről is fontos gondolatokat ad át a befogadónak.

Elizabeth Jane Howard: The Light Years

Az írónő négykötetes Cazalet-krónikájának első fejezete a posztviktoriánus Angliába röpíti vissza az olvasót, és két édesapa, Rupert és Hugh Cazalet karakterét állítja középpontjába. Howard akkurátusan, nagy művészi igénnyel ábrázolja a szeretetteljes, gondoskodó apák és gyermekeik sokszínű kapcsolatát, közben pedig – egy tehetős família fordulatos sorsán keresztül – pengeéles korrajzot is ad a 20. század első felének zűrzavaros időszakáról. Emellett a könyv vitathatatlan érdeme, hogy kendőzetlen őszinteséggel mutatja be az apaság sötétebbik oldalát.

James Graham Ballard: Miracles of Life

A brit regényíró-esszéista saját életére tekint vissza ebben a személyes hangvételű, memoárszerű kötetben: felidézi az 1960-as éveket, amikor elveszítette a feleségét, és egyik pillanatról a másikra egyedülálló édesapa lett. Három gyermeket kellett önerőből, külső segítség nélkül felnevelnie, dacolva a kor uralkodó társadalmi normáival. Ballard megnyerő erénye, hogy nem akar az ideális apa hamis pózában tetszelegni – töredelmesen beszámol alkoholizmusáról is -, s édes-keserű, szinte minden egyes részletében felkavaró története épp ettől lesz megrendítően hiteles.

Don Paterson: Eső (Rain)

Első, 1993-ban megjelent verseskötete óta a skót Don Paterson nem csupán költőként, de szerkesztőként és kritikusként is letette már a névjegyét. Művészetének egyik legszembetűnőbb vonása, hogy tömören, mégis lenyűgözően képes megragadni – és új fénytörésbe helyezni – az élet legapróbb dolgait, legyen szó egy sörösüvegről, egy gitárról vagy épp egy vonatról. Az Eső című kötetben Paterson több olyan költeményt is jegyez, melyek betekintést engednek abba, milyen is az élet többszörös kisgyermekes édesapaként. A Miért maradsz fent mindig olyan sokáig? és A kör című verseiben a szerző egyedülálló módon mutatja be az apaság kozmikus aspektusait.

George Saunders: Lincoln és a bardo

George Saunders, az amerikai irodalom veteránja Lincoln és a bardo című kísérleti regényében különösen kényes témákat feszeget. A történet alapját megtörtént események képezik: 1862 februárjában, az amerikai polgárháború hajnalán Abraham Lincoln amerikai elnök tizenegy esztendős fia, Willie súlyos betegen fekszik a Fehér Ház egyik emeleti szobájában. Habár az orvosok korábban azt jósolták, hogy a tífuszban szenvedő gyermek felépül, végül néhány nap leforgása alatt meghal. Saunders e megrendítő történelmi tény köré szövi torokszorító meséjét, melyben megcsillogtatja páratlan életismeretét, valamint szituációs- és stílusérzékét. A Lincoln és a bardóban összesűrűsödik minden, amit Saunders addig a családi szeretetről, a gyászról és az apai állhatatosságról gondolt. A regény egyik legmegrázóbb része, amikor Lincoln még egyszer, utoljára visszatér gyermeke kriptájához, hogy magához ölelhesse Willie élettelen testét. A mű épp az ilyen és ehhez hasonló mozzanatok miatt válik megismételhetetlen élménnyé az olvasók számára.