Az író, aki a 70-es években megjósolta a ChatGPT forradalmát

A mesterséges intelligenciát sokan korunk vívmányának tekintik, pedig J.G. Ballard, a közismert sci-fi író már fél évszázaddal ezelőtt megjósolta a ChatGPT-hez hasonló programok térhódítását.

Különleges kapcsolat fűzte a mesterséges intelligenciához a világhírű sci-fi írót, J.G. Ballardot. A neves szerző karrierje delelőjén megjósolta, hogy egyszer majd elérkezünk a technológiai fejlődés e számos veszélyt magában rejtő lépcsőfokához, de ennél is érdekesebb, hogy saját maga is határozott lépéseket tett ebbe az irányba: meg akarta teremteni a mesterséges intelligencián alapuló költészetet – írja a BBC.

Ballard regényművészete és novellisztikája a mai olvasók számára is feladja a leckét. Provokatív munkái az emberi psziché, a technológia, a szexualitás és a tömegmédia közötti összefüggéseket tárják fel, sokszor áttörve a hagyományos társadalmi normák kereteit.

Az író életműve azért is lehetett ennyire eklektikus, mert ifjúkorában rengeteg időt töltött a Távol-Keleten. A brit származású Ballard 1930 novemberében, Shanghajban látta meg a napvilágot, s élete első másfél évtizedében Kínában élt. Hiába telepedett le később Nyugaton, mindig is hamisítatlan világpolgár maradt: valójában sehol sem tudott gyökeret ereszteni. Nehezen kategorizálható, sokszor éjsötét jövőképet festő, a technológiai fejlődést szokatlan szemszögből vizsgáló művei olyan világhírű filmrendezőkre gyakoroltak döntő hatást, mint Steven Spielberg vagy David Cronenberg.

Ballard 1961-ben megjelent, Studio 5, The Stars című novellája egy avantgárd költészeti folyóirat szerkesztőjéről szól, aki éppen a következő számon dolgozik. A lapba rendszeresen publikáló költők kivétel nélkül egy Verse-Transcribers („Verleíró”) nevű gépet használnak, ami önállóan képes verseket előállítani bizonyos előre meghatározott kritériumok alapján. A szóban forgó gép a költészet minden fortélyát „eltanulta” már, így a szerzők nem érzik szükségét, hogy megosszák a publikummal saját kútfőből származó műveiket, a szerkesztő pedig el sem olvassa a mesterségesen kreált alkotásokat, hiszen azok egytől egyig hibátlanok. A felkavaró novella legsúlyosabb végkövetkeztetése, hogy a gépek forradalma az emberi szellem szabadságát, a kreativitást, sőt végső soron az önálló gondolatokat is gátak közé szorítja. A Studio 5, The Stars című műben jószerivel minden intellektuális tevékenység értelmét és érvényét veszti, hiszen a tökéletesre csiszolt algoritmikus rendszerek sokkal magasabb színvonalon végzik el az emberek helyett a munka dandárját. Napjaink mesterséges intelligenciája ugyan még távolról sem érte el ezt a fejlettségi szintet, mégis világosan látható, hogy Ballard torokszorító antiutópiája a ChatGPT-hez hasonló programok térhódítását jósolta meg.

Ballard az 1970-es években az Ambit nevű magazin szerkesztőjeként is tevékenykedett. A szerző sosem csupán regényíróként gondolt magára: mindig is élénken foglalkoztatta a tudomány, különös tekintettel az informatika. A hetvenes évek első felében furcsa ötlet pattant ki a fejéből: elhatározta, hogy előrukkol néhány számítógéppel generált verssel, s a projekt megvalósításához Dr. Christopher Evans pszichológus segítségét kérte. 1972 és 1977 között a páros több ilyen költeményt is publikált, igaz, próbálkozásaikkal nem váltottak ki nagy visszhangot.

Az 1972-ben és 1974-ben kiadott versek kivétel nélkül hat sorból álltak, és a mai olvasó könnyedén ráébredhet, hogy szoros rokonságot mutatnak napjaink mesterséges intelligencia segítségével generált szövegeivel. Álljon itt néhány jellemző sor az egyik költeményből:

„a motorok dübörgése megrepesztette a tavat…

a sugárhajtású gépek dübörgése megrázta a házat…

a turbók dühe megrepesztette a tömeget…

Dr. Zozoloenda elgondolkodott, miközben a repülőgép dülöngélt”

Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy e szigorú formulákra épülő, de kissé képzeletszegény, véletlenszerű és sablonos versikék korunk különböző rendű és rangú AI-szövegeit előlegezik. Ballard és Evans hajdanán úgy hitték, hogy a rendelkezésükre álló algoritmus segítségével „a végtelenségig” tudnak majd hasonló műveket előállítani.

Egyszer tényleg valósággá válhat Ballard bizarr fantazmagóriája? A híres sci-fi író életműve alapján nehéz volna messzemenő következtetéseket levonni a generatív AI jövőjére vonatkozólag. Egyvalami azonban bizonyos: a szerző csalhatatlan érzékkel tapintott rá századunk talán legfőbb tudományos-technológiai dilemmájára: vajon a mesterséges intelligencia tökélyre fejlesztésével nem fogjuk szükségszerűen a saját autonómiánkat csorbítani? A generatív AI végső soron nem a kreativitás, az alkotó szellem elpusztításával fenyeget? Sajnos Ballardnak immár senki sem teheti fel ezeket az égetően fontos kérdéseket, ugyanis a ChatGPT nyughatatlan szellemű, különc „orákuluma” 2009-ben hunyt el. Pedig ma időszerűbb lenne kikérni a véleményét, mint bármikor.