A mellékállás valóban biztonsági háló? - Vagy inkább a kiégés gyorsítósávja?

Igényesférfi.hu Igényesférfi.hu | 2026.02.26 | Karrier | Olvasási idő: 5 perc
A mellékállás valóban biztonsági háló?  - Vagy inkább a kiégés gyorsítósávja?

A mellékállás, egy saját projekt vagy a második bevételi forrás a modern karrierépítés szinte kötelező elemévé vált az elmúlt évtizedben. Az úgynevezett side hustle egyszerre ígér pénzügyi biztonságot, nagyobb pénzügyi függetlenséget és egy biztos menekülőutat arra az esetre, ha a főállás biztonsága meginogna. Különösen a fiatalabb generációkra jellemző, hogy “több lábon állnak” és párhuzamosan futó lehetőségekben gondolkodnak –  elkerülve azt, hogy érzelmileg kötődjenek egyetlen munkahelyhez, önkéntelenül odaláncolva magukat hosszú évekig. A jelenség társadalmunkban kiemelkedő elismerést érdemel, ám gyakran vezet túlterheléshez és korai kiégéshez.

Hobbiból lett mellékállás – van helye a szenvedélynek a piacon?

A mellékállás sok esetben egy hobbiból vagy belső szenvedélyből indul, amelyet az ember elkezd komolyabban venni, és idővel felismeri benne a pénzkereseti lehetőséget. A kezdeti időszakban, amikor láthatóvá válik a piacképesség, a lelkesedés szinte határtalan. Annak a gondolata, hogy abból élhetünk, amit valóban szeretünk csinálni, és mindezzel még plusz bevételt is generálunk, önbizalmat ad és erősen motivál. Ilyenkor az ember úgy érzi, végre a saját kezébe vette a sorsát, és kevésbé függ a munkaadója kiszámíthatatlanságától. Ám idővel szembesül az ember mindazzal, amit egy egyszemélyes vállalkozás fenntartása valójában jelent. Megjelennek az operatív és adminisztratív feladatok, amelyeket eddig más végzett el helyette, és a korábbi részfeladatból hirtelen teljes körű cégvezetés lesz, kicsiben, de minden felelősséggel együtt.


Ezt olvastad már?

Egységes béremelés mindenkinek? A legjobb dolgozók fizethetik meg az árát

Ezek a diplomák érik ma a legtöbbet – avagy, mely szakmákkal lehet most a legjobban keresni?


A szabad alkotás mellé megérkeznek a pénzügyek, az adózási kötelezettségek, az állandó elérhetőség súlya, az ügyféligényekhez való alkalmazkodás terhe és a minőségi elvárások, amelyek hamar árnyékot vetnek az addigi önfeledt időtöltésre. Így a főállás után felszabadulást és kikapcsolódást jelentő hobbi helyét fokozatosan átveszi egy második műszak, ami már nemcsak önkifejezésről, hanem mások elvárásainak teljesítéséről is szól. Ez a „második műszak” pedig gyakran estére és hétvégére tolódik, elvéve a teret és az időt a valódi regenerációtól.

Mi áll a kiégés mögött?

A probléma egyik gyökere az úgynevezett hustle-kultúra felerősödése, amely az elmúlt évtizedben észrevétlenül vált követendő normává. Az egyetemi évek alatt sokan már megtapasztalják azt a folyamatos teljesítménykényszert, ami szerint nem elég jól csinálni valamit, mindig kell egy plusz sor, egy kiegészítő szakma az önéletrajzba. Különböző iparágakban eltöltött szakmai gyakorlatok, versenyeken való részvétel, saját elgondolású projektek és önkénteskedés mind plusz pont a munkaadók számára. Így válik a folyamatos aktivitás a rátermettség meghazudtolhatatlan bizonyítékává.

Ez a mentalitás hosszú távon mind testi, mind lelki és szellemi következményekkel járhat. A mindennapos kimerültség, a megszámlálhatatlan teendők okozta krónikus stressz rontja a teljesítményt és a koncentrációt, csökkenti a kreativitást, valamint növeli az ingerlékenységet. Az alváshiány, a rendszertelen étkezés és a folyamatos készenléti állapot gyengíti az immunrendszert és növeli a kiégés kockázatát. A paradoxon abban rejlik, hogy a túlzott teljesítménykényszer éppen azt a hatékonyságot rombolja le, amelyet erősíteni szeretnénk. A fáradt, túlterhelt ember kevésbé hoz jó és jövedelmező döntéseket, ritkábban öntik el innovatív ötletek, és könnyebben, valamint gyakrabban hibázik.

Hogyan válik a szenvedélyből rendszer

A mellékállás akkor válik fenntarthatóvá, ha tudatos keretek között működik. Fontos, hogy konkrét célt szolgáljon és legyen világosan meghatározott időkerete. Ugyanilyen lényeges a regeneráció biztosítása, a valódi pihenőidő kijelölése. Érdemes továbbá meghatározni azt a pontot is, ahol a pluszmunka már nem éri meg a mentális és fizikai terhelést, és tudatosan nemet mondani azokra a felkérésekre, amelyek túlmutatnak ezen a határon. A szenvedély akkor marad inspiráló erőforrás, ha nem kényszerből, hanem választásból műveljük és ha marad benne tér a játékosságnak, nem csak a teljesítménynek.

Források: Forbes, Medium, Observer

Borítókép: Content Pixie, Unsplash