Mennyi pénzt keresnek valójában az olimpikonok?

Van pénzben kifejezhető értéke egy arany-, egy ezüst- vagy egy bronzéremnek? Egy élet munkájának? Miből él egy olimpikon, és hogyan változott az ötkarikás játékok sportolóinak javadalmazása az idők során?

Szinte minden professzionális sportoló az olimpiára való kijutásról álmodozik, hiszen az ötkarikás esemény egy globális porond, ahol az atléták az egész világ előtt adhatnak számot rendkívüli tudásukról. De vajon milyen anyagi juttatás jár a kimagasló olimpiai teljesítményért? Egyáltalán felvethető-e ez a kérdés egy olyan rendezvény esetében, mely nem szól másról, mint a sport iránti olthatatlan szeretetről, a nemes versengésről és a rendkívüli fizikai teljesítményről? Most következő cikkünkben az olimpikonok zsebében fogunk kotorászni, s megpróbálunk madártávlati képet vázolni az ötkarikás diadalok anyagi oldaláról.

Az első modern olimpiai játékokra 1896-ban került sor: ekkor a győzteseket még egységesen ezüstből készült éremmel jutalmazták. Ez utóbbi kezdetben úgy volt kialakítva, hogy a szerencsés játékosok a mellkasukra aggathassák, az 1960-as évektől kezdve viszont inkább a nyakukban hordták – írja a CNN.

Az olimpiai érem a mai napig hatalmas kitüntetés, ugyanakkor az ötkarikás játékok hagyományos szervezője, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (International Olympic Committee – IOC) nem biztosít mellé pénzbeli juttatást. Mindez abból fakad, hogy az olimpia eredetileg amatőr atléták megmérettetése volt, ahol tényleg csak a részvétel és a győzelem számított, s az anyagi jutalom kérdése jószerivel fel sem merült.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanakkor – más csatornákon keresztül – komoly összegeket fordít az olimpiai sportágak fejlesztésére és a sportolók támogatására. „A NOB bevételének 90 százalékát újraosztja, s ennek nagyobbik része a nemzeti olimpiai bizottságokhoz, valamint a nemzetközi szövetségekhez kerül” – tudatta a szervezet egy, a CNN-hez eljuttatott közleményben.

Ez azt jelenti, hogy a NOB naponta mintegy 4,2 millió dollárnyi összeget juttat el a világ legkülönbözőbb sportszervezeteihez, illetve magukhoz az atlétákhoz. Az persze már a nemzeti olimpiai bizottságok, valamint a nemzetközi szövetségek mérlegelésén múlik, hogy pontosan miként használják fel ezeket az anyagi erőforrásokat.

Mark Conrad, a New York-i Fordham University etika- és jogászprofesszora úgy fogalmazott: „Nem hiszem, hogy a NOB majd egyszer közvetlenül fog pénzt fizetni az olimpiai sportolóknak, hiszen sosem tekintett rájuk munkaerőként – pedig bizonyos szempontból ténylegesen munkaerőnek minősülnek, mivel – amellett, hogy a győzelem és az éremszerzés vezérli őket – a tömegszórakoztatás letéteményesei is.”