Carlos Alcaraz a sakknak köszönheti wimbledoni diadalát

Mi a siker titka? Sokan próbálják megfejteni a kérdést, és úgy tűnik vannak teniszjátékosok, akik megtalálták erre a választ: a rituálék. A sportágban többen is híresek bevett szokásaikról, amelyekhez a mérkőzéseken nyújtott teljesítményüket kötik, bármennyire is furcsának és indokolatlannak tűnnek is külső szemmel.

A rituálék nem ismeretlenek a teniszpályákon. Manapság talán Rafael Nadal már-már OCD szintet súroló palack pakolgatása a legtöbbet emlegetett szokás (Nadal salakon játszva minden egyes pont után felsorakoztatja vizes palackjait rendezett vonalban, és folyamatosan tisztogatja az alapvonalat), de például Björn Borg a wimbledoni versenyre „szerencseszakállat” növesztett, Andre Agassi pedig az Open című regényében vallott arról, hogy az 1999-es Roland Garroson egyáltalán nem viselt alsóneműt, miután az első körös győzelme során elfelejtett alsónadrágot húzni. Agassi végül megnyerte a Grand Slamet.

A jelenlegi világelsőnek, a nemrég Wimbledonban győzelmet arató Carlos Alcaraznak is megvan a maga rituáléja, ám ez kimondottan praktikusnak tűnik: úgy véli sikerét a sakkozásnak köszönheti.

A tenisz legújabb csillagának, Carlos Alcaraznak is megvan a maga mérkőzések előtti rituáléja, bár ez indokoltabbnak tűnik a fentieknél: szundít egyet és sakkozik. Utóbbival kapcsolatban a spanyol játékos elmondta, hogy az agytorna segít élesíteni az elméjét, mielőtt pályára lép.

„A regenerálódás a kulcs, amit nekem a meccsek előtti szundikálás jelent. A sakk pedig azért segít, mert rákényszerít a koncentrálásra, fejben is bemelegít” – magyarázta Alcaraz a Marcának adott interjújában. „Segít, hogy mentálisan gyorsabb legyek, hogy megfigyeljem a játékokat, hogy lássam a mozdulatot, a stratégiát… Segít, hogy végig koncentrált maradjak. A sakkban, akárcsak a teniszben, ha egy pillanatra elveszel, máris összekuszálódik a játék. Ebből a szempontból két nagyon hasonló sportágról van szó” – tette hozzá.

A tavaly májusban adott interjú idején a spanyol még csak a világranglista 19. helyén állt, és három szettben kikapott Danyiil Medvegyevtől Wimledonban, valamint Novak Djokoviccsal sem mérte még össze tudását. Az eltelt bő egy évben azonban nemcsak, hogy világelső lett a 20 éves teniszcsillag, de megnyerte a wimbledoni tornát, ráadásul a döntőben épp Djokovicson sikerült felülkerekednie, tehát valamit nagyon jól csinál a csapatával: az edzés vagy épp a sakk, talán a kettő együtt (bár mi a szundikálásra fogadnánk) vezetett a sikeréhez.