Férj lettem és apa, de attól még lehetek szerelmes

Sokan gondolhatják, hogy a szerelem és a tiszta érzelmek nem mozgatják a férfiakat. Pedig a legtöbb ember legyen az nő vagy férfi kiegyensúlyozott és értékes érzelmekkel teli kapcsolatra vágyik. Mindenkinek szüksége van egy olyan társra, akiben feltétel nélkül megbízhat, egy olyan társra, aki mellett száz százalékban önmaga lehet.

Van, akinél rövidebb és van, akinél hosszabb ez a folyamat, viszont amikor végre lángol a szerelem, annál nincs is szebb dolog. Ismerős az érzés ugye, amikor csak Ő jár a fejedben, csak vele töltenél minden éjszakát és két lábbal a föld felett lebegsz? Ezt hívják szerelemnek.

Vajon ez a lángoló, mindent elsöprő szerelem megváltozhat a házasság vagy a gyermekvállalás hatására?

Ha a magyarországi statisztikákat követjük, elég elkeserítő a helyzet, hiszen hazánkban évente tizennyolc-húszezer válás történik. Mi lehet ennek az oka? A sokasodó feladat áradat a gyerekek megjelenésével vagy csak elveszítjük a fókuszt a szerelemről, esetleg átalakul, és ugyanazt keressük, ami régen volt?

Kezdjük az elején. A házasság intézményétől valamilyen formában a férfiak túlnyomó többségében már a kezdetek kezdetén egyfajta nyomás alakul ki. Véget ér a szemezgetés, a vadászszezont lefújták, viszont a másik oldalról jelentem engem inkább boldogsággal és egyfajta megtiszteltetéssel töltött el. Azt éreztem, nem lehetek ennyire szerencsés, hogy ez a gyönyörű és okos nő engem választott. Két évig éltük a házasok mindennapjait gyerekek nélkül. Nem mondom, hogy nem fordultak elő hullámvölgyek vagy megszokottá vált hétköznapok, de mindig időben észrevettük és nagyobb figyelmet szenteltünk egymásra. Tizenhét éve szeretem a feleségem, ebből hét éve vagyunk házasok. Nem volt olyan akadály, kihívás az életben, amit közösen ne tudtunk volna legyűrni.

Hogy átalakult- e szerelmünk? Persze. Hogyne alakulna, hiszen mi magunk is folyamatos változáson mentünk át. Formált minket az élet, mi pedig igyekeztünk ezekkel a változásokkal együtt elfogadni egymást. Megtalálni azokat az újdonságokat, amikért még inkább szerethetjük a másikat.

Született egy kislányunk, majd rá nemsokra megleptek minket az ikreink. Nem volt sok választásunk, a fókusz a gyerekekre irányult. Hiányoztunk-e ebben az időszakban egymásnak? Még most is hiányzunk, úgy is, hogy a gyerekek már három és öt évesek. Tudjuk, hogy ez egy átmeneti időszak és eljön majd a lángoló kettesben eltöltött esték pillanata is újra. Nem úgy, hogy egyikünk az egyik gyereket altatja, míg a másikunk a másik kettőt próbálja a kádból az ágyba imádkozni.

Mi lett akkor a lángoló szerelemmel? Átalakult.

Eljöttek azok a pillanatok, amikor már azért is szereted a másikat, ahogyan a gyermekeiddel bánik, hogy vacsorát készít vagy csak, ahogyan esti mesét olvas. Szeretni fogod azért, ahogyan próbál mindenféle ponton helytállni. Szeretni fogod, mert levált az éjszakázásokban a gyerekek mellett, tisztelni fogod, mert ha kell, kiáll melletted és szerelmes leszel belé újra és újra, mert érzed, minden nehézséget együtt oldotok meg. Átértékeled a közösen kettesben töltött pillanatokat, szinte már szokatlan és hihetetlenek lesznek azok a reggeli egymáshoz bújások, amikor nem a gyerekek ébresztenek. Tudatosabb leszel a szerelemben is. Várod azokat a napokat, amiket előre megbeszéltek, gyerekek a nagyinál és egy picit újra csak TI lehettek úgy, mint régen.
A régi romantikus telefonbeszélgetéseket felváltják a “Mi volt az oviban?” vagy “Vettél-e pelenkát?” típusú párbeszédek. Ettől függetlenül minden nap újabbnál újabb érzésekkel és más fajta szerelemmel lehettek gazdagabbak.

Fontos megmaradni a szülőség rendíthetetlen feladatai mellett szerelmespárnak is és minden érzelmi konfliktust még idejében elcsípni és a megfelelő megoldást megtalálni rá – közösen.

Viszont nem múlhat el nap, hogy ne simogasd vagy öleld meg a másikat és súgd a fülébe mennyire is szereted. Ezek az apró pillanatok, mozzanatok talán, amik tovább gördítenek minket már több, mint tizenhét éve, és ezek a dolgok határozzák meg azt is, hogy igenis lehetek akár szerelmes is attól még, hogy férj vagy apa lettem.

A szerelem velünk marad, nem kell se keresni se futni utána, igazából csak hagyni kell lobogni és folyamatosan ápolni. Lépj ki olykor a hétköznapok hajtómalmából és adj időt arra magadnak és magatoknak, hogy ha kell újra és újra szerelmes legyél.

Hidd el, ez a szerelem már sokkal több lesz, mint amiről a cikk elején beszéltünk. A felfokozott vad tüzet simán hagyod csak lobogni és a közös évekkel hol felperzsel majd, hol pedig megnyugszik, mégis a folyamatos figyelmeddel egyre nagyobbá és tartalmasabbá válik.

Tehát legyél férj vagy apa lobogjanak azok a tüzek és éljen a szerelem!