Végveszélyben a korallzátonyok: elértük az első katasztrofális klímafordulópontot

Átléptünk egy határt, amelyre évtizedek óta figyelmeztetnek a tudósok: a Föld első katasztrofális klímafordulópontját. A melegvízi korallzátonyok visszaesése immár elkerülhetetlennek tűnik – és ez nemcsak az óceánokat, hanem több százmillió ember mindennapjait is érinti.

A The Guardian beszámolója szerint a korallok tömeges pusztulása az első olyan pont, ahonnan nincs teljes visszaút. A veszteség nem csupán ökológiai: halászok, part menti közösségek és egész turisztikai régiók megélhetése forog kockán. Miközben a zátonyok halványodnak, a bolygó más rendszerei is veszélyesen közel kerültek a saját töréspontjukhoz.

Ezt olvastad már?

Az újrahasznosítás mesterei: környezetbarát csomagolóanyagok a fenntarthatóság jegyében

Az ESG szabványok és szerepük a vállalati fenntarthatóságban

Nincs visszaút?

A klímafordulópont azt a pillanatot jelenti, amikor egy természetes rendszer olyan irányt vesz, amelyből már nem képes visszatérni eredeti állapotába. A Global Tipping Points jelentés szerint – amelyet 23 ország 160 kutatója készített Jeff Bezos alapítványának támogatásával – a melegvízi korallzátonyok kritikus küszöbe 1–1,5 Celsius-fok között húzódik. A Föld már most körülbelül 1,4 fokkal melegebb az iparosodás előtti időszakhoz képest, vagyis a korallok vészjelzése nem meglepő: ez már a folyamatban lévő átfordulás.

Az Exeteri Egyetem Globális Rendszerek Intézetének szakértői szerint nem jövőbeli kockázatról, hanem zajló összeomlásról van szó. A számok mögött pedig emberek állnak: élelem a hálóban, turista a hajón, hullámtörőként működő zátony a part előtt. Ha ezek eltűnnek, a következmények végiggyűrűznek az egész társadalmon.

Rekordmeleg tengerek, rekordfehéredés

2023 januárja óta a korallzátonyok negyedik, eddigi legsúlyosabb globális fehéredési eseményét élik át. Több mint 80 ország érintett, a zátonyterületek több mint 80 százalékán okoznak károkat a szélsőséges tengeri hőhullámok. A korallok fajgazdagsága csökken, ellenálló képességük gyengül – és a rendszer egyre inkább sodródik az összeomlás felé.

A Karib-térség már most a jövő árnyait mutatja: a hőhullámok, a betegségek és a biológiai sokféleség visszaesése együtt tolják a zátonyokat a vég felé. Ha a hőmérséklet nem stabilizálódik, a melegvízi korallok nagyléptékű fennmaradása gyakorlatilag lehetetlen.

Van, aki szerint még nem késő

Nem minden kutató osztja azt a nézetet, hogy a korallok sorsa végleg megpecsételődött. Egyesek szerint képesek lehetnek részben alkalmazkodni, és bizonyos térségekben akár 2 fokos melegedés mellett is fennmaradhatnak – bár már nem olyan formában, mint korábban. A kérdés az, mit értünk fennmaradás alatt: a színpompás, gazdag zátonyrendszereket, vagy egy egyszerűbb, kevésbé változatos ökoszisztémát?

Egy dologban azonban mindenki egyetért: azonnali és határozott lépésekre van szükség. A szennyezés visszafogása, a túlhalászat leállítása és a védett tengeri területek bővítése mind növeli a túlélés esélyét. Különösen fontosak a menedékhelyek – azok a térségek, ahol a klímaváltozás hatásai enyhébbek –, mert ezek lehetnek a jövőbeli helyreállás „magbankjai”.

És igen, az egyéni döntések is számítanak. Hogy mit fogyasztunk, hogyan közlekedünk, milyen energiát használunk – ezek apró, de összeadódó tényezők. Hívhatjuk tudatosságnak vagy egyszerűen felelősségnek: mindkettő ugyanoda vezet.

A többi dominó is billeg

A fordulópontok ritkán állnak magukban. A kutatók szerint a nyugat-antarktiszi és a grönlandi jégtakaró is vészesen közel került a saját küszöbéhez: a szárazföldi jég gyorsuló olvadása megemeli a tengerszintet, veszélyeztetve part menti városokat világszerte.

Az Amazonas is a határ szélén egyensúlyoz: az erdőirtás és a klímaváltozás együtt a hatalmas esőerdőt szavannává alakíthatja. A nagy óceáni áramlások – a Föld természetes „hőszivattyúi” – pedig szintén megbicsaklani látszanak. Ha ezek lelassulnak, az csapadékmintázatokat, élelmiszerárakat és egész régiók életfeltételeit boríthatja fel. Ez már nem pusztán környezetvédelem – ez az életünk alapja.

Még mindig van remény

A jelentés nem a végítéletről szól. Vannak ugyanis pozitív fordulópontok is: az elektromos járművek terjedése, a megújuló energiák bővülése vagy a természet helyreállítását célzó programok mind képesek gyors, önmagukat erősítő változást elindítani.

Ehhez azonban következetes döntések, világos szabályok és társadalmi támogatás kell. Hívhatjuk motivációnak vagy rendszerszintű fegyelemnek – a lényeg, hogy a politika, az üzlet és a közösségek egyszerre mozduljanak. Mert hiába mentjük meg a korallokat, ha közben máshol dőlnek a dominók. Az ember és természet közötti egyensúly helyreállítása nem idealizmus, hanem létkérdés.

Mit tehetünk most?

• Rövid távon: csökkenteni a legszennyezőbb kibocsátásokat, mérsékelni a part menti szennyezést, megállítani a túlhalászatot, bővíteni a védett területeket.

• Középtávon: felgyorsítani az energiaátállást, helyreállítani a természetes ökoszisztémákat, és a klímakockázatokat beépíteni a döntéshozatalba.

• Hosszú távon: olyan pályára állni, ahol a globális hőmérséklet nemcsak megáll, de lassan vissza is fordul.

Nem hangzatos jelszavakra, hanem következetes cselekvésre van szükség. Ha a korallzátonyok hangját már alig hallani, annál fontosabb, hogy a miénk elérjen – mielőtt a következő dominó is eldől.

Forrás: The Guardian

Borítókép: Pascal van de Vendel, Unsplash